Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-12-09 / 41. szám
2007. DECEMBER 9. MOZAIK Z SZEKSZÁRDI ff\\ VASÁRNAP j) Meghitt ritmusok dobbanása Cseh Gábor képei elé EVANGÉLIUM Advent „Várjad az Urat és őrizd meg az Ő útját..." Zsoltárok, 37:43 Elfigyelgetem az adventtel kapcsolatos vélekedéseket a médiában, ahány megkérdezett, annyiféle megközelítés. Van akinek az adventi időszak ez a karácsony előtti négy hét, az amúgy pangó üzletének fellendítését jelenti. A non stop nyitva tartás, a minél több áru értékesítése, a készlet feltöltése után való rohangálás lehet, hogy meghozza a várt eredményt, az anyagi hasznot, de közben úgy elfárad a test és a lélek, hogy karácsonykor az öröm, az igazi ÖRÖM megéléséhez alig marad erő. Van, aki az ajándékozással van elfoglalva, kinek mit vegyen, ez nem kis gond, pláne ha nagy a család, vagy a rokonság. Örömet szerezni az ajándékon keresztül kedves dolog. Látni szeretteink arcán a boldog mosolyt, felemelő érzés, de benne van a rizikó is az ajándékozásban, hogy a megajándékozott esetleg valami mást várt, és akkor nehéz leplezni a csalódást. Van, akinek lelki feltöltődésre ad sok lehetőséget ez az időszak, annál is inkább, mert egy új egyházi év kezdődik advent első vasárnapjával. Ha újat kezdünk, legyen az bármi, azt illik több odafigyeléssel, nagyobb lendülettel és képességünk teljes odaadásával csinálni. Minderre akkor vagyunk képesek, ha valóban feltöltődik bennünk a lélek, mert csak így van erőnk dolgaink, feladataink tisztességes elvégzéséhez, családunkban és környezetünkben türelmünk és szeretetünk megéléséhez. „Várjad az Urat"! Már eljött kétezer évvel ezelőtt, mondhatja valaki. így igaz! Isten az idők teljességében (az általa alkalmasnak tartott időben) elküldte az ő Fiát, Jézus Krisztust. Elküldte azzal a megbízatással, hogy tolmácsolja felénk szavaival és cselekedeteivel az Ő szeretet ét. Ennek a megbízatásnak Jézus Krisztus tökéletesen eleget tett. Ahogy főpapi imájában elmondta: „Én dicsőítettelek téged a földön, elvégeztem a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” Ezt a mondatot Isten előtti felelőséggel, nyugodt lelkiismerettel, ember el nem mondhatja. Amit Ő elvégzett, az több volt, mint a feladatok rá váró, hosszú sorának maradéktalan teljesítése. A legnagyobb áldozatot mutatta be, élete odaszentelését a golgotái kereszten. Szeretetének kiteljesedése volt ez az áldozatvállalás. Feltámadása után azt ígéri: „És ímé én veletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig.” Jézus tehát ígérete szerint ma is úton van, találkozni akar velünk. Lét- rejött-e már ez a találkozás, ez a személyre szabott, ez a senkire át nem ruházható, közted és az Úr Jézus között? Ő el akar érni minden embert, teheti ezt úgy is, hogy megszólít az Igéjén keresztül, vagy egy másik ember által, aki felhívja a figyelmedet arra, rohanásodban állj meg és törődj egy kicsit a lelkeddel. Ő a nagy ajándékozó, ajándéka csalódást nem okoz,_ mert nekünk van szükségünk a békességre, a maradandó örömre, az Ő mértéke szerinti szeretetre. Ezeket kínálja fel - meg a bűnök bocsánata után az üdvösséget, csupa olyan értéket, amit a fenyőfa alá senki nem tehet. Kedves atyámfiai, gyülekezetünk tagjai, jöjjetek lelki nagy örömmel az Úr házába, ahol megtapasztalhatjuk a Zsoltár igazát: „Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.” Isten áldja meg ünneplésünket és adjon boldog új esztendőt. Balázsi Zoltán református lelkipásztor Látszólag mi sem természetesebb, mint illendő, kötelességtudó egyszerűséggel felsorolnunk 16 támogatót, akiknek neve amúgy is ismerősen cseng majd. Persze az ember, ha már olyan íróféle, inkább eljátszik a nevek ritmusával. Tiszta szerencse, hogy a fő támogató Váz-Bau Építőipari Kft. - Lenkey Imre szinte hibátlan hexameter, akárcsak a támogató Garay Étterem, Soproni Sörgyár vagy a Célgép Kft. - Csuprik László, Orchidea Virágüzlet, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület. Éppen ellenkező lejtésű a maga anapesz- tusaival a Kubanek Videó, a Plotter Dekoráció, Vida Péter. Költőhöz illően jambikus Babits Mihály, a Művelődési Ház névadója, az Alisca Regionális Rádió, a Szekszárdi Német Kisebbségi Önkormányzat és Szabó Kovács János. Magyaros, de emellett trochaikus a Tolna Tours, az Agro-Celi Kft., Vesztergombi Endre. A legnagyobb meglepetés azonban éppen az, hogy akiért ők itt képkerettől ínycsiklandó falatig, csodálatos bortól médiavisszhangig szövetkeztek a jó ügy érdekében, valamennyi ritmusnak megfelel nevével és alkotásaival. Cseh Gabi, ahogy szánkra vesszük, szép