Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-09-02 / 27. szám

(í VASÁRNAP kitüntetettjeink 2007. SZEPTEMBER 2

„Pro Űrbe Szekszárd” Emlékplakettet adományozott augusztus 20-án a város a nagy tisztelet övezte Szabadi Mihály koreográfusnak, népművelőnek, néptáncoktatónak, néphagyomány- kutatónak.

Amennyiben eddigi valamennyi kitüntetést felsorolnánk, bizony nem maradna hely magára a közösségformáló emberre. Csak em- lékeztettetünk a két legutóbbira: közművelődési tevékenységét Bessenyei György Díjjal ismerték el, idén pedig a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjat vehette át a szakminisztertől. De a többi elismerésről is egyaránt elmondhatjuk, egyetlen adományozót sem vezérelt politikai megfontolás, hiszen Szabadi Mihály soha nem volt „kiszolgáló”, hanem mindig „csak” a jó ügyet szolgálta.

Amikor nyugdíjba vonult a tanár, a mester, elhatározta, minden áldott nap ír 10-20 sort, hogy megörökítse emlékeit, s hogy „karbantartsa”, csiszolja elméjét. Tavaly elkezdte rendszerezni az igényes feljegyzéseket, amelyekből értékes kötet állt össze, s idén tavasszal,

70. születésnapjára meg is jelent „Álmok, emlékek, gondolatok” címmel szülőfalujának, Sióagárdnak emléket állító könyv, amelyben elbeszélések is helyet kaptak. Érthetően tisztelői, tanítványai úgy elkapkodták a kötetet, mint a cukrot.- A napi adagomat változatlanul papírra vetem, s már a századik oldal körül tartok. Most a megye közművelődési történetének 1960-as éveit idézem fel, s naponta születnek új elbeszélések. Valahány a falumból „indul”, de

jócskán tartalmaznak publicisztikai elemeket is - hangzott az összefoglaló, majd kérésemre rátért azokra a településekre, ahol jelenleg is munkálkodik: szaktanácsaival segíti az együtteseket, de természetesen koreográfiákat is készít. Megkérdeztem, hogy „falura szabottakat”?- A parasztember mindenütt egyforma, a paraszti kultúra ugyanazokból a gyökerekből származik. Ezek állandóak, tehát kiindulási pontul szolgálnak. Amiben különböznek a települések, az mind bennem van, bennem él, hiszen ismerem valamennyit.

Az utóbbi Tolna megye minden településére érvényes, hiszen évtizedeken át rendre járta ezeket, s olyankor nem a faluvezetők irodáiban ücsörgött... Szóval a megyében, de távolabb is mindenütt meg- süvegelik Szabadi Mihályt, amire - mint fogalmaz - ugyancsak gondosan figyel, nehogy elmaradjon a visszaköszöntés. Igazságtalan lenne, ha nem emlékeznénk meg a Bartina együttes megalapításáról, a húsz éven át tartó vezetéséről, s a hozzá kötődő sok száz gyermekről és fiatalról, akiknek immár gyermekei, talán unokái ismerkednek a mester műveivel. De még valami! Tűnődnek-e azon, vajon kinek jutott eszébe az első Szekszárdi Szüreti Napok megszervezése, vagy 1968-ban kinek az ötlete nyomán rendezték meg az első szekszárdi néptáncfesztivált? A név kézenfekvő: Szabadi Mihály. Sőt, Bogár Istvánnal együtt találták ki a ma is tömegeket vonzó Sárközi lakodalmat... V.H.M.

Nem kiszolgál, egyszerűen „csak” jó ügyet szolgál

„Fáklyaéletével utat mutatva...”

