Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-16 / 29. szám

2007. SZEPTEMBER 16. ÉRDEKLI... VASÁÜAP f BEMUTATJUK! „A választás lehetősége az ügyfeleket szolgálja” Legutóbb a Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule nyolcadik osztályos diákjával, Kustos Annival beszélgettünk. Az ifjú hölgy leg­jobb barátnője édesapjának, Vitéz Attilának, az UniCredit Bank szek­szárdi fiókvezetőjének adta át a jelképes stafétabotot. Kiderült, hogy a lányok mindenről beszélgetnek, s nem kis büszkeséggel szüléikről, így Anni javaslatára a bankszakembert könyveiről, a megyében való kutatómunkájáról és gyűjtési szenvedélyéről is faggattam.- A városokban - elsősorban a te­lepülések szívében - egyre több bank nyit fiókokat. Nem zavarják egymás „köreit"? Szóval ez jó, vagy rossz?- Azt gondolom, hogy jelenleg jó, mert a választás lehetősége kí­nálta verseny az ügyfeleknek ked­vez, akár a betét elhelyezésében, akár a hitelfelvételben. Az kérdés, hogy ez így marad-e hosszú távon? Most úgy látom, hogy négy-öt év múlva a bankok számában csökke­nés lesz, azaz a tulajdonosi kör szűkülni fog, hiszen a világon min­denütt koncentráció zajlik a felvá­sárlások és fúziók formájában. Hogy kik maradnak és kik nem, azt a tőkeerő dönti el. Szerintem az UniCredit előtt hosszú és biztos jö­vő áll. Hozzáteszem, hogy a ban­kok számának csappanása a fiókok számát nem érinti, sőt e téren to­vábbi bővülés prognosztizálható.- Nyilván, hiszen az ügyfelek el­érése így garantálható.- így, mármint bankfióki módon és az elektronikus csatornák révén. De a magyar ember - vagy az em­berek többsége - a hagyományos fióki pontokhoz ragaszkodik.- Napról napra halljuk, látjuk bankjuk erőteljes reklámhadjára­tát. Ez eredménynövelő tényező?- A reklám szerepe elsősorban a figyelemfelkeltés. A reklám hatásá­ra az ügyfél bejön a bankba, ahol már személyre szóló ajánlásban lesz része. Ebben igen nagy a kis­bankok, mármint a bankfiókok szerepe, mivel a beszélgetős, meg- nyilatkozós kapcsolat az ügyfél cél­jainak megvalósulását segíti.- Azt látom, hogy kisebb fiókok­ban a banki alkalmazott és az ügy­fél között úgymond folyamatos és bizalmas nexus alakul ki.- Igen, ez a cél és ez a jó, s erre, mint a tanácsadásra, a lehetőségek átbeszélésére az embereknek igé­nyük van. Ha az ügyfél engedi ma­gát megismerni, s őszintén föltárja a lehetőségeit, az ügyintéző pedig fogékony, s képes beleélni magát ügyfele helyzetébe, akkor a legjobb ajánlatot adja a kliensének. Ma a bankok alapvetően a lakossági te­rületen szeretnének piaci részese­dést növelni. Sokak banki kultúrája fejleszthető, hiszen számos termé­ket még nem használnak ki, de szí­vesen tájékozódnak ezekről, más­részt pedig a hitelfelvevő hajlandó­ság egyelőre nem csökken.- Hitelt felvenni ma egyszerű...- Viszont visszafizetni, főleg hosszú távon nem az. Mert amikor hitelt veszek fel, értékelem a saját pillanatnyi helyzetemet. De hogy ez miként alakul öt év múlva, azt nem tudom előre modellezni.- A banki tisztviselők felesküsz­nek a titoktartásra?- Bár esküt nem tesznek, de alá­írják az ide vonatkozó nyilatkoza­tokat. Mindezt a verseny és a jelen­tős - a jó munkaerő elcsábításán alapuló - fluktuáció kényszerítette ki. Azt gondolom, hogy egy kis vá­rosban különösen nagy a titoktar­tás jelentősége.- Önöknél, de más bankokban is azt tapasztalom, hogy a férfi főnök mellett jórészt hölgyek dolgoznak.- Szívesen dolgozom együtt a hölgyekkel, s azt tapasztalom, hogy a banki szakmában az ügyin­tézés menetét a nők empátiája, nyugalma, alkalmazkodó képessé­ge a férfiaknál jobban tudja kezel­ni. Bár megjegyzem, azért - nálunk is - léteznek női vezetők.- Hogy érdemes bankot választa­ni? Mint kozmetikust, vagy szülész­nőgyógyászt?- Pontosan. A választás egy-egy ügyintézőhöz való személyes kötő­désen, ismeretségen múlik, vagy azon, hogy rokon, jó ismerős ajánl­ja-e. Mindez megalapozza a bizal­mat. De van olyan is, aki a döntését megelőzően nagyon profi módon összehasonlítja a bankok kondíció­it, THM-jét, vagy EBKM-jét... Mind­ebbe praktikus szempontok is be­leszólnak, például fontos, hogy az adott bank közel legyen az ember munkahelyéhez, vagy a lakásához, s legyen teljes termékpalettát kíná­ló, univerzális bank. Itt említem, hogy az ügyfél a tanulási folyamat révén a banki kultúrával, vagy ban­ki szokások átalakításával havonta akár két-három-négyezer forintot is megspórolhat.