Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-05-06 / 16. szám
2007. MÁJUS 6. MOZAIK VASÁRNAP J) Mindennapi szavainkat... (...add meg nekünk ma, ...mert nemcsak kenyérrel él az ember...) „Vágod, hogy a nyulak beparáz- tak? Rájuk jött a para, na, de a zsarukra is, vágod? Egy meg harapta nagymami lábát, vérengző nyúl, húsvétra, ütős, mi?! Szerintem o’an király, csipázom az i’en hepi sztorikat, o’an zsír, hogy még meg is történtek...” - meséli a minap egy tini - bocsánat, magyarul: tizenéves - fiatal a sopping-center előtti pádon, a: spannjának. (Pi-ha!) Mondom, fiatal, s hogy tizenéves, akit viszont a szülőnemzedék legalább nem nevez már „ifi”-nek, mint annó... Mert az sem volt különb abban a trabis-zsigás-maszek-melós- kisz-kultúros-agit-propos világban! Amiben voltak aztán még egyéb „nyaláMBságok” is. Persze. Negyvenesek-ötvenesek meg így beszélnek ma, bocsánat, beszélnek így is: „Naaa, lényegalényeg, megrotáltam a terciát, norton-kút- szervózás, miegyebek, jaa, csak a flex meg a dekopír ment rá, wazze, de, egyszónakisszázavége, tény a tény: seperc alatt puccba vágtam, lehidalsz, ha látod..." A „műveltebbek” meg kváziznak egy ideje. így latinosabb, intel- ligáncsabb. Kvázi - mondja boldog, boldogtalan reggel, délben, este. (És éjjel is, amikor mások aludni, megint mások meg bezzeg hazudni szoktak, de ez sem sokkal jobb, ez a kvázizás.) Kvázi nem helyes. Meg hát hazugság ez is. Kvázi-hazugság. Mindjárt meglátjuk, miért. „Kampányolnak: kvázi „megmérettetik” magukat.” - fogalmaz egy híradás az időközi választások kapcsán. 1. Megmér - de ha őt mérik, akkor ő: méretik - helyénvaló a szenvedő igemód. 2. Megméret - de ha magát méreti meg, akkor ő: megmérettetik - itt is helyes a szenvedő igealak. De (3) mi ez a „megmérettetik” magukat”?! - Mi lesz? Hát ez lesz, ha a (2)-t még tovább képez- zük-ragozzuk. Hogy magát ezt a megméretést végezteti el magán? De miért e túlzás? Így komolyabb?! Miért nem elég neki, hogy őt megmérik, s ezáltal ő megméretik(l), miért kell több, hogy: ő maga méreti meg magát, s akkor (2) ő mások által mérettetik, de az aztán már csak sok, hogy „megméretteti magát” (3)! Ráadásul: kvázi. Teljesen értelmetlen, mégis terjed. Mint a pestis. A középkorban. Annó. (így komolyabb? - Fenét. Viszont gyanús.) ...vágjuk?! Kvázi: értjük már? Vágjuk-e, hogy: vágjunk csak ki néhány fél kártyalapnyi cetlit és írjuk fel rájuk egyenként a fenti kövér betűs szavakat! Játsszunk csak velük kedvünkre: keverjük össze a fecniket és húzzunk! Játsszunk csak egyedül avagy társaságban, mindegy az, csak játsszunk! Legalább az idő alatt nem azok játszanak velünk. Sietek leszögezni, hogy a látszat ellenére én örök nyelvújítás- s még inkább nyelvújulás-párti vagyok. Most valami mégis azt súgja, hogy igaza volt Esterházy Péternek, amikor évtizedekkel ezelőtt (!!) leírta: „Semmi kétség, hölgyeim és uraim: hülyülünk.” Sate ZÖLDKÁRTYA benzines és dízel gépjárművekhez és MÁR TEHERAUTÓRA IS. Személygépkocsi és haszonjármű DÍZELDIAGNOSZTIKA, ADAGOLÓK SZAKSZERŰ FELÚJÍTÁSA BOSCH-szakműhelyünkben FUCHS-OLAJSZERVIZ BOSCH-olajszürőkkel Német minőségben munkadíj felszámítása nélkül Várjuk szakműhelyünkben! KSZE Gépszolg. Kft. Szekszárd, Páskum u. 2. Tel.: 74/410-748 • Fax: 74/410-183 EVANGÉLIUM Anyák napjára Úgy szeressétek egymást, ahogy én... (Jn is,34-35) Május első vasárnapja Magyarországon anyák napja. Mi katolikusok égi - édesanyánkat a Boldogságos Szűz Máriát is köszöntjük, májusban minden | hétköznap az esti 6 órás szentmise előtt fél órává - litániával. Ha szeretem Jézust, akkor szeretem és tisztelem édesanyját is. A kánai menyegzőn Mária azt mondja a szolgáknak, amit mond, azt te- : gyétek meg! Nekünk is szólnak ezek a szavak, tegyük meg azt, amit Jézus kér tőlünk. A mai vasárnap evangéliumában pedig Jézus azt kéri tőlünk, hogy ‘ az ő új parancsa szerint éljünk, vagyis: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek Titeket!" (Jn 13,34-35) Jézus nemcsak beszélt erről a szeretetről, hanem meg is mutatta, hogy hogyan kell mindenkit és személyválogatás nélkül szeretni. Az utolsó vacsorán megmossa tanítványai lábát, még Judásét is, aki elárulja, sőt Judásnak adja azt a falatot, amit a házigazda a legkedvesebb vendégnek j szokott adni. A kereszten imádkozik ellenségeiért és a jobb latornak megbocsát. A mi feladatunk is ez: személyválogatás nélkül szeretni, még azokat is, akiket nem könnyű. A mai vasárnapon azonban azokat köszöntjük, akiket nem nehéz sze- ! retni, a földi édesanyákra gondolok. Ma az ő napjuk van, megköszönjük őket egy szál virággal, egyéb kis ajándékkal, de ne feledkezzünk meg róluk az év többi 364 napján sem. Ők azok, akik biztosítják számunkra 1 mindazt, ami emberi életünkhöz szükséges. Legfőképpen szeretnek min- 1 két, és szeretetből mindent megtesznek értünk fáradságot nem kímélve. ; Viszonozzuk mi is ezt a szeretet és ne legyünk soha olyanok mint az a gyermek, aki egyszer a következőt tette: „Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyha- \ ajtóban, kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta \ át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft- mert elmentem tejért: 100 Ft- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft Összesen: 4800 Ft Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat, és egy másik cédulára ezeket írta:- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft- a sok-sok riogatásért, vigasztalásért: 0 Ft- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem neked: 0 Ft- az életért, amit minden nap neked adok: 0 Ft Összesen: 0 Ft Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE. Ezután édesanyja nyakába ugrott és csókokkal halmozta el. ” Kedves édesanyák és nagymamák, Isten éltesse Önöket! Bacsmai László plébános
