Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-02-25 / 6. szám

íi vasArIap MOZAIK

2007. FEBRUÁR 25.

Az év természetfotósa

2006-ban a naturArt természetfotós szövetség által kiírt pályázaton fényképeivel Máté Bence nyerte el Az év természet- fotósa címet. A jelenleg 21 éves fiatalember az elmúlt hét évben folyamatosan elért hazai sikerek mellett 2001-től a nemzetközi színtéren is remekül szerepel: számos kitűnő eredménye közül kiemelendő Az év ifjú természetfotósa 2002 elismerés, illetve 2005-ből a rangos Eric Hosking-díj és Az év madárfotósa cím. Munkásságát a National Geographie Magyarország két éve ösztöndíjjal segíti. Lapunknak a Szekszárdon a közelmúltban a Babitsban kiállított Az év természetfotósa 2006, illetve a némileg korábbi önálló tárlata kapcsán nyilatkozott.- Bence, mindenekelőtt gratulálok az elnyert címhez és a remek szerepléshez a pályázaton - hiszen a kiállított legjobb 135 fotó közül 27 a tiéd... Minek köszönhető ez a siker?- Köszönöm. Ezek közül huszonhat madárról készült kép, egy pedig emlős. Igyekszem mindig valami újat kipróbálni: új itatókat építek, új leseket tervezek meg. Alighanem ez a folyamatos fejlődés az, ami a minőség eléréséhez elengedhetetlen.- Már a tavaly decemberben megnyitott önálló kiállításodon is felmerült a kérdés az akkor téged köszöntő dr. Kalotás Zsolt részéről: miért éppen madarak?- Régebben, már gyermekkoromban is, sokat madarásztam, és nagyon lenyűgözött a természet e szelete. Nagyon szerettem madarakkal foglalkozni, és a fotózás elkezdésekor is egyértelműnek tűnt mint téma. Azt mondták ugyan,

hogy kizárólag madarakkal senki sem lehet Az év természetfotósa; én azt hiszem, ha az ember tudja, hogyan viselkednek, milyenek a szokásaik, ráadásul megfelelő környezetet talál vagy épít, ráadásul kellőképpen törekszik egy bizonyos irányba, eredményes lehet. Manapság foglalkoztat a villámfotózás is, de általában ezt is összekapcsolom a madárfényképezéssel.- Ugyané kiállítás-megnyitón mutattál be egy igazán hatásos, mondhatni bámulatos diaporámát is. Úgy tudom, ezzel is nyertél díjat. Megtudhatunk pár részletet?- Az első magyar diaporáma- pályázat első díját nyerte el ez az anyag. A képek minősége volt döntő az összeállításánál, mikor több ezer kép közül kiválasztottam a megfelelő darabokat. Kevés olyan maradt végül a diaporámába szerkesztettek között, amely önmagában nem állja meg a helyét, „csupán” a kompozíció érdekében volt szükséges. Az előzetesen kiválasztott zenét meg kellett vágni, az eredményhez hozzáigazítani a kiemelt 120 fotót - mindezt persze az előzetes koncepciónak megfelelően. És kellett hozzá három hét munkája...

Nem kevés időt igényel tehát sem a fotózás, sem a fotókból dia- porámák, digirámák összeállítása. Milyen foglalkozás mellett jut erre elegendő időd?- E tekintetben szerencsésnek mondhatom magamat. 2006 óta főállású természetfotós túravezetőként dolgozom, és ebből meg is tudok élni. Külföldről is sok vendéget fogadok, hozzájuk pedig később magam is el tudok látogatni, hogy kitűnő helyeken fotózhassunk. Lakóhelyem, ami a Kiskunni híreket, de ha több pár költ, mint tavaly, arról például a bulvársajtó nem ad hírt. Én a magam részéről több madárfajt látok manapság, ha a természetbe megyek, mint akkor, mikor elkezdtem ezzel foglalkozni. Ha kedvem támad, bármikor láthatok réti sast - persze tudni kell, hogy hol és mit nézzek, de nem ritka ez a faj sem. Nem állítanám, hogy nincs aggód- nivaló, hiszen ez nem volna igaz, de van rengeteg jó hír, szépség és fejlődés is a természet vonatkozásában. A rossz híreket pedig hallják az emberek mástól; azt úgyis elmondják nekik, nagyobb hanggal is, mint én.- Minden kérdés legfontosabbika: mi kell tehát ahhoz, hogy valakiből jó természetfotós legyen?- Erre egészen röviden válaszolhatok. Idő, pénz és tehetség.

Kosztolányi Péter

Az elmúlt hat „Az év természetfotósa” pályázat részletei és képei megtalálhatók a www.naturart.hu honlapon.

