Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-03-18 / 9. szám

1 1 2007. MÁRCIUS 18. MOZAIK SZEKSZÁRDI 1 VASÁRNAP ) EGYPERCES KRIMI EVANGÉLIUM Nem felejtik el a körözött személyeket Csoportos rablás elkövetése miatt született jogerős ítélet egy huszonvalahány éves szekszárdi nő ellen. Büntetése 2 év és nyolc hónap szabadságvesztés, s ha két évvel ezelőtt, a „börtönbehí­vó” kézhezvételét követően be­vonult volna, lassan már a mérő­szalagról tépegethetné centiket. De a nő köddé vált, így annak idején országos körözést adtak ki ellene, tájékoztatott dr. Réti László alezredes, a Szekszárdi Rendőrkapitányság bűnügyi osz­tályának vezetője. Már a beszélgetésünk elején leszögezte az alezredes, hogy a körözött személyeket nem felej­tik el a rendőrök, akiknek felada­tához tartozik az ideiglenesen kámfort játszó bűnözők elfogása is. Most az egyik zsaru látta meg a nőt Szekszárdon, az utcán. Mi­után jelentette főnökeinek, meg­szervezték az elfogási akciót. Feltételezésük szerint ennek két színhelye lehetett. Már az első helyen is számos rokon és isme­rős futott össze, s akadályozni próbálták a rendőrök munkáját. Hát ez azért nem olyan egysze­rű, úgyhogy a következő hely­színre még több rendőr vonult ki, s meg is találták a nőt. A csa­ládi házban rejtett szobát alakí­tottak ki számára, s két évig ott „tengette” életét. Ám az idő mú­lásával egyre felszabadultabbá vált az elítélt, mert úgy gondolta, nem emlékszik már rá senki, va­gyis megúszta a börtönt. Réti doktor ismét leszögezte: nincs elfelejtett körözés, s hozzá­tette, hogy a nőt átadták a bünte­tés-végrehajtásnak. S így járnak mindazok a bűnözök - szép számmal vannak - akik abban reménykednek, hogy elkövetett bűntettük a kiszabott büntetés­sel együtt az idő során feledésbe merül... Nagyon tévednek!- hm ­SZEKSZÁRDI HUMORKA Mi jut eszünkbe a nőkről? Jellemzi az embert, hogy miről mi jut eszébe. Jellemzi a társa­dalmat is, hogy a benne élők mi­ről mire asszociálnak. Ma Ma­gyarországon minden gondolat a pénz körül forog. A többség kényszerűségből, a kisebbség passzióból matekozik. A nőnap „értékelését” közzé tette a sajtó: mennyit költöttünk ajándékra, mennyire büntették a hóvirág- tolvajokat stb. Nekem ugyanúgy, mint a legtöbb, szocializmusban Ugyan, mit ér? „Amikor Jézus feltekintett látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt: kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt: van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?...." (Jn 6, 5-10) „Ugyan, mit ér egy egyszerű, vékony kis ecset?” - kezdi egyik igehir­detését Darryl Klassen, majd így folytatja: „Az attól függ, hogy kinek a kezébe kerül. Az én kezemben talán nem sokat ér, de ugyanez az ecset Rembardt ujjai között már mesteri alkotások egész sora...” Izgalmas a gondolat, az ember ösztönösen továbbszövi: mit ér az én kezemben egy vízilabda - de, ha mondjuk, Benedek Tibor lengeti meg egy olim­piai döntőn! Ugyan, mit ér az én kezemben egy sakkfigura -, de való­sággal életre kel, ha Lékő Péter stratégiájának győztes eszköze lehet! Ugyan, mit ér öt kis lapos kenyér egy galileai gyermek kezében, hi­szen ötezren várnak ennivalóra? De Jézus kezében ugyanez a jelenték­telen öt kis kenyér óriási lehetőségek