Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-05-13 / 17. szám
Í VASÁRMP HÉTRŐL HÉTRE __________2007. MÁJUS 13 St randkézilabdás fellegvárat csinálnának Domboriból Már nyáron lesznek tornák rendezvények Ha egy sportágat Olaszországban - mert onnét indult el a strandkézilabda hódító útjára majd Brazíliában is fölkarolnak, tömegek kezdik el játszani nem csak ott, hanem világszerte, akkor talán őrületnek is lehet nevezni az új sportos módit. Naná, hogy a teremkézilabda meghatározó országai ráharaptak erre a strandröplabdához hasonlíthatóan nyáron és vizes helyhez köthetően űzhető sportágat... Ez utóbbi lényeges, mert például a sportági skandináv nagyhatalmakat, az ehhez kellő meleg nyár, hamisítatlan tengerparti hangulat hiánya korlátozhatja abban, hogy ez a szakág úgy kifejlődjön náluk, mint a klasszikus. Nálunk nincs ilyen adottságbeli gond, így sikersportágunk vezetői most arra fó- kuszállnak, hogy a nyarakon egyre több hazai klasszikus kézilabda helyet „fertőzzenek meg” a már nálunk is nagy utat megtevő, nemzeti csapatokkal világversenyeken szereplő standkézilabdával. Firnicz József, a szövetség eme szakbizottságának képviselője úgy tűnik partnerre lelt a szekszárdiakban, pontosabban az itteni kézilabdás kistérségben. Minden ebben érdekelt szereplő ugyanis, Dombori kitűnő adottságai okán, fantáziát lát abban, hogy a holt Duna-ág már az idei nyáron valamilyen módon (egy nagy torna, OB forduló, edzőtáborok, hírverő meccsek apropóján) bekapcsolódjon a sportág vérkeringésébe. Persze, olymódon, hogy a maguk módján rámozdulnak erre a kistérség kézilabdás klubjai: a Szekszárdi UKSE, a Tolna, a Fadd, amelynek képviselői az Eszterbauer-tanyában tartott médiahírverőn maguk is jelen voltak. Akiket mondhatni kellőképpen megérintett a dolog. Szekszárd és Fadd már „bezsongott” az ötlettől, Tolna is nagy fantáziát lát ebben. Firnicz úr tehát eléggé jó táptalajon szórta a magokat, és bízhat a pozitív válaszban. Domboriban megteremtik a feltételeket, hogy hódítson ez a negyven centis homokban elsüllyedve játszott, ezáltal a klasszikus kézilabdától eltérő képességeket igénylő, látványelemekben ugyanúgy bővelkedő sportág, amit a teremben játszó kézilabdázók is kipróbálhatnak. Mert két dolog időben közös nevezőre hozható, szakmailag nem gyengítik, hanem kiegészítik egymást - hallhattuk a sportág egyik hazai apostolának számító, minden ezzel kapcsolatos szakmai és szervezési kérdésben kompetens vendégünktől, aki az UKSE-vel kialakított szakmailag szoros kapcsolata okán tulajdonképpen hazai pályára, ismerősökhöz érkezett.- Maga a hőskorszak nagyon sok szakmai vitát hozott, ami mára már letisztult, mondhatom, hogy a fair play és tiszta játék hatja át az egész strandkézilabdát mondja Firnicz József.- Azok a játékosok tudják ezt nagyon jól játszani, akik speciális fizikai felkészültségre tesznek szert. Nagy „darab”, robosztusnak mondott játékosok ebben a „műfajban” nem igazán tudnak eredményesek lenni. Itt a relatíve magas, vékony, és nagyon mozdulatgyors játékosoknak terem inkább babér, de önmaguk szórakoztatására, csapatuk hasznára sokan vállalják a megmérettetést, a rendszeres játékot nálunk is. A hőskorszakban mindösz- sze 25 csapat létezett országosan, ma már négyszázat tartunk nyilván, melynek mozgatása versenyeztetése, kiválasztása, komoly feladatokat ró a szövetségre, éppen ezért új helyszínekre, új rendezőkre van szükség. Idehaza még a főváros dominál mennyiségi és minőségi értelemben, vidéken nagyon erős Nagyatád és Letenye, jó kis csapatok vannak Tiszavasvári- ban és Szegeden, alakul valami Győrben, bár egy kicsit most stagnálnak ők. Cél nem más, mint az, hogy a fő kézilabda bázisainknál strandkézilabda is legyen. Már pedig ez a kistérség annak számít. Szekszárd polgármestere, Horváth István, aki az eseményen jelen volt, már is támogatásáról biztosította az MKSZ-t.