Szekszárdi Vasárnap, 2007 (17. évfolyam, 1-42. szám)

2007-03-18 / 9. szám

£ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP HÉTRŐL HETRE 2007. MÁRCIUS 18. Büntetésben a betegek? Vészhelyzet a kórházakban - Bizonytalan finanszírozás - Elhalasztott műtétek Dr. Puskás Imre, Potápi Árpád és Réger Balázs Sajnálattal jelentette be a hétfői sajtótájékoztatón dr. Puskás Im­re, a megyei közgyűlés elnöke, hogy a szaktárca nem biztosít megfelelő körülményeket a kór­házak magabiztos működéséhez. Ezért sok kórház vészhelyzetbe került. Ezt saját kórházuk példá­jával Potápi Árpád Bonyhád pol­gármestere is alátámasztotta. A Tolna Megyei Balassa János Kórház életében - 1990 óta - elő­ször fordul elő, hogy a fenntartó megyei önkormányzat kénytelen az intézmény működési költségé­nek finanszírozására jelentős ösz- szeget biztosítani, ami az első kör­ben 83 millió forintot jelentett. Majd 47 millió forint - pályázati ön­erő - következett, amit a kórház ad­dig használhat működési költségei­nek finanszírozására, amíg nem kapja meg a pályázati pénzt. Pus­kás Imre közölte, hogy a kórház nem költekezik mértéktelenül, ám a finanszírozás visszavétele miatt havi 22 millió forint kiesésre szá­míthat, ami évi 264 millió forintra rúg. A megyei elnök leszögezte, a tu­datosan, politikai megfontolások­ból következő finanszírozási ano­máliák arról szólnak, hogy műkö­désképtelenekké váljanak a kórhá­zak. Tehát a politika bünteti a fenn­tartókat, rajtuk keresztül a kórhá­zakat, illetve - ami felháborító - a beteg embereket. A kialakult hely­zet arra kényszeríti a kórházat, hogy - a halaszthatatlanokat kivé­ve - operációkat toljon el későbbi időpontokra, hogy kevesebb bete­get lásson el, hiszen - mint fogal­mazott - pénz híján nem lehet mű­teni. Másképpen: „a furcsa, szak­mailag indokolatlan döntések ront­ják a betegellátás színvonalát”. Szólt arról is Puskás Imre, hogy azok a kórházak, amelyek kényte­lenek aktív ágyakat megszüntetni, annak idején ígéretet kaptak: ezek finanszírozásának egy részét meg­kapják a járóbeteg-ellátásra, azaz annak javítására. De ez nem történt meg, amiM miniszter azzal magya­ráz, hogy a témakörben a RET-ek (Regionális Egészségügyi Taná­csok) nem döntöttek. Az elnök vé­leménye szerint ez esetben is „poli­tikai visszavágásról” van szó. Dr. Muth Lajos, a kórház főigaz­gató főorvosa a betegek megértését kérve tájékoztató közleményt adott ki a műtétek elhalasztásával kap­csolatban. „2006. júliusától az Egészség- ügyi Minisztérium az egészségügyi szolgáltatók számára teljesítmény­korlátot szabott, ami leegyszerűsít­ve azt jelenti, hogy meghatároz­zák: havonta hány beteg ellátását fizeü ki az Országos Egészségbiz­tosítási Pénztár az adott kórház­nak. Az intézkedés azóta folyama­tosan jelentős bevételkiesést jelent a kórháznak, ami miatt több kény­szerintézkedést kellett már hoz­nunk. A helyzet februárban tovább romlott, mivel a hónap során 250 (átlagosan finanszírozott) beteggel többet láttunk el a megszabottnál.” Mindezek okán a kórház további megszorításokat kénytelen életbe léptetni. Március második felében egyelőre két hétre szüneteltetni kényszerülnek a nagy költséggel járó, ám alacsony fedezetű műtéte­ket. Természetesen azokat a be­avatkozásokat érinti e döntés, ame­lyek elhalasztása miatt a beteg álla­pota nem romlik. A halaszthatatlan műtéteket természetesen elvégzik, s nem korlátozzák a sürgősségi in­tenzív betegellátást, a daganatos betegek ellátását, a gyermekek ellá­tását, és egyéb fekvőbeteg-ellátást sem. A korlátozások március 12- től, illetve 19-től lépnek életbe.