Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-02 / 27. szám
.S7FKS7.ÁRDI jupF 2007. SZEPTEMBER 2. KITÜNTETETTJEINK tasärnap j) Az új iránt fogékony igazgató egyik szemével a munkaerőpiacot figyelte Babai Zoltánnak 32 éves pedagógusi pályája megbecsülésének jeleként az államalapítás ünnepe alkalmából „A Köz Szolgálatáért” érdemjel bronz fokozatát adományozta az önkormányzati és területfejlesztési miniszter. A szekszárdi Ady Endre Középiskola és Szakiskola tanév végén nyugdíjba vonult igazgatójának vezetése alatt az intézmény az ország egyik legnagyobb szakmunkás- képzőjéből elismert szakképző iskolává fejlődött. A tolnai származású Babai Zoltán öt évig dolgozott szakmájában, gépészmérnökként, majd 1974-ben - akkor már szekszárdiként - az 505-ös Szakmunkásképző Intézetben kezdett oktatni. Az évtized végén a Rózsa Ferenc Szakmunkás- képző igazgatója lett, de két év múlva visszatért a Séd-patak partjára, ahol 1981-től 2007-es nyugdíjba vonulásáig irányította az 505- öst, majd utódát, az Ady Endre Középiskolát. Vezetése alatt az intézmény részese volt a Pénzügyminisztérium kísérletének: vállalkozói iskolává alakult, amely többek között az építőiparban tevékenykedett. Babai Zoltán és kollégái alapították meg a Magyar Szakképzési Társaság Tolna megyei szervezetét, vezetésével az iskola kétszer is nyert világbanki pályázaton és az elsők között szerzett ISO minősítést. „A kollégáimmal igyekeztünk mindig megfelelni a kor elvárásainak" - mondja Babai Zoltán. „Időközben ugyan több szakma - így például a csőszerelő is - eltűnt, de minden évben hoztunk valami újat. Úgy gondolom, egy igazgatónak menedzserszemlélettel kell rendelkeznie, hiszen ma a munkaerő- piac szabja meg a szakképzési irányokat. ” Az Ady Endre Középiskolában és elődjében nagy volt a diáklétszám ingadozása, hiszen amíg 1981-ben és az elmúlt tanévben is mintegy 1400 gyerek járt az iskolába, volt olyan esztendő, hogy számuk a 2100-at is meghaladta. „Az intézményben az elmúlt évtizedben elsősorban az arányok tolódtak el: a szakmunkásképzés irányából a szakközépiskolai és technikumi képzés felé, s úgy gondolom, ez így van jól" - mondja a kitüntetett, akinek pályáján az 1996-os esztendő hozta a legnagyobb traumát: a vállalkozói iskolamodell állami leépítésekor ugyanis sok kollégájától volt kénytelen megválni. Babai Zoltán amúgy örömmel emlékezik a kitűnő kollektívákra, s mint meséli, nagy szerencséje volt, hogy olyan igazgatóhelyettesekkel dolgozhatott, akik önállóan vitték a saját területüket. Az immár nyugdíjas direktor szeptember végén elköltözik Szek- szárdról, és felesége szülővárosában, Esztergomban talál új otthonra. A váltás amúgy kézenfekvő, hiszen fiai a fővárosban élnek, s így közelebb kerül hozzájuk és három unokájához, akikkel - mint mondja - gyorsan telik az idő. S hogy mivel tölti immár megszaporodott szabadidejét? „Mint oly sokan, magam is szeretek olvasni, kertészkedni, kirándulni" - avat be magánéletébe Babai Zoltán. „Van egy régi álmom is: édesapám asztalos volt, s miután én is nagyon szeretem a fát, azt tervezem, hogy az új házunkba magam készítek majd el néhány bútort. ” (fekete) Segíteni akar a kaotikus állapotok kivédésében Futótűzként terjedt a városban a hír, hogy dr. Simon László professzor, aki 26 éven át vezető főorvosként irányította a kórház gasztroenterológiai osztályát, leköszönt, sőt nemcsak a kórházból, hanem a városból is távozott. Az intézményen kívül az üzletekben, az utcán és mindenütt lehetett hallani távozásáról a legkülönbözőbb „hangszerelésben”: keserűen, meglepetten, lehangoltam elképedve... A város közgyűlése „Pro Űrbe Szekszárd” Emlék- plakettel ismerte el a számos országos és európai tisztséget betöltő, rendszeresen publikáló, s a város hírnevét öregbítő tanát úr tevékenységét, aki már sok kitüntetést tudhat magáénak. 2000- ben például szülővárosa, Jászberény adományozott neki pro űrbe díjat.- Mindaz, amit tolmácsolt, nagyon jólesik. Valóban Budapestre költöztem, hiszen egyedül, családom nélkül semmiképpen nem maradtam volna Szekszárdon. Most legalább a korábbinál jóval több időt tölthetek együtt a kosárlabdában is igen tehetséges 11 esztendős Fannv unokámmal M-(<részt az év végén, vagy a jövő év elején mindenképpen nyugdíjba vonultam volna, hiszen hamarosan betöltőm azt a 65 évet, ami a vezető álláshoz kötött. Egyetemi tanárként ugyan beosztottként maradhattam volna az osztályon, de úgy éreztem, jobb egy olyan rendszerben aktívan nem részt venni, amelynek az elveivel és a végrehajtási gyakorlatával nem értek egyet.- Folyik az egészségügy szükséges átszervezése, alakulhat a dolog, de...- Azt mindenki tudja, hogy a reformokra alapvetően szükség van, hogy az átszervezést végig kell vinni. De bolond az az építész, aki egy épület rekonstrukcióját nem az alapok megerősítésével kezdi, hanem a tetőt építi át. Sajnálatos módon olyan kisebbség kezébe került az egészségügy irányítása, amelynek elveivel ugyan néhány momentumban egyet lehet érteni, ám a végrehajtás módjával semmiképpen. Borzasztóan sajnálom, hogy elmentem Szekszárdról, de számos ok - ezt egyáltalán nem akarom részletezni - miatt már nem tudtam annyit segíteni az intézménynek, amennyit szerettem volna. Ám a munkát nem hagyom abba, hanem továbbviszem azt az országos gasztroenterológiai szakfelügyelői feladatot, amellyel egy évvel ezelőtt az ÁNTSZ bízott meg. Természetesen ezt is csak akkor folytatom, ha segítséget tudok nyújtani azoknak a kaotikus állapotoknak a kivédésében, amelyeket a már említett csoport által konstruált módszerváltás és erőszakos megszorítások tömege okozott. Beszélgetésünk végén a kitüntetett professzor megjegyezte:- Szekszárd nevét nem a magyar egészségügy volt miniszterének, a frusztrált Molnár Lajosnak (néhány évig vezette a fül-orr-gége osztályt - a szerk.) a nevével fogják emlegetni, hanem az én munkatársaim és a kórház minden tagja tevékenységének elismerésével.
