Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-02-25 / 6. szám
MOZAIK 2007. FEBRUAR 25. SZEKSZÁRDI VASÁRNAP A kő bölcsessége a keménység... Szeretném úgy elkezdeni ezt az írást; szeretnék jót s jól írni egy könyvről és annak első bemutatójáról. Elegendő lenne okosan félretenni a személyességet, elvonatkoztatni az író-szerkesztő személyétől, az olvasókétól és a magamétól. Rabjai vagyunk fajtánknak, fajunknak. Emlékezetre méltó Tolna megyei évfordulók 2007-ben - ez a kötet címe. Tulajdonképpen vagy tucat jellemzője ragadhatja meg figyelmünket. Legelőször is kézbe véve megállapíthatjuk, hogy a vékony kiadvány városunk helytörténészére, dr. Töttős Gáborra olyannyira jellemző chamois papírra nyomtatott borítóval büszkélkedik. Egyáltalán nem hivalkodó, szerkesz- tettsége igényességről tanúskodik, mikor is annak a Török családnak 1507-ben kiadott bárói címerét mutatja be, amelynek Török Bálint és Török Imre nevű fiai mellett deákoskodott Tinódi Lantos Sebestyén. Közelebbről szemügyre véve, vagyis tartalmának vizsgálatakor anekdotától az életrajzon át, egészen a régi kori tudósításokig bukkanhatunk érdekességekre; Szenicei Bárány György és Mária Terézia idejétől napjainkig. Gúny: finom, ám metsző irónia, megértés és megértetés szándéka, szerelmes megszállottság és keseredett rezig- náció legalább annyira „hangja” e kötet sorainak, mint a szelíd biztatás, reménykedés és elkötelezett szolgálattétel. Árnyalatok - árnyalatai a hétköznapok ócskaságainak, az emberi egymásrautaltságnak, a szeretetkoldulásnak, a művésszé és talán nemessé érés (egyenlő a társadalom szemében való átlagosság és elfogadhatóság...?!) nevelő próbatételeinek. Bágyadt februári estén gyűltünk össze a megyei könyvtár olvasótermében; mindenki a gondolataiban hordozta az aznapi történéseket, amik vele estek meg, amik fontosak az ő számára, mert őróla szólnak. Oldhatatlan béklyóknak tűnnek ezek így visszatekintve, mégis betáncolt valami megfoghatatlan jóság-érzés a polcok és asztalok, folyóiratok és könyvek közé. Rejtve, először még csak rejtve kezdtünk egymás szavaira figyelni, aztán valaki gesztust indított egy fél mondattal, arrébb tolt egy széket, hogy a másiknak is jusson hely. Gacsályi József nem „vezette”, még csak nem is „moderálta” a beszélgetést, csupán kérdezett - a maga módján... Milyen kérdések voltak ezek? Halk hangon tevődtek föl, aztán nem éltek a „médiában” koponyákba vert csellel, nem tett úgy a kérdező, mintha tudta volna az összes potenciálisan adható választ, persze bocsánatot kérek ezért a megjegyzésért, hát persze, hogy nem tett úgy a kérdező, csak fontosnak tartottam erről szólni... Ezek a kérdések megvilágították: á helytörténet eme könyvbe foglalt szelete bizony nem szárazon csörgő, évszámokból és ki tudja milyen ismeretlen nevekből gyúrt ga- lacsin, hanem mi is beléje kerülhetünk egyszer, abba a világba, ahol jobb esetben számon tartanak minket, megemlékeznek sebesen múlt életünkről és arról, hogy ezt az életet valaminek a szolgálatába állítottuk, valaminek feltérképezésére, meghódítására törekedtünk, minden napunk és éjjelünk erről az igyekezetről szólt... Mint ahogyan Csányi László íróé, Wosinsky Móré, Szakály Ferenc történészé, s azé a Szenicei Bárány Györgyé is, akinek Sárszentlőrinc köszönheti szellemi fejlődésének megalapozását, mi pedig a lelkésznek az Új Testamentum magyarázatos, új fordítású kiadását - pár évnyi munka mindez... Hogy ez a meglátás nem a spanyol viasz? Hát, tényleg nem, viszont jócskán a fejünkre koppinthat, ha belegondolunk... / Valószínűleg mi sem ússzuk meg a közönyt, amivel javarészt ma tekintünk másokra - pont. Mért is alapítunk díjakat, adunk át kitüntetéseket, pénzjutalmat a mi kis szűkre szabott jelenünkben? Hogy majd emlékezzenek iskolavezetésünkre, város vagy megyekormányzásunkra, pár