- A megszorítások reményeink szerint csak átmenetiek, ám a to­vábbi szükséges intézkedésekről egyelőre nem tudunk felvilágosí­tást adni, tekintettel arra, hogy az intézmény áprilisra vonatkozó fi­nanszírozásáról egyáltalán nincse­nek információk - fejezi be a közle­ményt dr. Muth Lajos. A kórházzal szemben vizsgálatot kezdeményezett a szaktárca az Egészségbiztosítási Felügyeletnél azzal az indokolással, hogy a Ba­lassa János kórház két hétre felfüg­geszti a műtéteket és a költséges beavatkozásokat, amit a már emlí­tett finanszírozási bizonytalansá­gokkal indokol. A vizsgálat ered­ményéről természetesen tájékoz­tatjuk Olvasóinkat. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági Kiúttalanság és nyugalom vásznain... Folytatás az 1. oldalról. az impresszionizmussal -, addigi szürkén borongós tónusait fokoza­tosan levegősebb, nyíltabb festés­módra cserélte fel. A Nemzeti Galéria gyűjtemé­nyén kívül Szolnoktól, Szegeden át, korai, fiatalkori felvidéki anya­gok is érkeztek a tárlatra. Szabó László hozzátette: ha sikeres lesz a kiállítás, annak - Nemzeti Galéria általi - meghosszabbítására is le­hetőség nyílhat. Amikor a látogató betoppan a ki­állító terembe, egy-egy vidék, táj, emberalak láttán a nyugalom és a katartikusság furcsa ötvöződésé­nek hatása alá kerülhet. Az 1900- as évek fordulóján megfestett Táj fákkal - kompozíciójában az éles­ség és az elmosódás különös nyu­galommá szélesedése látszik ki­bontakozni. Hasonlóképpen lehe­tünk a Sziklás vízparti táj-jal, amely vászonnagyságában óriási tér-élményt nyújt a művészetet kedvelőnek, s mindez korántsem megy az összhatás rovására. A Pi­henő katonák 1916-ban vászonra vitt alakjaiban ugyanakkor már egy másfajta világ: az ember és an­nak kiúttalansága fo- galmázódhat meg. E kép figuráiban látha­tóan mélyebb érzel­mek törnek a felszín­re. Ezek nem egy pi­henés képei. Ezek maga a fásultság, a zord helyzet által kie­rőszakolt gyötrelem arcai. Ugyanez az „ember az emberte­lenségben” vízió tárul elénk az ismertebb Szerbiában című kép láttán. Iszony és vég­zetes feladás és az ele­ve elrendeltetettség beteljesülni látszó vérbarna színe hatja át a vá­szon minden szegletét. A világhá­ború borzalmai minden kegyelmet nélkülöznek ezen a festményen. Ahogy haladunk tovább a sötét teremben a katartikusságot és nyugalmat árasztó festmények kö­zött, egyszer egy Erdőrészlet idilli rejtelmessége, máskor egy tóparti látvány nyugalma hozza közel hozzánk a festő bel­ső világát, „nyuga­lomorientációját”. Az előbbi magas fokú színkezelésé­ről, az utóbbi (Tó­parti részlet) a fes­tékkel lenyűgöző szinten véghezvitt tavi tükröztetésével ejti egyaránt ámu­latba a laikus szem­lélőt és a profi mű­gyűjtőt. De itt van­nak köztük a Téli erdő komorsága és nyugalma, melynél a barna szín kissé túlzott, összha­tásban mégis jól kieszközölt imp­resszionista felhasználását figyel­hetjük meg. Az Őszi táj kicsiny, alig-kunyhó- szerű építmény előtt üldögélő alakjában, annak távolba tekinté­sében az élet töprengése, a sors­szerűség tükröződik. Az alkotások sorában következ­ve - az utolsó egységben - zömmel teljesalakos, vagy arcképes kom­pozíciókkal találkozunk. Csavar­gófej 1896-ból, melyen a lét zűrös- sége bukik elénk, szemein az őrü­let fátyla hagyott lenyomatot. A Két csavargó című kép érdekessége a kíváncsiság és a néző előli rejtett- ség kettősségében áll elő. Mindkét alak különös figyelmet áraszt egy, a szemlélő által elrejtett dolog iránt. A festő 1917-es Sír a Kárpá­tokban alkotása a kereszt előtt álló emberekkel egyfajta mélymagyar sorsszerűséget láttat a megfigyelő­vel. Egy igazán hitelesen ábrázolt olasz férfiember arcképe Itáliából, valamint egy Vándorlegény - isme­retlen tájba révülése, s életének, még beteljesületlen sorsának útke­resését látva aztán mi is búcsú­zunk Mednyánszkytól, bízva az igazán igényes tárlat minél maga­sabb arányú látogatottságában és a századforduló művészetét kedve­lők érdeklődésében. Gyimóthy Levente Csavargófej

Next

/
Oldalképek
Tartalom