Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-16 / 29. szám
2007. SZEPTEMBER 16. ÉRDEKLI... VASÁÜAP f BEMUTATJUK! „A választás lehetősége az ügyfeleket szolgálja” Legutóbb a Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule nyolcadik osztályos diákjával, Kustos Annival beszélgettünk. Az ifjú hölgy legjobb barátnője édesapjának, Vitéz Attilának, az UniCredit Bank szekszárdi fiókvezetőjének adta át a jelképes stafétabotot. Kiderült, hogy a lányok mindenről beszélgetnek, s nem kis büszkeséggel szüléikről, így Anni javaslatára a bankszakembert könyveiről, a megyében való kutatómunkájáról és gyűjtési szenvedélyéről is faggattam.- A városokban - elsősorban a települések szívében - egyre több bank nyit fiókokat. Nem zavarják egymás „köreit"? Szóval ez jó, vagy rossz?- Azt gondolom, hogy jelenleg jó, mert a választás lehetősége kínálta verseny az ügyfeleknek kedvez, akár a betét elhelyezésében, akár a hitelfelvételben. Az kérdés, hogy ez így marad-e hosszú távon? Most úgy látom, hogy négy-öt év múlva a bankok számában csökkenés lesz, azaz a tulajdonosi kör szűkülni fog, hiszen a világon mindenütt koncentráció zajlik a felvásárlások és fúziók formájában. Hogy kik maradnak és kik nem, azt a tőkeerő dönti el. Szerintem az UniCredit előtt hosszú és biztos jövő áll. Hozzáteszem, hogy a bankok számának csappanása a fiókok számát nem érinti, sőt e téren további bővülés prognosztizálható.- Nyilván, hiszen az ügyfelek elérése így garantálható.- így, mármint bankfióki módon és az elektronikus csatornák révén. De a magyar ember - vagy az emberek többsége - a hagyományos fióki pontokhoz ragaszkodik.- Napról napra halljuk, látjuk bankjuk erőteljes reklámhadjáratát. Ez eredménynövelő tényező?- A reklám szerepe elsősorban a figyelemfelkeltés. A reklám hatására az ügyfél bejön a bankba, ahol már személyre szóló ajánlásban lesz része. Ebben igen nagy a kisbankok, mármint a bankfiókok szerepe, mivel a beszélgetős, meg- nyilatkozós kapcsolat az ügyfél céljainak megvalósulását segíti.- Azt látom, hogy kisebb fiókokban a banki alkalmazott és az ügyfél között úgymond folyamatos és bizalmas nexus alakul ki.- Igen, ez a cél és ez a jó, s erre, mint a tanácsadásra, a lehetőségek átbeszélésére az embereknek igényük van. Ha az ügyfél engedi magát megismerni, s őszintén föltárja a lehetőségeit, az ügyintéző pedig fogékony, s képes beleélni magát ügyfele helyzetébe, akkor a legjobb ajánlatot adja a kliensének. Ma a bankok alapvetően a lakossági területen szeretnének piaci részesedést növelni. Sokak banki kultúrája fejleszthető, hiszen számos terméket még nem használnak ki, de szívesen tájékozódnak ezekről, másrészt pedig a hitelfelvevő hajlandóság egyelőre nem csökken.- Hitelt felvenni ma egyszerű...- Viszont visszafizetni, főleg hosszú távon nem az. Mert amikor hitelt veszek fel, értékelem a saját pillanatnyi helyzetemet. De hogy ez miként alakul öt év múlva, azt nem tudom előre modellezni.- A banki tisztviselők felesküsznek a titoktartásra?- Bár esküt nem tesznek, de aláírják az ide vonatkozó nyilatkozatokat. Mindezt a verseny és a jelentős - a jó munkaerő elcsábításán alapuló - fluktuáció kényszerítette ki. Azt gondolom, hogy egy kis városban különösen nagy a titoktartás jelentősége.- Önöknél, de más bankokban is azt tapasztalom, hogy a férfi főnök mellett jórészt hölgyek dolgoznak.- Szívesen dolgozom együtt a hölgyekkel, s azt tapasztalom, hogy a banki szakmában az ügyintézés menetét a nők empátiája, nyugalma, alkalmazkodó képessége a férfiaknál jobban tudja kezelni. Bár megjegyzem, azért - nálunk is - léteznek női vezetők.- Hogy érdemes bankot választani? Mint kozmetikust, vagy szülésznőgyógyászt?- Pontosan. A választás egy-egy ügyintézőhöz való személyes kötődésen, ismeretségen múlik, vagy azon, hogy rokon, jó ismerős ajánlja-e. Mindez megalapozza a bizalmat. De van olyan is, aki a döntését megelőzően nagyon profi módon összehasonlítja a bankok kondícióit, THM-jét, vagy EBKM-jét... Mindebbe praktikus szempontok is beleszólnak, például fontos, hogy az adott bank közel legyen az ember munkahelyéhez, vagy a lakásához, s legyen teljes termékpalettát kínáló, univerzális bank. Itt említem, hogy az ügyfél a tanulási folyamat révén a banki kultúrával, vagy banki szokások átalakításával havonta akár két-három-négyezer forintot is megspórolhat.