Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-16 / 29. szám
ti tasA^Sap mozaik 2007. SZEPTEMBER 16. SíZtíJccsi és \fuilc.éiii váiréi Zsolti Amikor a könnyű megbarátkozik a komollyal, a méltóság találkozik az alázatossággal, akkor ott a Szakcsi-Vukán duó pengeti a húrokat (néha szó szerint!). Akik hallották a két zseni koncertjét a Művészetek Házában, azok nemcsak egy ínyenc zenei eseménynek lehettek tanúi, de arra a kérdésre is választ kaphattak, hogy milyen a mai kortárs zenész. Szakcsi Lakatos Béla és Vukán György a rögtönzés nagymesterei. Több mint harminc éve muzsikálnak együtt, közös estéiken mindig az érzékiség keveredik a virtuozitással. Úgy tudják megérezni a másik minden apró rezdülését és hullámait, hogy néha még levegőt is egyszerre vesznek. Produkcióik új minőséget, klasszikus értéket teremtenek a kortárs improvizatív zenében. A köztük lévő harmónia közös művészi és előadói attitűdjükből, azonos szemléletükből fakad, melynek talán legfontosabb eleme, hogy mindketten azt vallják: a zene akkor igazi, ha rögtönzött. „A jó előadás nem megbeszélés vagy gyakorlás kérdése. Legfeljebb arról esik szó köztünk, hogy hogyan menjen le a darab, és hogy belenyúlunk-e a zongorába” - árulja el Szakcsi. „Az improvizáció a 17. századtól kezdve jelen volt a zenében, csak a 20. században felejtették el.” „Aki hallott bennünket együtt, azt mondta, hogy ilyen még nem volt, hogy két zongorista ennyire megértse egymást. Sok világnagyság zongorista játszik együtt, nagyon jók, de talán mégis rivalizálnak közben. Mi nem rivalizálunk. Egyszerűen leülünk és zongorázunk. Mi sem értjük, hogy működik ez” - mondta Vukán György. Nos, Szakcsi és Vukán ezúttal sem csak a klasszikus értelemben használta a zongorát: be-benyúltak a hangszer gyomrába néhány húrt saját kezűleg megpengetni, máskor meg a zongorán dobolva teremtettek ritmuselemeket. Saját szerzeményeik mellett jazz és komolyzenei alapokra egyaránt improvizáltak, sőt Szakcsinak még barátját is sikerült meglepnie - igaz szomorú apropóból. A koncert napján, szeptember 11-én elhunyt Joe Zawinul, a fúziós jazz mestere. Az osztrák származású művészt nem csupán zeneszerzőként és zongoristaként tisztelték, de Miles Davisszel együtt stílusteremtő szerepe volt. Az ő emlékének is adózott a duó egy szerzeménnyel. Kár, hogy a magyar jazz két mértékadó művészére Szekszárdon mindössze ötvennégyen voltak kíváncsiak. (fl) GYŰRŰ 6. Immár negyedik alkalommal hívta meg Fusz Györgyöt csoportos kiállítására a nívós svájci galéria. Amikor az 1994-es a Berni Kantontól kapott féléves ösztöndíja után öt-hat évvel először kérték fel, a művek méretét nem korlátozták, így minden alkotó nagyméretű művekkel jelentkezett. Második alkaÁLOM Képek: www.tolnaart.hu lommal 20 cm-ben állapították meg a szobrok maximális méretét. Ez egy új formavilág megalkotására késztette Fusz Györgyöt. Kinyitotta a formákat, ekkor készültek a Gyűrű- vagy az Üreg-sorozat első darabjai. Korábbi realisztikusabb munkáival szemben művei egyre nonfiguratívabbá váltak. A forma változott, de a gondolat azonos, továbbra is az ember, az emberi lét alapvető kérdései állnak a középpontban. A legközelebbi tárlaton legfeljebb 60, idén 80 cm lehetett a szobrok mérete. Most két régebbi porcelán mellett fatüzelésű kemencében samottos égetéssel készült új munkákat is küldött a solothurni kiállításra. Fusz György művei a brit-német Michael Flynn alkotásaival állnak leginkább rokonságban, aki szintén a korábbi realisztikus formáktól jutott az elvont megfogalmazásig. Bár a belga Herman Muys szobrai nem szakadtak el egészen a reális megformálástól, mély, megütközést keltő mondandójuk által GYŰRŰ 5. kót idéző részletgazdag, valósághű porcelánfigurái állnak leginkább ellentétben Fusz György szobrainak nyers drámaiságá- val. Amíg feltűnik, hogy a „cukormázzal” bevont negédes babák valójában fuldokolnak. A brit Claire Curneen viszont egy pillanatig sem leplezi, ránk zúdítja ember formájú, mégis meghatározhatatlan, megsebzett alakjainak világfájdalmát. A japán származású, 1974 óta az Egyesült Államokban élő Akio Takamori festett, álló vagy fekvő emberi figuráiban a japán tradíciókból táplálkozik, de a mai, mindennapi világunkról szól. Tükröt tart elénk, ezáltal késztet gondolkodásra. Esther Shimazunak a nagyapja emigrált Japánból a Hawaii-szigetekre. Nem tudhatjuk, hogy terebélyes, mezítelen nőalakjai boldogságukban, vagy kínjukban nevetnek-e. Már a megnyitón nagy érdeklődés kísérte a solothurni galéria kiállítását, amelynek témája az ember, az emberi létezés. A különböző világtájak kerámiaszobrászainak eltérő életérzésből fakadó alkotásaiban önmagunkkal nézünk szembe. Kovács Etelka Fusz György a kerámiaszobrászat elitjében A világ figurális kerámiaszobrászatának legkiválóbbjai között állít ki Fusz György, Ferenczy Noémi-díjas keramikus, szobrászművész a Bern közelében fekvő Solothurnban. A Kunstforum Solothurn Galéria Menschenbild II. című tárlatán megtekinthető 23 alkotás mindegyikének témája, ahogy a cím is mondja, az emberábrázolás, vagy inkább maga az ember. Valamennyi szoborban mély gondolatiság fedezhető fel függetlenül a kifejezésmódtól - tudtam meg az egyetlen közép-ke- let-európai kiállítótól, aki, mint mondta, maga sem választott volna másként a meghívott művészek tekintetében, mégis szívesen látná a tárlaton még egy-két a régiónkban élő kerámiaművész munkáit. mégis közel állnak a szekszárdi kerámiaművészhez. Formaviláguk alapján az Amerikai Egyesült Államokban élő Christyl Boger a roko-