Máté Bence weblapja: www.matebence.hu.

naturArt

A legnagyobb hazai természetfotós-pályázat, Az év természetfotósa a naturArt kiírásában 1993-tól biztosít lehetőséget hazai és külföldi, amatőr és profi fényképészeknek munkáik bemutatására és megméretésére. A kategóriák kijelölése a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően történik, a zsűri tagjai pedig immár hagyományosan nemzetközileg is elismert fényképész vagy esztéta szakemberek. A díjazottakat a Magyar Kultúra Alapítvány székházában köszöntik, a legjobb pályamű- vekből pedig az országot bejáró kiállítást állítanak össze.

Vargáné Tóth Gabriella, a Babits Mihály Művelődési Ház munkatársa a Szekszárdi Vasárnapnak elmondta, hogy Az év természetfotósa kiállítást immár hagyományosan Szekszárdra tudják elhozni elsőként a vidéki városok közül. Az idei évben február elejéig tekinthettük meg a több mint száz kiállított fotót, melyek között dr. Almási Istvánnak, a szekszárdi székhelyű Gemenc Fotókör egyik tagjának két képe is szerepel. A majdnem száz pályázó két és félezer beküldött alkotása közül a Növények és gombák kategóriában dr. Almási egyik képe a harmadik díjat érdemelte ki.

sági Nemzeti Park területén található, nagyon gazdag madarakban, így egyelőre maradok ennél az irányvonalnál. Ehhez minden lehetőség adott.- Egyelőre adott, mint láthatjuk. De az ember vajon nem rombolja le ezeket a lehetőségeket?

íSKWwjnatebeaoeJ

> ^5* P \

«K&Niv \

V

* v. i

• • } \ "• *' )

k J H JJ>

/- Azt hiszem, túllihegik a természetben az ember által okozott károk témáját. Ha lelőnek egy réti sast, mindjárt a világ végéről hallaSZABADI MIHÁLY:

„Vissza kell tanítani, amit az ősök kialakítottak”

Az amatőr művészeti mozgalom legmagasabb alkotói díját, a Csokonai Vitéz Mihály díjat kapta Szabadi Mihály néptánc-koreográfus, aki a műfajban adható szinte minden elismerést megkapott: közművelődési tevékenységéért a Bessenyei-díjat, két éve a Muha- rai-díjat, előtte az Örökség-díjat. (Persze, a leltár nem teljes.) A Magyar Kultúra Napján az Iparművészeti Múzeum aulájában rendezett ünnepségen Hiller István oktatási és kulturális miniszter nyújtotta át a kimagasló elismerést, az oklevelet és a plakettet. A ma is aktív koreográfus és oktató nagyon örült a megtiszteltetésnek, ami kapcsán megemlítette a szívéhez igen közelálló szekszárdi „Közjóért” kitüntetését. S most kell említeni, hogy rendszerváltozás előtt és után Tolna megyétől és a várostól megérdemelten kapta meg a legrangosabb alkotói díjakat.

Dupla örömöt jelentett számomra Szabadi Mihállyal, az amatőr néptánc kiemelkedő hazai zászlóvivőjével való találkozás. Egyrészt azért, mert nagyon régen futottunk össze, bár - meg is jegyeztem - az elmúlt tíz-húsz év csöppet nem látszik rajta. Másrészt pedig igaz örömmel töltött el, amikor hírét vettem magas kitüntetésének. A városban téma is volt a Csokonai-díj, sokan - s nem csak a volt tanítványok - emlegették, és senki, de senki nem fanyal- gott. Egy kicsit sem. Sőt!

Szóval találkoztunk, mégpedig hármasban. Amikor Szabadi Mihály meglátta Nagy Ágit, lapunk fotóriporterét, „Árva Pannaként” üdvözölte a valamikori néptáncosát, mert jól emlékezett Ági táncszerepére. Aztán mondta is, hogy előbb jut eszébe tanítványainak szerepneve - különösen ilyen karakterisztikus alakítás esetében - mint az igazi. - Tipikus XXI. századi volt a kitüntetés előtti telefon-megkeresésem. Jó hónappal korábban fölhívtak adategyeztetésre, majd elárulták, hogy kitüntetésben részesülök - válaszolt kíváncsiskodó kérdésemre, majd amikor a felterjesztésről érdeklődtem, így szólt:- Ebben véletlenül jártas vagyok, mert korábban magam is több alkalommal tagja voltam az odaítélő bizottságnak.- Nyilván a megyéből tettek személyére javaslatot.- Nem, hanem a Muharai Elemér Népművészeti Szövetség - így a válasz. - Az országban idén kilenc személy és kilenc csoport lett Csokonai- díjas. Ezt úgy kell érteni, hogy a művészeti mozgalmakból - színjátszók, kórusok, karnagyok, bábosok, táncosok... - egy-egy lett a díjazott.

Az emberek a fontos dolgokat nem felejtik el, legfeljebb a dátumo-