sora: áldás, jóllakás, öröm, bősé­ges maradék - a kenyérszaporítás csodája! Ugyan, mit ér egyen-egyenként a mi erőnk, tehetségünk, lehetősé­günk? Talán nem túl sokat, de ha Jézus kezébe kerül, az ő áldását kér­jük rá: megsokasodik minden. Ugyan, mit ér egyszerű szavakkal meg­fogalmazott imádságunk: családért, közösségért, nemzetért? Ugyan mit ér bibliai mondatot idéző dadogó szavunk, segítségre nyújtott gyenge kezünk, vékony pénztárcánk, sok mindent homályosan látó szellemi tehetségünk? Önmagában talán nem sokat, de ha Krisztus ke­zébe helyezzük mindezt, s az Ő áldása nyugszik rajta: akár csendes csodák egész sorát! Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész felcseperedett kortársamnak, a nőnapról az emancipáció villan be először: a chicagói munkás­nők, a szavazati jog és Clara Zetkin. De ez a gondolatsor is ugyanoda vezet ma már: egyen­jogúság = pénz. Egy hír szerint Wimbledont is elérte az emancipáció. Az idén már az angol nyílt teniszbajnok­ságon sem lesz hátrányos meg­különböztetés, mert a női győz­tes ugyanakkora összeget kap mint a férfiak legjobbja. A tenisztorna irányítóit régóta kapacitálták, hogy szerezzenek érvényt a női egyenjogúságnak. S nemrég bejelentették, hogy ez megtörtént. Azt egyelőre nem hozták nyilvánosságra, mennyit kapnak a bajnokok az idén, de a gázsi egyforma lesz. Tavaly a fér­fi győztes 946 381 eurót, míg a női nyertes 903 036 eurót vihe­tett haza. Ezt a méltatlanul ala­csony javadalmazást korrigálják most... Wessely 2007. január 21-én kelt lapjuk 7. oldalán olvastuk Szüle László cikkét, melyet szerkesztőségük vitára bo­csátott. Örömmel vettem a vitára bocsátott cikket és gondo­lom, más szekszárdi állampolgár nevében is kérhe­tem, olvassuk át még egyszer, és reagáljunk a cikkre. Régi problémám a falfirka, amely egyre inkább el­árasztja és bemocskolja városunkat, az újjá festett fa­lakat, kapukat, sőt már a római katolikus templom fa­lát sem kíméli. Nekem is az a véleményem, hogy ne tűrjük tovább, hogy városunkat ilyen primitív rongálással, mocsko­lással mutassuk be a városunkba érkező vendégek, üz­letfelek előtt, annál is inkább, mivel ezt a problémát más városok - ha nem is teljesen - megoldották. Tu­dom, hogy nagyon nehéz dolog a falfirkák elkövetői­nek kiderítése, mégis szeretném, ha meg lehetne szer­vezni, hogy a falfirkálók családja tüntesse el a megle­vő falfirkát és állítsa helyre a megrongált vakolatot, festést. Feltételezem, hogy a szülők sem erre akarják nevelni a gyerekeket és ha azok megtévednek, vállal­ják a helyreállítással járó költségeket. Örülnék, ha egy nálam fiatalabb sorstárs összehoz­ná az azonosan gondolkodó, oldalunkon álló polgáro­kat és mindenáron rendbe tudnánk tenni városunkat. vitéz Prajda Vendel Szekszárd, Wosinsky Mór ltp.3. Nehéz idők Kell a pénz. De ennyire? Már a legnagyobb szolgál­tatók is minden forintot be­vasalnak. - IVy ­ÖSSZEG * * * 1** * Ős b»UVv«í kiírva; *Egy* Poet»; érvényesíti»* hely*? A jogc? „,„v- Szlasz.: ISSET ' \ > -Y Keil: 2C0S.12.1 1 \ H. idő: 2007.01 ' __L 2 -3 8 S1__I: 71 30 Számlatulajdonos ssámlaszároa, nave; 10201006-50167429 T-Onlíne Magyarország Zrt. 52804065939635015023 7234 ___1 S/. nontLS___Z_£_2----EL2

Next

/
Oldalképek
Tartalom