elszórt (hogy a második magánhangzót nyíltabbra ne cseréljem...) kötetünkre? Majd ha nem teszünk fel olyan kérdéseket, hogy „Minek biztatni a szaros fiatalokat?”, ha a különféle intézmények élén állók nem hivatkoznak unalmasan mindig csak a pénzhiányra (ami ilyenolyan tízezres nagyságrendű rendezvénybelépők esetén érdekes módon elillan...), ha majd nem leljük örömünket abban, hogy akadályozzuk, megmosolyogjuk a naiEMLÉKEZETRE MÉLTÓ TOLNA MEGYEI ÉVFORDULÓK 2007-BEN van mégis tenni akarókat, ha nem kell házalniuk művészeinknek alkotásaikkal, s igenis elolvassuk, amit KELL, akkor talán számíthatunk a jövendő emlékezetére. Túl az apró, létezésük minden megnyilvánulásában jelentéktelen embereken, köszönet és tisztelet a szerény számú kivételnek, akik megértik, nem azért létfontosságú segítség, elismerés és biztatás, mert valaki dolgozik, hanem mert mások számára hasznos, minket is előbbre vivő munkát végez! Hitetlenkedve olvastam, hogy az 1867-ben föltalált telefont legelőször valóban Szekszárdon mutatták be, nem a fővárosban, nem Európa más pontján, hanem a mi Szekszárdunkon! A ’877-es karácsony másnapján az akkori Szegzárd Szállóban, ahol is a nagyvendéglő emeleti és földszinti éttermét kötötte össze a csodakészülék, s a közönség használatára állt három órán át. Mint kiderül, a folyamatos zaj miatt a bemutató csak részben sikerült, mivel a még nem létező szénmikrofon hiányában a beszélőknek igen közel kellett állniuk a csőhöz. Zádor Jenő zeneszerző idejében ez bizonyára másként történt már. A bátaszéki, 1894-es születésű fiatalembert huszonhét évesen hívta professzorának a Bécsi Új Konzervatórium, ahol zeneszerzéstant, zeneelméletet tanított. Ezt követte a budapesti Zeneakadémia. A kötetből megtudhatjuk, a később Hollywood mellett letelepedett Zádor több mint százhúsz filmzenét, Karinthy Frigyes témáira operákat írt, nevét és műveit Amerika nagyvárosaiban szinte mindenütt ismerték... Egy ponton azonban találkozik sorsa a már említett Csányi Lászlóéval: mindkettejüknek le kellett gyűrniük a szülőföld közönyét, hátráltató, visszahúzó szándékát. Zádor emigrált, Csányi pedig a megélhetés miatt portásnak jelentkezett... természetesen elutasították, hogy aztán ugyanott fél év múlva igazgatói állást ajánljanak neki... Ez körülbelül ma is így zajlik, leszámítva az utolsó tagmondatot. Szeretnék rálelni a megfelelő végszóra. Nem megy. Jól esett ülni a könyvtárban és hallgatni a beszélgetést. Annak a két embernek a beszélgetését, akiket nagyon lehet tisztelni, példaképül állítani és szeretni. Mindenért és minden ellenére. Mért nem jöttek már megint középiskolások? Nem, nem szabad belekezdeni ebbe a gondolatba... igaz, olyan nagyon a magyartanárok se tolongtak. Persze majd... Tudor Mu?atescu román írónak van egy elgondolkodtató aforizmája: „Egy író halála után nyomban tucatnyi apró kritikus születik.” Nem kéne ezt az idők végtelenjéig hagynunk... Panyi Zita A SZEKSZÁRDI NYUGDÍJASOK TERÜLETI ÉRDEKSZÖVETSÉGE és a TOLNA MEGYEI VÖRÖSKERESZT NYUGDÍJAS TERÜLETI ALAPSZERVEZETE értesíti tagjait, valamint a város valamennyi nyugdíjasát, hogy az adóbevallások elkészítésében ez évben is segítséget nyújt március második felében, a Hunyadi utcai székház földszinti fogadótermében. A pontos dátumról információt a szervezet hamarosan közölni fogja lapunkban. A TOLNA MEGYEI FELNŐTT DIABETESESEK KÖZHASZNÚ EGYESÜLETÉNEK KÖVETKEZŐ ÖSSZEJÖVETELE FEBRUÁR 27-ÉN LESZ a szekszárdi kórház kultúrtermében. Téma: a vezetőség 2006. évi beszámolója és a 2007. évi munkaterv megbeszélése. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! János Anna elnök AZ ALFA-NOVA KFT. szekszárdi munkahelyre KERES központifűtés-szerelő vagy csőhálózat-szerelő szakembereket. Jelentkezni személyesen önéletrajzzal: ALFA-NOVA Kft. Szekszárd, Sárvíz u. 4.