Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)
2007-03-18 / 9. szám
■§ vasárnap UOZAIK 2007. MÁRCIUS 18. Két elfeledett szekszárdi negyvennyolcas honvédsír Hazánk sok településén a március 15-i megemlékezések elengedhetetlen velejárója a még ismert 1848-as honvédsírok előtti tisztelgés, a katonák nyugvóhelyének megkoszorúzása. Szekszárdon két honvédtiszt sírja kerül március idusán az emlékezők figyelmének középpontjába: az alsóvárosi temetőben Garay Antal hadnagy, egykori apátipusztai gazdatiszt egészalakos szoborral díszített sírja, az újvárosi sírkertben pedig Hollós Alajos főhadnagy és ügyvéd temetkezőhelye előtt hajtanak fejet a kései utódok. E szép gesztus mellett minden bizonnyal nem hiábavaló két, kevésbé ismert közhonvéd sírjára irányítani a figyelmet, hiszen a megye- székhelyen velük együtt is csupán négy honvéd sírját tarthatjuk számon. Ez a szám az egykor itt élt negyvennyolcasok számához képest feltűnően alacsony, s a sírok sorsát ismerve sajnos inkább a sírok számának fogyatkozására, mint újabbak előkerülésére számíthatunk. Az alsóvárosi temetőben, a déli bejárattól induló járda déli felén, a kaputól számított harmadik sír Debulay Antal családi sírboltja, aki édesanyjával, feleségével, Miskol- czy Rózával és Antal nevű fiával nyugszik egy kriptában. A kései utód, Debulay Imre A Debulay család története című kéziratából kiderül, hogy Debulay Antal 1828. október 3-án, szülei kilencedik gyermekeként látta meg a napvilágot Szekszárdon. 12 éves volt, amikor édesapja meghalt. Lakatosinasnak állt, a főváros leghíresebb lakatosüzemeiben szerzett tapasztalatot. A szabadságharcban közkatonaként vett részt, a világosi fegyverletétel után szívbajjal került a szolnoki kórházba. Hazatérése után 1855-ben alapított lakatosműhelyt szülővárosában, amelyet 1891-ig vezetett. 82 esztendős korában, 1910. április 3-án halt meg. A sírja fölé állított fekete obeliszken nem tüntették fel, hogy az alatta nyugvó halott 1848 katonája volt. A másik veterán, Dora Mihály sírja a felsővárosi temetőben, a legfelső bejárattól induló járda északi oldalán található. A kaputól számított negyedik sor harmadik sírkövének felirata így kezdődik: „Itt nyugszik / Dora Mihály / volt 1848 honvéd / sz. 1825. megh. 1918.” A sírban temették el fiát, Antalt és menyét, Horváth Juliannát is (utóbbinak több hozzátartozója is itt nyugszik, köztük Horváth József plébános). Dora Mihályról sajnos alig tudunk többet, mint ami a sírkőről és az anyakönyvekből kiolvasható. 1825. szeptember 3-án született Szekszárdon, szülei valószínűleg földművesek voltak, apját Dora Györgynek, anyját Cselenkó Annának hívták, felesége Budai Terézia volt. Szabadságharcos szerepéről Vendel István könyve alapján annyi tudható, hogy a 45. honvédzászlóaljban szolgált közkatonaként. (Ez az alakulat egyébként a Vas megyei Sárváron alakult.) Érdekességként meg kell jegyezni, hogy a matuzsálemi korban, 93 évesen, 1918. május 11-én (az első világháború utolsó hónapjaiban!) elhunyt Dora Mihály- ban tisztelhetjük valószínűleg a megyeszékhely - és minden bizonnyal Tolna megye - utolsóként távozott negyvennyolcas veteránját (országosan egyébként egy 1921-ben elhunyt honvédet tartanak számon utolsó honvédként). A két honvédet, ha életükben nem is tűntek ki sorstársaik közül, különösen fontossá teszi számunkra, hogy sírjaik felkeresésével testi közelségbe kerülhetünk egy dicső és letűnt kor néma tanúival. A múlt emlékei iránt elkötelezett emberek közös felelőssége, hogy a sírok megóvása által utódainknak is lehetőséget biztosítsunk ennek az élménynek a megtapasztalására. K. Németh András Elhunyt dr. Kiss Sándorné, Ilonka néni „Hiszem és vallom, hogy önmagunkban van minden szép és örök. ” Örökre elment egy igazi pedagógus, egy igazi népművelő, egy igazi közösségi ember, az örökifjú Ilonka néni, akitől sokat lehetett tanulni, leginkább a „szépen, tartalmasán élni” tantárgyat. Sosem titkolta korát, mert aki ismerte az úgyis tudta, s csodálta, hogy az évek múlásának ellenére, mindig csinos, ápolt, jókedvű és tettre kész volt. Nem volt könnyű fiatalsága. Nehéz gyermekkor után jött a kárpótlás - egy mindent elsöprő szerelem -, amely mint később kiderült áldás volt az égi- ektől, s átok a földiektől. A 42 évi házasságnak a felét a történelem kényszere miatt külön élték meg. „Csak fizikailag külön - mondta egyszer Ilonka néni egy interjúban -, mert olyan lelki kapcsolat volt közöttünk, amin tér és idő sem változtathatott”. S amikor elvesztette társát, az akkor is vele maradt, erőt és hitet adott neki. „Az emlékek, az együtt töltött idő az enyém, és ez éltet” mondta. Nem zárkózott be fájdalmába, hanem felkereste azokat, akiknek szükségük volt rá. A bölcsességére, a jókedvére, a tanácsaira. Több mint három évtizedig vezette a Babits Művelődési Ház nyugdíjas klubját, ahol programokat szervezett, s minden tagot gyermekeként szeretett. „Vigyázz magadra, fiam” így köszönt el minden klubtagtól, mert bármilyen rohanó is volt - s ez ma sem változott - a világ, ő az övéit tartalmas, emberhez méltó öregkorra tanította. „Éltesse is őt ezért az Isten, az emberi kor legvégső határáig” fejeztem be az akkori interjút Ilonka nénivel, aki első volt a „Kávéházi randevúk” című sorozatban, mert ő volt az, aki megadta annak rangját, útját, célját. Egy évtizede már nem élt itt imádott városában Szekszárdon, mégis azt hiszem, akik ismertük tiszta szívből kívánjuk: nyugodjon békében, önzetlen, tiszta, segítőkész élete után, amelyet 95 évig élt. Itt, Szekszárdon, az alsóvárosi temetőben, ahol szűk családi körben köszöntek el tőle, 2007. március 10-én - akarata szerint - itt, ahol élete nagy részét élte, ahol boldog volt, s ahol még vannak, akik őrzik mosolyát. Sas Erzsébet SZEKSZÁRDON, a Babits Mihály művelődési ház, Panoráma mozi előcsarnokában 2007. MÁRCIUS 19-ÉNj hétfőn 9-15 óráig KOSZTÜM- ÉS DIVATÁRUVÁSÁRT TARTUNK Ajánlataink: 2-3 részes kosztümök Szoknyás nadrágos kosztümök • Elegáns kosztümök • Szoknyák Nadrágok, blézerek (extra méretek) Mosható blézerek • Szóló női nadrágok • AKCIÓS Kötött pulóverek, topok Kosztümök 5000-8000 Ft-ig Divatblúzok 3000 Ft Várjuk az érdeklődőket!