- Több kézenfekvő okból is mellé állunk ennek a kezdeményezésnek. Népszerű nagyon a sportág nálunk, ki tudjuk tolni a gyerekek versenyeztetését, még több gyereket tudunk foglalkoztatni, versenyeztetni. No és sportos kistérségi együttműködést generálhat, turisztikai vonzerő lehet egy ilyen új divat sportág meghonosítása egy olyan ideális helyszínen, mint Fadd-Dombori. Egyébiránt a hagyományos kézilabdában is tárgyal Szekszárd-Tol- na-Fadd, egy olyan együttműködésben, amelynek azt célozza, hogy előbb-utóbb három egymásra épülő, átjárható, különböző osztályú NB-s osztályú csapata legyen a településeknek, piramis csúcsán az NB I-gyel. Azt mondom, mondják az erre oly hőn vágyó szurkolók, hogy jó-jó, de illúzió, Szekszárd első embere látva e sorok írójának is kételyeit a piramis csúcsával kapcsolatosan, megjegyzi „Ezen dolgozunk már most, meg fogjuk csinálni, ebben biztos vagyok.” B. Gy. Bizottsági támogatás a völgyközösség létrehozásának Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének Gazdasági és Mezőgazdasági Bizottsága hétfői ülésén határozatban támogatta a Csötönyi- völgyi gazdák szerveződésének létrehozását. A bizottság egyben felkérte a polgármesteri hivatalt, hogy biztosítson nyilvánosságot a Szekszárdi Vasárnapon, illetve a város honlapján keresztül a gazdák kérelmének. A GMB felkérte továbbá a polgármesteri hivatalt, hogy május végéig aktualizálja és terjessze a bizottság elé a fenntartási és beruházási jellegű munkák részbeni finanszírozását szolgáló rendelet-tervezetet. A Szekszárdi Vasárnap az alábbiakban - a levélből idézve - biztosít nyilvánosságot a gazdák kérelmének. A levelet tizenhét Csötönyi-völgyi gazda írta alá. „Hosszú évek óta megoldatlan a városunkhoz tartozó néhány völgy vízelvezetése. Mi, Csötönyi- völgyi gazdák évente többször is megjelentünk polgármesteri fogadóórákon, hogy a völgy útjainak rendezését kérjük. Többnyire voltak tűzoltó jellegű intézkedések, de ezek mindig csak rövidtávra nyújtottak megoldást. A városhoz tartozó völgyek többségénél - Iván- völgy, Porkoláb-völgy, Parászta stb. - már mintegy 20 éve, önerő hozzáadása nélkül, a város megvalósította a vízelvezetőket, ami a közlekedés szempontjából igen nagy jelentőséggel bír. Többször javasoltuk már, hogy fontossági sorrendet figyelembe véve, szakaszonként a kritikusabb helyeken (lejtős részeken), az anyagi lehetőségek szerint, közreműködésünkkel, illetve társadalmi munkában ezen a területen is törekedjünk a hosszabb távú megoldásra. Ezzel szemben az évente rendelkezésre álló pénzeket a víz mindig elvitte, a probléma pedig maradt (pl. földút gyalulása, zúzott kő leszórása). Úgy érezzük, hogy a megoldást magunknak kell megtalálni, ezért hasonlóan a társasházi közösségekhez, úgynevezett völgyközösségek megalakulását képzeltük el. Minden völgynek lenne egy közös képviselője, illetve az önkormányzat által a terület útjainak, vízelvezetőinek karbantartásához elkülönített összeg kiegészítéseként a gazdák közös költséget fizetnének negyedévente, vagy félévente. Természetesen a már lebetonozott völgyek gazdái is ide értendőek, mivel az ő érdekeltségi területük esetében is szükség van a folyamatos karbantartásra. A völgyközösségek évente két közgyűlésen döntenének a rendelkezésre álló pénzösszeg fel- használásáról. Fontossági sorrendet figyelembe véve a hosszú távú megoldásokra tekintettel születhetnének döntések, melyeket az érdekeltek hoznának. így néhány év alatt, megfelelő gazdálkodással, együttgondolkodással elérnénk a szekszárdi dombvidék elfogadható vízelvezetését és járhatóvá tételét. Ez nem csak a gazdáknak fontos! Idegenforgalmi szempontból is jelentős lehet, ha feltárjuk az érdeklődők előtt rejtett értékeinket, a szekszárdi dűlőket, a különböző festői völgyet a szép présházakkal, tanyákkal, ültetvényekkel. Az egyszerűbb dolgok is vonzóak lehetnek az idelátogatók számára, nem csak a nagy borházak és a Béla király tér és környéke, nem csak a Gemenc lehet látványosság. Céljaink megvalósításához természetesen a pályázati lehetőségek figyelemmel kísérése is szükséges, amihez kérjük az önkormányzat aktív közreműködését. Reméljük, elképzelésünket továbbgondolásra alkalmasnak találják."