- Mondana erre példát?- Hogyne. Meg kell tanulni például a hitelkártyát használni, vagy interneten bankolni, ami ingyenes.- Főként a falun élő idősek még mindig odahaza tartják a pénzüket. A rendőrségtől tudom, hogy naponta történnek - olykor jelentős - pénzlopások a házakba betérő gazfickók figyelemelterelő módszere következtében.- Az elején feszegettük, hogy a bankfiókok számának növekedniük kell. Hiszen vidéken, a kisebb településeken nincsenek fiókok. De a vidéki ember éppen úgy tud elektronikus úton bankolni, mint a városi, bár egyszer-kétszer be kell mennie a városba. Tehát a napi szükséglet fölötti összegeket nem szükségszerű otthon tartani. De tény, hogy az idősek nehezebben tanulják meg a banki ügyintézés csínját-bínját, ráadásul ma már sok településen postahivatal sincs. Az a javaslatom, hogy amit a nagyik az unokáknak tesznek félre, azt a pénzt mindenképpen bankban helyezzék el, s kössék le.-Szüleit jól ismerem, mindketten pedagógusok. Aizt is tudom, hogy Vitéz Attiláéknak két gyermekük van, s gyanítom, hogy édesapjuk közgazdász.- Kitti lányunk nyolcadik osztályos, Fanni pedig harmadikos. Valóban közgazdász vagyok, s miután végeztem, egy nagybankban helyezkedtem el, ahol 14 évig dolgoztam, s lépegettem fölfelé a ranglétrán. 2005. január óta vagyok fiókvezető a HVB-nél, illetve utódjánál, az UniCreditnél. Feleségem szintén bankos, a már említett „nagybankban” ismerkedtünk meg.- Amikor telefonon egyeztettük az interjú idejét, feltűnt a remek humora.- Szeretem a humort, de amit tapasztalt, azt én alkalmazkodó képességnek definiálom, ami egy bankosnál elengedhetetlen. Hiszen a tevékenységem 95 százalékban a kommunikációból áll. Ebbe tartozik, hogy az ember szinte pillanatok alatt fel tudja ismerni, kivel és milyen stílus a célravezető.- És az is, hogy Ön a nap nagyobb részében nem az elefántcsonttoronyban, hanem a bankteremben lévő íróasztalánál dolgozik.- Ez számomra, de az ügyfelek számára is fontos, ma már természetes...- Avassuk be az olvasókat a hobbijába, mondhatni, szenvedélyébe.- Mindent gyűjtök, ami - tapintható, szagolható, szemet gyönyörködtető - papír és Tolna megyei, ám régi. Ennek egy része a banki tevékenységgel függ össze: részvények, betétkönyvek, levelek, reklámok, hagyatékok. Megjegyzem, először lokálpatriótaként Szekszár- dot gyűjtöttem, de kicsi volt a merítés, így áttértem a megyére. Alapvetően a képeslapokat gyűjtöm. 2004-ben már könyv formájában megjelent a szekszárdi, pontosabban „szegzardi” üdvözlet, nem régen látott napvilágot az „Üdvözlet Tolna Vármegyéből!” első kötete.- Gyönyörű, igényes és különlegességeket tartalmaz.- A kötetben látható 1945 előtti lapokat én gyűjtöttem, valamennyi a saját tulajdonom. Kezdetben régiség vásárokba jártam, de mára már váltani kellett, s maradtak a hirdetések és az árverések. Sőt, mivel sokan tudják, hogy gyűjtöm a képeslapokat, olykor felajánlanak néhányat megvásárlásra. Ez nem olyan szép, mint amikor én találom meg a kincset. De muszáj ezzel is élni, mert más forrás nem igen van.- De szép ez a lap, amelyen egy nagy pillangó látható, benne dombóvári kis képek.- Ez kuriózumnak számít. Ebből lehetséges, hogy ez az egyetlen, ami föllelhető, s nálam van. A képeslapgyűjtés azért szép dolog, mert nincs katalógusa, mint például a bélyegeknek. A képeslapok esetében nem tudom, mi hiányzik a gyűjteményemből, s hogy egy- egy különlegesség mennyit ér, de igen drága. Ráadásul a gyűjteményem azért is értékes, mert ilyen lapokat ma már nem lehet találni, s azért is, mert rengeteg olyan épület látható rajtuk, amelyek már nincsenek meg, tehát a hajdani építmények egyetlen dokumentumát jelentik.- A Tolna könyv előszavát Ráday Mihály írta.- Ami számomra és az ügy szempontjából is nagyon megtisztelő. Folytatom: V. Kápolnás Mária munkája a helytörténeti rész és Erky- Nagy Tibor a tipográfus. A „Szeg- zárdi” és a Tolna megyei kötet (majd kötetek) stílusa tehát azonos.- Sajnálom, de fel kell tennem az utolsó kérdést...- Örülnék, ha Keszthelyi Szabolccsal beszélgetne. A családnak két vendéglátó egysége van a város- központban, s Szabolcs az egyik üzletvezető. Érdekelne, hogy a megszépült belváros kávéházát, sörözőjét szívesen látogatják-e a szekszárdiak és az ide kirándulók? V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági
