Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-09-02 / 27. szám
tj vasAÜKÍIp KITÜNTETETTJEINK .szeptember» Gratulálunk a kitüntetetteknek! Augusztus 20-a alkalmából több szekszárdi polgár vehetett át országos és városi elismerést. Az adományozó és a kitüntetést kapó mellett nagyon sokan örültek főnökük, beosztottjuk, családtagjuk, szomszédjuk, ismerősük tevékenységének e módon való megbecsülésének. A Szekszárdi Vasárnap egy-egy kis portréval fejezi ki valamennyi kitüntetett iránti nagyrabecsülését. Tisztességgel a közérdekért! Él városunkban valaki, akinél több tisztséget manapság talán nem sokan tudhatnak magukénak. Érdekvédelem, önkéntes munkák, karitatív feladatok és számos közkedvelt program elindítója. Ő Illés Tamás, aki többek között a Vállalkozói Szalon és a Szekszárdi Civil Kerekasztal elnöke, s aki agilitásával, szervezőkészségével, sokéves irányítói tapasztalattal a háta mögött érdemesük ki a magas rangú kitüntetésre, a Köztársasági Érdemkeresztre, amit Sólyom László államelnöktől vehetett át.- Meggyőződésem, ehhez az érdemhez jó adag szerencse is kellett a sokévi kiterjedt közéleti munka mellett. Ez az elismerés, úgy vélem, elsősorban a civil szektort illeti, egyebek között a vállalkozói szalon lassan tízéves munkásságát is dicséri. Fogalmam sincs, ki volt a javaslattevő, csupán egy telefonhívást kaptam: hogy készüljek a kitüntetésre.- Kezdetben - majd később - milyen területeken tevékenykedett?- Már főiskolás éveimben sikeresen szerveztem ifjúsági klubdélutánokat, már akkor véremmé vált e munka. Később Szekszárdon az Art Kontakt Kulturális Egyesületet segítettem, melyen keresztül a ZUG programszervezését, fesztiváljait koordináltuk. Ezenkívül még részt vettem a SporTolna Triatlon Fesztiválok kivitelezésében. Jelenleg a Magyar Vállalkozói Szalont, a Fogyatékosok Megyei Sportszövetségét, valamint a Városi Civil Kerekasztalt vezetem, de egyik alapító tagja vagyok a Rotary Clubnak. Utóbbi területén nem mindig jellemző a zökkenőmentes előrehaladás. Ez a formáció 2003- ban alakult meg az önkormányzat ösztönzésére. Igényük volt arra, hogy valaki folyamatosan tárgyaljon, egyeztessen a 280 működő szervezettel. Létre kellett hozni egy legitim érdekérvényesítő fórumot. A feladat bonyolult, hiszen nekünk kell felvállalnunk a teljes civil szektor érdekérvényesítését.- Mikre a legbüszkébb?- Eddig nyolc alkalommal rendeztük meg sikeresen Szekszárd Város Örömünnepét. Igaz, mi csak négy-hatezres tömeget tudunk ösz- szeszervezni, mégsem kell szégyenkeznünk: hiszen példaértékű, hogy mindez a történelmi egyházak, civil szervezetek és az önkormányzat összefogásával valósul meg.- Nem lehet egyszerű mindezt összeegyeztetni.- Valóban. A túl sok elkötelezettségnek a mindenben támogató családom látja a kárát, mivel szabadidőm gyakorlatilag alig adódik. Az évek során világossá vált, a „bőség zavara” a minőségi munka rovására mehet. Mivel a minőség elkötelezettje vagyok, néhány tisztségemet másra ruházom át. Gy. L. Nincs félnivalónk az újvilág boraitól Miniszteri elismerés (is) a Takler pincészetnek A nemzetközi hírűvé lett szekszárdi történelmi borvidék egyik legnevesebb borásza, aki nevével (Takler-pincészet), eddigi eredményeivel és munkásságával, tüke szekszárdiságával szimbolizálja az itteni szőlészetet, borászatot. Ha elkezdünk valamilyen körben Szekszárd kuriózumairól, jellegzetességeiről beszélni, megkerülhetetlenül, az első mondatok elhangzása után képbe kerül a borászat, refelexióként máris érkezik néhány név, s ezek egyike garantáltan a Takler - különösen, ha magyar borokat valamilyen szinten már ismerő külföldivel beszélgetünk. Igen, az ezredfordulóra stílszerűen beérett a gyümölcs, megtudhatta a borvilág, hogy mit jelent, ha az adottságok (löszös, de kötött talaj, a lágyan ívelő lankák, a kedvező mikroklíma, az általában kedvező időjárás) a hagyománytisztelö mesterségbeli tudással, alapossággal, a korszerű borászati technológiák alkalmazásával egyesül. A régi típusú szövetkezetiség rabságának páncélburkából kilépve olyan küvék, kékfrankosok, kadarkák kerültek ki ebből a pincészetből, amikre nem csak a fogyasztók, de a borversenyek ítészei is ráéreztek. A vörösboros világpiacon izgal- masságot, érdekességet, új típusú gyümölcsösséget, új illatot, új ízt hozó magyar borok között is magas polcon jegyzik a Decsi-hegyen meggyökeresedő Takler-pincésze- tet. Azt mondják a borínyencek: a Takler-féle Regnumban csúcsosodik ki mindaz, aminek palackjáért jobb helyeken már négyezer forintot is le kell szurkolnia annak, aki tényleg valami különlegességre vágyik. Nem csoda, hogy a tipikus családi gazdaság már minden olyan elismerést, címet begyűjtött, amit ebben a szakmában be lehet gyűjteni: bordeux-i arany- és ezüstérem, ugyanilyen elismerések, a kontinens valamennyi rangos megmérettetésén - Zürichtől a Vinares- en át egészen a Wine Challenge-ig. Természetesen ő is - szekszárdi borásztársa, Vesztergombi Ferenchez hasonlóan - megkapta a szakma legrangosabb hazai kitüntetését: 2004-ben neki ítélték oda, az Év Borásza címet. Most pedig az úgynevezett állami rangos minisztériumi kitüntetés birtokosa lett a szekszárdi pincészet, amit idősebb Takler Ferenc magától a tárcavezetőtől, Gráf Józseftől vehetett át a napokban.- Jó érzés tudni azt is, hogy nem csak a szakma ismer el bennünket, ezáltal a ki tudja már hányadszor bizonyító borvidékünket is, hanem az állam is magas szinten - mondta a két, szintén borász fiával (Andrással és Ferenccel) egy jelképes triumvirátust alkotó rangidős pincészetvezető. - A közelebbi és a távolabbi múltban nem volt jellemző, hogy az agráriumon belül a borászokat ily módon elismerik, reflektorfénybe helyezik, öt borrégióból emeltek ki termelőket, pincé- sze.teket. Gráf József agrárminiszter, mint sok mindenben, ebben is változásokat tett, ami azért jelzi, hogy ő ezt az ágazatot nem csak a protokoll szintjén tartja fontosnak - mondta elöljáróban id. Takler Ferenc kitüntetése apropóján, majd még hozzátett a megkezdett gondolatmenethez. - A miniszter úr egyébként azzal, hogy aláírásával támogatta a Magyar Bormarketing Kht. létrejöttét, az eddigi nem hatékony állami helyett, elismerte, hogy az ágazat versenyképességét, a magyar borok piacra jutását úgy lehet elősegíteni, ha ennek megoldását nem egy állami szervre, hanem a magukat megszervező borászokra bízza. Az már megint egy más kérdés, hogy a bürokrácia malmai lassan őrölnek, de lassan tényleg eljön az a nap, hogy a bor eltörölt jövedéki adójának nyolc forintjából ötöt a bormarketingre, hármat pedig az ellenőrzésre tudnánk fordítani, ez nagy előrelépés lenne az elmúlt tíz-tizenöt év hely- benjárása után. B.Gy.
