Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-25 / 6. szám
2007. FEBRUÁR 25. MOZAIK VASÁRNAP J) Szekszárdi humorka Ne költse patikára! A patika előtt megszólít egy hölgy, hogy adjak már neki kétszáz forintot, mert Erdélyből jött, és nem tudja kiváltani a gyógyszerét. Ezért nem volt érdemes idejönni Erdélyből - mondom neki -, ott most biztosan olcsóbbak a gyógyszerek. S dünnyögök még pár szót arról, hogy Románia csak most csatlakozott a Unióhoz, és a jólétépítés nem a gyógyszeráremeléssel kezdődik Kelet- Európában. Az csak később jön. Először szétcincálják a köztulajdont, magánosítják a mezőgazdasági területeket, fillérekért értékesítik a jól prosperáló cégeket, beengedik a külföldi üzletláncokat, a fél országot munkanélküli segélyre nyomják, és csak aztán következik az egészségügy megreformálása. "Ez a mi utunk. A hölgyet mindez abszolút nem érdekli. Csak azt lesi, mennyivel segélyezem. Az ember előbb-utóbb hozzákopik a körülményeihez - írja Örkény. Mani és buli - ez a lényeg. Ahol fent nagyban megy a pénzeszközök átcsoportosítása, lent mitől lenne más az életszemlélet? A becsületesség, az erkölcsösség, az elvhűség lassacskán ugyanolyan megmosolyogtató, haszontalan, bár érdekes, egyedi jeggyé válik, mint a kackiás bajusz, a rézfokos vagy a cifraszűr. A patikával szemben van a kisvendéglő. A hölgy oda-odasandít. Természetesen mindketten tudjuk, hogy sosem járt Erdélyben. (Ahogy a parlamenterek is tudják, hogy nem arról van szó, amiről szó van.) Adok neki egy százast. Öt szem C-vitamin talán kijön belőle. Vagy egy ugyanolyan vitalitást garantáló kisfröccs. Wessely Mit tudunk a halak társadalmi életéről? Szinte semmit... De szerencsére a halbiológusok rettenetesen kíváncsi emberek, kíváncsibbak még a legvehemensebb ellenzéki képviselőnél is, akik szóhoz jutnak az azonnali kérdések órájában a parlamentben. A majmokról nagyon sokat tudunk, de fölösleges akár csak egy szót is vesztegetni rájuk, hajszálra úgy végzik a tevékenységüket, mint az emberek, azzal a jelentéktelen kis különbséggel, hogy nekik ezért nem jár tiszteletdíj, mentelmi jog, se költségtérítés. A halakról legtöbben azt tudják, hogy főleg a kis halak, akár a kisemberek 4 évente, ha választásokra mennek, időnként rajokba tömörülnek, a halaknál ez a taktika működőképes, az embereknél még nem. Egy alkalommal a halbiológus (hirtelen okosabb dolog nem jutott eszébe) az egyik kis halnak „semmi perc” alatt kioperálta az agyának a felét, aztán újra útjára engedte a halraj közelében. A frissen operált halacska nem csatlakozott a halrajhoz, hanem tétován össze-vissza úszkált a közelükben, és ekkor meglepő dolog történt. Az ép agyúak követni kezdték a fél- eszűt. Akár az emberek - csodálkozott a halbiológus - Hitlert, Sztálint, Rákosi pajtást... és még hosszan lehetne sorolni a neveket, de nem teszem, mert nem szeretnék megbántani senkit azzal, hogy pont most nem ugrik be a neve. Bálint György Lajos EVANGÉLIUM „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.” Lukács 24,5-6' Egyik testvéremmel történt meg a következő eset. Középiskolás volt, és ha időben be akart érni a tanítás kezdetére, korán reggel fel kellett kelnie. A többiek olyankor még aludtak. Ilyenkor felkelt nagy álmosan, megmosakodott és tízórait pakolt magának. Majd felvette táskáját, és elindult az iskolába. Az egyik nap ugyanígy kezdődött. Felkelt, a többiek még mélyen aludtak, megmosakodott, betette a tízórait, majd vette a táskáját, hogy elinduljon. A sötétből azonban édesanyám hangja szólította meg: „Kisfiam, hová mégy? Szombat van." Ez a kis történet jól illusztrálja, hogy az ember mennyire képtelen arra, hogy a hétköznapok hódító egyhangúsából kilépjen. Megvannak a hétköznapok törvényszerűségei. Kőkemény valóság. Az ember pedig megszokja, hogy nem is lehet másképp. Minden nap ugyanolyan, semmi változás, és szinte magába szippant ez a szürkeség, a dolgok megváltoztat- hatatlansága. A fent olvasott idézet két férfi szájából hangzik el egy sírbolt mellett. Néhány asszonyt szólítanak meg, akik szokás szerint mennek, hogy eleget tegyenek a szokásoknak, és illatszerekkel kenjék be azt a testet, melyet nemrég eltemettek. Nem tudnak kimozdulni a hétköznapok körforgásából. „Nincs új a nap alatt, bekenjük a testet és hazamegyünk. " - gondolhatták magukban. Semmi új, semmi váratlan, minden a szokott rend szerint halad. Egészen addig, amíg nem találkoznak