Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-23 / 30. szám
** ^ Z S7FKSZÄDDI 2007. SZEPTEMBER 23. HÉTRŐL HETRE tasAríap J Bor és törvénykezés a régi Magyarországon Hazánkban a borügy már a kezdetektől központi kérdés volt A Szüreti napok keretében újfent megrendezték a Vásárok Világa konferenciát a Vármegyeházán. Az előadók a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karáról, valamint az ELTE ÁJK-ról jöttek, s vendégeskedtek városunkban a fesztivál ideje alatt. Szombat délután hallgathattuk meg dr. Mezey Barnát, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánját, milyen is volt a régmúlt Magyarországán a bortermeléshez kapcsolódó jogalkotás és törvényhozás, s milyen társadalmi konfliktusok következtében került sor az egyes törvények elfogadtatására. Mint azt dr. Mezey Barna elmondta, korunk embere nem tudhatja, milyen is volt valójában a korábbi századok jogélete. Arra viszont egyes esetekben válaszokat kaphatunk, mit szeretett volna elérni az aktuális században tevékenykedő jogalkotó, mivel néhány esetben - töredékesen ugyan, de - fennmaradtak a borászattal kapcsolatos intézkedések és rendelétek. Hangsúlyozta: a bortermelés és a borral való kereskedés már az államalapítástól kezdve komoly gazdasági kérdésnek számított, s a magyar királyság vám-, adó- és regáléjövedelmeinek nagy része ebből az ágazatból került ki. Minőségvédelem terén sem szégyenkezhetett a korabeli magyar államszervezet, hiszen már az Árpád-korban keletkeztek olyan rendeletek, melyek szerint a királynak az egész ország területén joga volt arra, hogy méltó szállást és ellátást igényelhessen, s „elégséges és méltó étellel, valamint bőséges itallal” szolgáltasson ki. A szeretett nedű, mint „államügy”, közbiztonsági és igazgatási szinten is megjelent a kora középkorban. A bor, mint fogalom, része volt a mindennapi ember életének, ott volt ajándék szintjén éppúgy, mint a földesúrnak kifizetendő borjáradék tekintetében. 1351-ben Nagy Lajos királyunk kilencedre vonatkozó rendelkezésében már szerepelt a bor, mint beszolgáltatandó egység. Innentől kezdve a nemes nedűnek egyre inkább növekedett az áruforgalmi jelentősége. Az 1495. évi országgyűlés iratai bordézsmások tevékenységéről tesz említést, akik a bor hitelesítését is külön megfizettették a parasztokkal, valamint a lajstrom elkészítéséért is némi pénzösszeget kértek. A kedvelt ital mérését is külön törvénykezésben határozták meg. Az 1405. XVI. számú törvény például a magyar borkereskedők szabad árusítási jogairól rendelkeztek, valamint a korlátlan kiviteli jogról szóltak. Tilalom itt is akadt, hiszen a kereskedők külföldről nem hozhattak be hazánkba semmiféle bor jellegű terméket. Látható tehát, hogy a hazai áru minőségvédelmére már országunk korai időszakában is nagy hangsúlyt fektettek. A rendszer a 16. századig magyar keretek között működött. 1609-ben aztán egy rossz döntés következtében a Habsburg-államigazgatás az egész magyar borkereskedelmet egy külföldi vállalkozó kezébe adta. A kellemetlen intézkedés erőteljes hazai összefogást és ellenállást szült, mígnem három év múltán vissza kellett adni a jogokat a magyar termelők részére. A korabeli törvények az ellenőrzésekre igen nagy hangsúlyt fektettek. Mivel a bortermelőt eleve adócsalónak nyilvánította a törvény, egyre szigorodó intézkedésekben öltött testet. Mikor a kocsmáltatás átkerült földesúri kézbe, az egyes borok forgalomba hozatalának ügyét is abszolutizálta. így tilalmi időszakokban történt, hogy a paraszti kocsmákban kizárólag az adott földesúr borait fogyaszthatták a jobbágyok. Később a birtokosok már arra is kötelezhették parasztjaikat, hogy folyamatosan az ő boraikat vásárolják meg tőlük. Rosszabb esetben a földesúr akár a saját jobbágya által termelt bort is újra felkínálta - fizetség ellenében - ugyanazon jobbágyainak a saját maga által szabott áron! 1553-ban aztán a borokat előírási próbára kötelezték. Ekkor jött a rendelkezés, miszerint a parasztnak jogában állhasson elköltözni, ha földesura savanyú bort itat vele. Mindez mutatja, hogy borkérdés tekintetében már 1840-es évtizedet és a reformkori intézkedéseket jóval megelőzve találunk szabad költözési jogra utaló passzust, s a borkereskedést innentől kezdve komolyabbat vehették a nagybirtokosok is. Ahogy azt is, ha valakit folyamatosan mámoros állapotban lehetett találni. 