daktilus, hexameterbe illik a festőművész is, de immár Príma-díjas, ami magyaros és trocheusi lejtésű, ám mindezeken felül szerelmesen szekszárdi ő, ami így leírva jambikus. Mielőtt végképp verstani továbbképzéssé fajulna a bevezető, megállapíthatjuk: jóleső érzés hinni abban, hogy ennyi minden már nem _ véletlenül idézi az élet sokszínűsé- ‘ gét, s nem ok nélkül dobban egybe. Mert nem üres ritmusjáték ez, hanem szívünk riadt dallama, amellyel - így advent táján - öröm várakoznunk és reménykednünk. A remény, ez a különös ízű szó, érdekes módon mindig a jövővel kapcsolódik össze, s távoli rokona, az ábrándozás, melyet csak Vörösmarty nevez ’az élet megrontójá- nak’, legföljebb a jelennel keres közösséget, és csupán a merengés az, amit a múlthoz szoktak társítani. Akad persze itt alkalom mindezt hagyományosan megélnünk, de talán éppen az a többlet, hogy a remény bizakodó, múltbeli remegését érezzük ezeken a festményeken. Azt a bizalmat, amely megérezteti és megérteti együvé tartozásunkat, amely összefog és idevonz minket, akik ajándékként őrizzük szülő- és lakóhelyünk titkait. Nincs abban semmi véletlen, ha Babits pontosan nyolcvan éve, 1927. december 5-én írott Engesztelő ajándék című költeménye sejlik föl lelkűnkben: „Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked: / nincs gyöngyöm, cukrom, virágom. / Görnyedve hozom ahelyett s teszem a kezedbe, nézzed, / keserű életemet, egyetlen terhes gazdagságom. // Ez ami megmaradt még, e meztelen is gazdag élet, / s ezt sem adom, csak visszaadom már: / mert jól tudom, ki vagy? s hogy benned és általad élek, / kenyerem és levegőm! s rég nem volnék, ha te nem volnál.” Igen, a vallomások ideje advent, s így tárja elénk a festő is rejtett vágyait, színekből, formákból és emlékekből újraálmodott álmait. Hűvös, de tüzes borral kínálnak hébérből a Szekszárdi pincék előtt, mert tarkónkat csiklandozza a Téli napsütés. Még pár lépés, és ugrándozó kutyánkkal ballagunk majd a Szur- dikban, lelkűnkben megpendül egy régi húr Az utolsó év széljárta deszkái meg az Az utolsó ősz aranybarnán omladozó tanyája láttán, s már bennünk rezeg a Diófa árnyéka. Csusszan velünk a szán a Szekszárdi télben Csatáron vagy a Bartina utca kies pontján. Mi éljük át a Találkozás emberi szavait, előttünk alkudoznak a Szekszárdi vásár kupecei, hajlanak furcsa ívben A régi sörkert fái, átszaladunk Bethlen Gábor utcai boltba Egy téli reggel természetes szépségében, vagy leballagunk a Bálint-híd. ívein és a Babits utca hídján át, a kedvünkért újranövesztett fák mellett a Volt egyszer egy korzó üzletsorára. Arcunkat pirosra csipkedi a Szekszárdi tél - amit de jó is lenne megnyerni a tombolán! Kinek lenne ugyanaz a Kápolna a temetőben, mikor mindenkiben másként élnek szerettei, a Kápolna kertje és a Szekszárdi templom? S ki ne mondana szívesen nagy, felnőtt meséket arról, hogy Volt egyszer egy ház, ...egy iskola,... egy udvar? S persze Volt egyszer egy halásztanya is, ahova gyalogkomp húzta a Sió-toroknál a hajdani horgászt. Ki ne érezné, hogy lelke áradása a Ge- menci ártér, s igazából csöndes merengésének színtere a Gémek otthona meg az Iccsének is hívott palánki Feketevíz Téli hangulata? Az Eső utántól az Az első és Az utolsó hóig megmarad bennünk minden Szentgáltól Harcig. A mienk a Lázár Ervin emlékére mesélő nagy eperfa, s ha megtaláltuk, örömmel tereljük ménessé a Betűk, kövek, lovak mind a 14 paripáját. Van, aki elmosolyodik ilyesmin, hiszen egyszerű érzések ezek: ragaszkodunk ahhoz, ami a mienk, közösnek érezzük a múltból idesu- gárzott emlékek szeretetét, s a költővel valljuk: „Óh különös hatalom! szeretet erős gyengesége / - s óh gyenge erősség! oly védtelen benned... / Életem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége / s mégis én vagyok zsarnok és hóhér, s te aki enged és szenved. // Letérdelek s úgy szánoin-bánom óráid letörött virágát, / mint aki barbár talppal ment át egy drága réten: / óh ki gyógyítja meg az elrontott örömök rózsaágát? / ki mondja a tiprott percnek: »Kelj föl, kis százszorszépem! «” Ki mondja? Hát Cseh Gábor mondja, és nekünk mondja, ahogy majd pár nap múlva a Művészetek Palotájában - megyénk képviseletében - az országnak is mondja képeivel. Öröm abban hinnünk, hogy a verssorokból, az olaj- és vízfestményekből ugyanaz a hang szól: „Órák és percek helyett fogadd el egész életemet, / virágok helyett egész mezőt, noha fölégett és nem virágos: / de virághamvval, s lásd, könnyel is trágyás, s ha új plántáid beülteted, / minden szirmot földajkál s neked áldoz.” Dr. Töttős Gábor (Elhangzott a 2007. december 3-án.)