a sírnál ezzel a két férfival, akik egy kérdést szegeznek nekik: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt." Kétezer éve, Krisztust követő emberek, ebből a mondatból élünk. Ez ad számunkra megújulást. Ez bátorít arra, hogy hétről hétre - a hét első napján - ennek a Jézusnak a feltámadását ünnepeljük. A vele való kapcsolat képes arra, hogy kimozdítson az emberi gondolkodás bezártságából. Lehet másként is, mint ahogy emberileg tapasztaljuk, elgondoljuk. Lehet újat kezdeni olyan helyzetekben, melyek emberileg teljesen kilátástalannak tűnnek. Lehet, mert Krisztus él, és az Élő ŰR képes arra, hogy újat adjon. Ma, a hét első napján... Kovács Zoltán lelkész REFORMÁTUS HÍREK 2007. március 1-jén, a Szekszárdi Református Egyházközség Nőszövetségének vendége: dr. Petrőczy Éva író, költő, a KGRE tanszékvezető egyetemi tanára, aki legújabb köteteit mutatja be. A találkozó helyszíne a református gyülekezeti ház (Szekszárd, Bezerédj ű. 3.), kezdete 17 óra. A helyszínen a bemutatott könyvek megvásárolhatók és dedikáltathatók. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a nőszövetség tagjai. 2007. március 2. a nők világima napja. Szekszárdon ez évben az evangélikus egyház ad helyet a katolikus, református, evangélikus, baptista és metodista nőtestvérek közös imádkozásának, amely ez évben a paraguayi nőkért történik. Az imanap 17 órakor kezdődik az evangélikus imateremben (Szekszárd, Bajcsy-Zsilinszky u. 2.). kát, az éveket „keverik” össze. Egy- egy szakma, vagy művészeti ág kiemelkedő egyéniségét tíz-húsz év múltán is érdeme szerint emlegetik, ám gyakran abban a kötelékben hiszik, mint amiben megismerték, ahogyan a tisztelet szálaival kötődtek hozzá.- Már húsz éve nem én vezetem a Bartinát, s tizenöt éve nem vagyok szekszárdi. Sokan nem tudják, hogy 30 éve dolgozom Bogyiszlóval, 15 éve Sióagárddal, újabban Döbrököz- zel és Őcsénnyel is. Amíg a Bartina a maga műfajában egyik első az országban, addig a bogyiszlói, a sióagárdi és az őcsényi együttes jelenti a három elsőt - természetesen a maga műfajában...- Azt „véletlenül" tudom, hogy visszaköltöztek szülőfalujába, Sió- agárdra.- Amellett, hogy évtizedek óta tevékenykedem a Muharai Szövetségben, s rendre én csinálom az antológiáját, tavasszal megjelenik a könyvem Sióagárdról.- Monográfia?- Nem éppen. A kötet történelmi részében - mondhatni szubjektiven- írom le a falu történetét, a második rész a népművészettel, a hagyományokkal foglalkozik, ami Pesovár Ernő szerint komoly tudományos értékkel rendelkezik. A harmadik rész tizenvalahány néprajzi tartalmú elbeszélést tartalmaz, melyeket- mondhatni - gyermekkori emlékeim keltettek életre, s vetették papírra.- Szóval elfoglaltabb, mint nyugdíjba vonulása előtt.- Mondhatjuk. De a különbség az, hogy most már csak azokat a munkákat, megbízatásokat fogadom el, amelyek tetszenek, amelyekben örömömet lelem - magyarázta meggyőzően, majd rátért a faisi együttesekben végzett munkájára, ami „hihetetlenül .komplex”. Ezek az együttesek nem úgy dolgoznak, mint például a Bartina, akinek a koreográfus megtanítja valamelyik tájegység táncait.- A falusi együtteseknek saját hagyományokból kell építkezniük. Ebbe az is beletartozik, hogyan köszönök az utcán, hogyan viselem a ruhát, hogyan tartom meg a tavaszköszöntés, a lakodalom, a keresztelő szokásait, vagy éppen a fonó láttán az idősebb nézők azt érezzék, mintha újra élnék a régi időket. Mindezt pedig úgy kell színpadra állítani, hogy előadásában és hatásában a lehető legtermészetesebb legyen. Ebben az a nagyon nagy dolog, hogy az új nemzedékeknek vissza kell tanítani azt, amit az őseik kialakítottak, amiben őseik éltek. Külön nagy szerencséjének tartja Szabadi Mihály, hogy volt lehetősége a világhírű magyar folklórba beleásnia magát, ami nála két elemből áll össze: a „belegyökerezettségből” és a tudományos felvértezettségből.- Mégis, nem hiányzik a Bartina, a húsz éven át tanított „gyermek"?- A világ változásával rájöttem, hogy - bár nagyon szerettem - nem ez az elsődleges feladatom. Tehát nem bántam meg az akkori váltást, hiszen megnyugtató, hogy változatlanul jó kezekbe került az együttes, színvonalas munka folyik.- Hobbiról szó sem lehet?- Közhellyel válaszolva hobbinak minősül mindaz, ami a vállalt munkám. De pecázásra bizony szakítok időt. A természet pihentet és újabb munkákra serkent, V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