- Mondana erre példát?- Hogyne. Meg kell tanulni pél­dául a hitelkártyát használni, vagy interneten bankolni, ami ingyenes.- Főként a falun élő idősek még mindig odahaza tartják a pénzü­ket. A rendőrségtől tudom, hogy naponta történnek - olykor jelentős - pénzlopások a házakba betérő gazfickók figyelemelterelő módsze­re következtében.- Az elején feszegettük, hogy a bankfiókok számának növekedni­ük kell. Hiszen vidéken, a kisebb településeken nincsenek fiókok. De a vidéki ember éppen úgy tud elektronikus úton bankolni, mint a városi, bár egyszer-kétszer be kell mennie a városba. Tehát a napi szükséglet fölötti összegeket nem szükségszerű otthon tartani. De tény, hogy az idősek nehezebben tanulják meg a banki ügyintézés csínját-bínját, ráadásul ma már sok településen postahivatal sincs. Az a javaslatom, hogy amit a nagyik az unokáknak tesznek félre, azt a pénzt mindenképpen bankban he­lyezzék el, s kössék le.-Szüleit jól ismerem, mindketten pedagógusok. Aizt is tudom, hogy Vitéz Attiláéknak két gyermekük van, s gyanítom, hogy édesapjuk közgazdász.- Kitti lányunk nyolcadik osztá­lyos, Fanni pedig harmadikos. Va­lóban közgazdász vagyok, s miu­tán végeztem, egy nagybankban helyezkedtem el, ahol 14 évig dol­goztam, s lépegettem fölfelé a rang­létrán. 2005. január óta vagyok fi­ókvezető a HVB-nél, illetve utódjá­nál, az UniCreditnél. Feleségem szintén bankos, a már említett „nagybankban” ismerkedtünk meg.- Amikor telefonon egyeztettük az interjú idejét, feltűnt a remek humora.- Szeretem a humort, de amit ta­pasztalt, azt én alkalmazkodó ké­pességnek definiálom, ami egy bankosnál elengedhetetlen. Hiszen a tevékenységem 95 százalékban a kommunikációból áll. Ebbe tarto­zik, hogy az ember szinte pillana­tok alatt fel tudja ismerni, kivel és milyen stílus a célravezető.- És az is, hogy Ön a nap na­gyobb részében nem az elefánt­csonttoronyban, hanem a bankte­remben lévő íróasztalánál dolgo­zik.- Ez számomra, de az ügyfelek számára is fontos, ma már ter­mészetes...- Avassuk be az olvasókat a hob­bijába, mondhatni, szenvedélyébe.- Mindent gyűjtök, ami - tapint­ható, szagolható, szemet gyönyör­ködtető - papír és Tolna megyei, ám régi. Ennek egy része a banki tevékenységgel függ össze: részvé­nyek, betétkönyvek, levelek, reklá­mok, hagyatékok. Megjegyzem, először lokálpatriótaként Szekszár- dot gyűjtöttem, de kicsi volt a merí­tés, így áttértem a megyére. Alap­vetően a képeslapokat gyűjtöm. 2004-ben már könyv formájában megjelent a szekszárdi, pontosab­ban „szegzardi” üdvözlet, nem ré­gen látott napvilágot az „Üdvözlet Tolna Vármegyéből!” első kötete.- Gyönyörű, igényes és különle­gességeket tartalmaz.- A kötetben látható 1945 előtti lapokat én gyűjtöttem, valamennyi a saját tulajdonom. Kezdetben régi­ség vásárokba jártam, de mára már váltani kellett, s maradtak a hirde­tések és az árverések. Sőt, mivel sokan tudják, hogy gyűjtöm a ké­peslapokat, olykor felajánlanak né­hányat megvásárlásra. Ez nem olyan szép, mint amikor én találom meg a kincset. De muszáj ezzel is élni, mert más forrás nem igen van.- De szép ez a lap, amelyen egy nagy pillangó látható, benne dom­bóvári kis képek.- Ez kuriózumnak számít. Ebből lehetséges, hogy ez az egyetlen, ami föllelhető, s nálam van. A ké­peslapgyűjtés azért szép dolog, mert nincs katalógusa, mint példá­ul a bélyegeknek. A képeslapok esetében nem tudom, mi hiányzik a gyűjteményemből, s hogy egy- egy különlegesség mennyit ér, de igen drága. Ráadásul a gyűjtemé­nyem azért is értékes, mert ilyen lapokat ma már nem lehet találni, s azért is, mert rengeteg olyan épület látható rajtuk, amelyek már nincse­nek meg, tehát a hajdani építmé­nyek egyetlen dokumentumát je­lentik.- A Tolna könyv előszavát Ráday Mihály írta.- Ami számomra és az ügy szem­pontjából is nagyon megtisztelő. Folytatom: V. Kápolnás Mária mun­kája a helytörténeti rész és Erky- Nagy Tibor a tipográfus. A „Szeg- zárdi” és a Tolna megyei kötet (majd kötetek) stílusa tehát azo­nos.- Sajnálom, de fel kell tennem az utolsó kérdést...- Örülnék, ha Keszthelyi Sza­bolccsal beszélgetne. A családnak két vendéglátó egysége van a város- központban, s Szabolcs az egyik üzletvezető. Érdekelne, hogy a megszépült belváros kávéházát, sörözőjét szívesen látogatják-e a szekszárdiak és az ide kirándulók? V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
Oldalképek
Tartalom