Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-02-26 / 7. szám
2006. FEBRUAR 26. fókuszban PetárdaSTOP után? Beszélgetés Fiátb Szilviával, a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány vezetőjével 1997 óta eltelt pár év. Ez az esztendő sok ember életében játszott kulcsszerepet, jelentett vízválasztó pontot. Ezen emberek közösségébe tartozik Fiáth Szilvia, aki elmondhatja: az akkori állat- védelemben elért eredmények egyaránt sorsfordítóak voltak úgy neki, mint kolleganője, Nagy Piroska számára. Az elmúlt időszak történéseiről, alapítványa küzdelmeiről és a frissen elért sikerekről faggattam interjúmban a házi kedvencekért sok harcot megvívott elnöknőt.- Elmondhatom, sikeres éven vagyunk túl. Az év elején elkezdtük a petárdastop kampányt. Honlapot hoztunk létre, majd útjára indítottunk egy országos népi kezdeményezést, amire harminckétezer aláírást tudtunk összegyűjteni, több mint 300 település készséges közreműködésével. Ezt követően a petárdák használatának birtoklásának és árusításának betiltásáért vágtunk bele egyfajta komolyabb kampányba. Ennek köszönhetően jött létre a parlament által vita és törvénymódosítás, s született kormányrendelet, amely beszüntette a petárdák mindennemű felhasználását. Ugyanakkor engedélykötelességük tekintetében szigorodtak a tűzijátékok szervezési körülményei is. Példának hoznám fel a szilveszteri Béla téri ünnepséget, ahol is igazán nyugodt körülmények között zajlott az újév köszöntése. Az utcán sem találkoztam petárdázó fiatalokkal. Egyébként Szekszárd viszonylag csendesnek mondható ezen a téren. Pesten is inkább csak a peremkerületekből érkeztek jelentések petárdahasználatról. A módosítás kapcsán egyaránt kaptunk jó és rossz visszajelzéseket. Érdekességként jegyezném meg, hogy szidalmazó leveleket is érkeztek hozzánk, melyekben a petárdázók érdekvédelmi szervezetet létrehozásával, aláírás- gyűjtéssel fenyegetőztek. Válaszként sok sikert kívántunk nekik.- Volt olyan szakasza az ügyeknek, amikor ágy éreztétek, nincs remény arra, hogy javuljon a helyzet?- Én személy szerint sem, és az alapítvány sem arról ismeretes, hogy bármit könnyedén feladna valaha is. Erről jól ismernek minket, hogy a végletekig képesek vagyunk harcolni egy igaz ügyért. Mind a két kampányban - bár lett volna rá ok - egyszer se fordult meg a fejünkben a feladás gondolata. Inkább úgy fogalmaznék: sok a hitetlen ember körülöttünk. Rengeteg új kampányötlet jár a fejünkben, amiről már most azt mondják sokan, hogy nincs értelme belekezdeni, de nagyon remélem, ezek is ugyanolyan sikeresek lesznek majd, mint az előző két kezdeményezésünk.- 2005. év novemberében született meg petárda-ügyben a törvény- módosítás. A gyakorlatban milyen eszközökkel lehet betartatni a törvényeket?- Az Országos Rendőrkapitányság nagyon jól kommunikálta le az új rendeletet. Ehhez járult még a parlament bírságfizetéssel kapcsolatos módosítása is. Ennek is köszönhető, hogy kevesebben vettek igénybe pirotechnikai eszközöket. Személy szerint úgy vélem, nagyobb rendőri jelenléttel be lehet tartatni a törvényeket. Ha pedig az állampolgárnak lehetősége van arra, hogy bejelentést tehet a rendőrségen, akkor az illetékes szervek szabálysértést indíthatnak el. Ezzel azt hiszem, az emberek valameny- nyire védve érezhetik magukat.- A 2004-es Év Állatvédelmi Díja odaítélése óta hogy érzed, köny- nyebben megy a munka? Ismertebbek lettetek? Több helyről érkeznek adományok?- Sajnos kevesen tudnak erről az elismerésről, amelyet a Magyar Állatorvosi Kamarától vehettünk át. Valahol elismerése volt ez a 2003- as állatkínzás ellen gyűjtött akciónknak, amely annak bűncselekménnyé minősítését követelte. Egy év kellett hozzá, hogy a kezdeményezéstől számítva törvénnyé váljon. Több tízezer emberrel voltunk kapcsolatba úgy telefonon, mint e- mailen és levelezésben. Anyagi támogatottságunkról ennek ellenére nem mondható el, hogy az akcióink hatására megugrott volna. Folyamatos, lassú növekedést figyelhettünk meg az adók 1%-ának területén.