Közel negyven éve, hogy örökre itt hagyta városát dr. Hadnagy Albert, megyeszékhelyünk egyik kiválósága. Szellemével, fáradhatatlan igyekezetével, mellyel átmentette az utókornak megyénk kulturális örökségének legjavát. Munkásságával a mai napig találkozhatunk, ha kirándulást teszünk környékünk kastélymúzeumaiba, vagy ellátogatunk a levéltárába. Idén, augusztus 20-án posztumusz Pro Urbe-díjat kapott Szekszárd városától az egykori főlevéltárnok. Leányával, dr. Gutái Miklósáé Hadnagy Ilonával emlékeztünk rá...- Miként indult édesapja karrierje?- Családunk a trianoni tragédia után került Erdélyből Tolna megyébe. Apám középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégiumban végezte. Mivel a háború után semmi remény nem maradt, hogy tanulmányait a román egyetemen folytathassa, úgy döntött, az anyaországban próbál szerencsét. Kiváló eredményei révén rögtön bekerülhetett az Eöt- vös-kollégiumba. 1924-ben, az egyetem elvégzése után a Bécsi Történeti Intézetben folytatta a doktori fokozathoz szükséges kutatásait, ahol is Szekfű Gyula volt munkatársa. Avatása után pályázta meg az itt akkor megüresedett főle- véltárnoki helyet, amely állást - jeles eredményeinek köszönhetően - Szólna a személyiségéről?- Szerény, csendes, elvhű ember volt. Barátja, Andrásfalvy Bertalan mondta róla egyszer: igazszerető, igazkereső ember, aki a nehéz időkben is megtartotta elveit. Csodálatosan jó apa volt, aki hazaszeretetre, emberségre tanított bennünket.- A háborús években a levéltárban óriási anyagmentésbe kezdett...- 1942-ben, a háború alatt kezdte meg a levéltár anyagának elrejtését a megyeháza börtönében. Katonai szolgálat miatt ezt a munkát nem tudta befejezni. A gazdátlanul maradt levéltár anyagait szétszórták, az elrejtett iratok tetejét szétket teljesen megsemmisítették. A háború után hadifogságból visszatérve megkezdte a károk helyrehozatalát. Fiatal lányként, emlékszem, nyaranta örökké úton voltunk, s a környék kastélyaiból - egyebek mellett az Apponyi, Csapó, Katalin-pusztai, kajdacsi kastélyállományból - gyűjtöttük a megmaradt anyagokat. Ennek köszönhetően kerültek elő igen régi oklevelek, bútorok, festmények. E mellett sikerült még édesapámnak közel húszezer kötetnyi könyvanyagot összerendeznie, amely szintén a levéltár anyagát gazdagítja.- Hogyan alakult a család sorsa az ötvenes években?- A forradalom alatt beválasztották a 16 tagú helyi forradalmi bizottságba. Ugyanúgy

helytállt, mint másutt, s neki is köszönhetően, semmiféle atrocitás nem történt Szekszárdon. Embereket menekített meg a bebörtönzéstől és a kivégzéstől, 1956 után azon munkálkodott, hogy a börtönbe zártak családtagjai anyagi támogatását megszervezze és bátor támogatók hozzájárulását eljuttassa a- A hatvanas években ismét nekifoghatott szenvedélyének, a helyi múlt felfedésének...- 12 éven keresztül kutatta Liszt Ferenc történetét, akinek négyszeri szekszárdi látogatásáról és Augusz Antalhoz fűződő barátságáról jelentetett meg tanulmányt Liszt szekszárdi kapcsolatairól címmel. Emellett folytatta a Háry János létezéséhez kapcsolódó kutatásait. Legalább tízezer iratot nézett át, mire összeállította a vele kapcsolatos elméletet, s kijelenthető lett nagy bizonysággal: Háry Garay Jánosnak volt egyik belső cselédje. Édesapám ezzel tulajdonképpen életet lehelt az addigi legendába.- Milyen ismeretségi körben mozgott?- Nagy barátságba került Illyés Gyulával, Féja Gézával, Andrásfalvy Bertalannal, Mészöly Miklóssal, s nem utolsósorban Babits testvérével, Istvánnal, akivel ugyancsak rendszeres levelezésben állt. Mikor apám meghalt, Illyés azt írta édesanyámnak: „...ilyen érték nem tűnik el. Bennem is tovább él, vigasz- talóan, bátorítóan...".- Mit üzenne dr. Hadnagy Albert a mai fiatalságnak?- Édesapám nagyon büszke volt székelységére, magyarságára. Ezzel az értékvilággal élve üzenhetne összefogást a mának minden szinten, s hogy a mai fiatalságban nagyobb hajlandóság legyen úgy hazaszeretet, mint becsület és hagyományőrzés tekintetében. Hiszem, hisszük: az az ember, aki nem becsüli a múltat, annak jövője sem lehet!