1782-ben például azt a honpolgárt, ki napjait gyakran részegségben tengette 50 botütésre, vagy akár „keze levágatására” is ítélhették. így esett, hogy ebben az időben a rabok 1/3- a azért kerülhetett börtönbe, mert állandóan italozáson kapták. A borral való érvelés és a felelősség alóli kibúvás már a régi időkben is nagy méreteket öltött: a török korban tudunk négy hajdúról, kikre a betörések és fosztogatások elől borospincét bíztak. Miután elvonult a török portyázó had, részegen fetrengve találtak rájuk, kieresztve a hordókból az összes italt. Tettüket a bíróságon „bor védelmére hivatkozva” indokolták, mivel szerintük „jobbnak látták, ha elfolyik a bor, mintha oszmán kézre jutott volna, s mindeközben már nem voltak beszámíthatóak". ítéletük enyhítését erre nézvést azonban már hiába kérhették... Az előadáson megtudhattuk azt is, hogy a borexport Magyarországon már a 16. században a 2. helyet érte el, Tokajhegyalján pedig az aszúeljárás intézményesítése már ebben az időszakban megkezdődött. Gyimóthy Levente Miss Amerika autója és más csodák Szekszárdon Oldtimer autó-kiállítást szervezett a Szekszárdi Szüreti Napokhoz kapcsolódóan Magyarország egyik vezető implantológiai klinikájának tulajdonosa és a régi autók szerelmese dr. Halász Zsolt, aki a Nobel implantátumok egyik legnagyobb hazai felhasználója. Ezért e kisvárost - Szekszárdot - választotta a svéd multinacionális vállalat a promóciós kampánya kezdőpontjának.- A kiállítás az ön ötlete volt, miért tartotta fontosnak a megszervezését?- Szerintem kézzelfoghatóvá válik mit is jelent, hogy egy jól megalkotott Prémium implantátum 40-50 évig funkcionál. Akárcsak egy jól megkonstruált Rolls-Royce: 40 évesen is tökéletesen működik - mondja dr. Halász Zsolt. A svéd Nobel Biocare cég találta ki 1960 körül a mai modern implantátu- mot, és tényleg a „legkékvérűbb” implantátumok a mai napig, műgyökereik egy idősek ezekkel az autókkal. A ’60-as években beültetett implantátumok nagy része - ha a páciens él még - szájban van.- Mién szereti a régi autókat?- A mostani fogyasztási őrületben - talán nem is közismert - a járművek fejlesztésénél az egyik lépés, hogy adott futásteljesítménynél elromoljanak, ezt „beprogramozzák” az alkatrészekbe, de a divat is autócserére kényszerít. A régi autót akkori színvonalon tényleg tartós fogyasztási cikknek szánták. A Rollsokat, Bent- leyket, mint a „világ legjobb autóit” örök időkre, lélekkel készítették. 100 év alatt legyártott autóik 80-90%-a ma is működőképes!- Vezet-e régi autót, milyen vezetni?- Igen, mintha egy békés, kedves korba csöppenne az ember. Még a többi úton levő is türelmesebb, szeretettel tekinti e járgányokat. Nem olyan komfortosak igaz, de a fokozódó kényelem, technikai klityük világa sem tette boldogabbá az emberiséget, sőt...- Mi a kedvenc márkája? Miért?- Az angol autók. Leírhatatlan a hangulatuk, az illatuk: bőr és fa.- Honnan, kiktől kerültek Szekszárdra ezek az autók?'- Az egyik az enyém, többit ismerőstől, baráttól kértem kölcsön.- Mit tudunk az autók történetéről?- Három oldtimer története érdekes. A Jensen kabrióból 216 darabot gyártottak, kora legdrágább luxusautója volt, 7200 cm3-s, az 1974- es Miss Amerika, Rebecca King autója volt. A Porsche 912-t 1965-ben egy NSZK- ban szolgált német katona vásárolta, majd magával vitte leszerelése után az USA-ba a ’80- as években. Hibátlan és eredeti a belseje, minden alkatrészéről, javí- tásróí megvannak a (két dosszié- nyi) jegyzetek, számlák. Akárcsak a Bentleynél: teljesen eredeti, restaurálatlan. 1960 óta egy angol ügyvédnő használta sofőrrel haláláig, s most itt van. Teljesen üzembiztos ma is. Bentley, teljesen eredeti, restaurálatlan. 1960 óta egy angol ügyvédnő használta Charlie és dr. Halász Zsolt a koncert előtt, mint kiderült, Charlie is imádja a régi autókat