- Állatkínzások területén tudnál- e százalékokat említeni, mennyiben változott a helyzet azóta?- Mindenütt arról lehet olvasni, hogy emelkedett az ilyen típusú bűncselekmények száma. Véleményem szerint a törvény és a lehetőségek miatt az emberek sokkal több esetben fordulnak a hatóságokhoz. így nőhetett meg a felderített! Állatkínzások száma. Azelőtt senki nem mert semmit tenni, most viszont elmondható, hogy a lakosok mernek már jogaikkal élni és bejelentik az eseteket. Ugyanakkor a büntetésekkel egyáltalán nem lehetünk elégedettek! Tudomásom szerint a 2 év alatt csak 3 fő kapott letöltendő börtönbüntetést szörnyű és több ízben elkövetett kínzások miatt. E mellett zömmel pénzbüntetést szab ki a bíróság, vagy felfüggesztett börtönbüntetést kap az illető, gyakran idős, vagy fiatal korára való tekintettel. Vannak olyan területek, ahol készségesen állnak rendelkezésre, viszont léteznek olyan helyek, ahol közelharcot kell vívnunk a rendőrséggel, ügyészséggel ahhoz, hogy történjen valamiféle előremenetel. Pozitív példa lehet szűkebb lakóhelyünk, ahol nagyon korrekt módon kezelik az ilyen típusú ügyeket. Ahol pedig nem vagyunk ismerősek, ott meg kell küzdenünk az igazunkért.- Családod, barátaitok segítséget tudtak nyújtani az elmúlt időszakban?- Az alapítványt kolléganőmmel, Piroskával ketten működtetjük. Mindkettőnk családja elfogadta törekvéseinket erre vonatkozólag. Mind aláírásgyűjtés tekintetében, mind pedig a bíztató erőként hatva támogattak bennünket céljaink elérése érdekében.- 1997 nyarán gondoltad volna, hogy nyolc év múlva ilyen eredményekkel büszkélkedhettek majd?- Amikor belekezdtünk az állat- védelembe, anyagiakban egyáltalán nem bővelkedtünk. Hosszas tárgyalások után aztán eljutottunk odáig, hogy a város gyepmesteri telepére beengedtek minket. Később szekszApdi VASÁRNAP szerződést kötöttünk a polgármesteri hivatallal, melyben felvállaltuk a város kóbor kutyáinak begyűjtését, gondozásuk-kezelésük ügyeit. A jó viszony kölcsönös a szerződés megkötése óta: Mi szeretnénk megmenteni az állatokat, nekik viszont nincs velük probléma ellátási és kezelési dolgok tekintetében. Átlagosan kétszáz ebről kell gondoskodnunk. Kutyáink a városból és környékéről kerülnek a telepre. Altatás nincs, megfigyelés és oltás után próbáljuk meg ezután is örökbe adni őket, egyébiránt életük végéig biztosított számukra a megfelelő környezet. Az biztos, hogy már akkor 97- ben látszott: nem egy tiszavirág életű szervezet alakult meg a városban. Általában elmondható, hogy jó viszonyt tartunk fenn a különböző hivatalokkal. Azóta úgy néz ki: ha harcolni kell egy-egy hatósággal, akkor rögtön a felettes szervhez fordulunk, és azt már nem igazán kedvelik az illetékesek.- Kutyapiszok-ügy. Mi a véleményed erről a kérdéskörről?- Szekszárd városában a kutyapiszok ügy nem ölt olyan szörnyű méreteket, mint Budapesten. Nyilván támogatom az olyanfajta kezdeményezéseket, amelyek rá tudják szoktatni a kutyatulajdonosokat a zacskózásra és kislapáttal való járásra. Elmondanám, hogy ezért a városnak is tennie kellene valamit. A másik probléma, hogy városunkban nincs még kutyafuttató. Az pedig senkitől nem várható el, hogy a városon kívül - például a Sió-töltésen - kelljen futtatni kedvencét. Pozitív példák felhozható- ak Svédországból, Svájcból, amely helyeken létezik ennek bizonyos kultúrája. Ott automatákból zacskót vehetnek le az emberek és egy alkalmas, zárt helyre dobhatják az ürüléket. A hazai kukák erre a funkcióra természetesen nem alkalmasak.- Jövő? Tervek? Hallhatunk még az elmúlt évekhez mérhető, hasonló jellegű akciókról?- Nagyon szívesen terjeszkednénk, lehetőségeink viszont szűkösek. Bizonyos állatmenhely-korszerűsítés viszont csak akkor indulhatna meg, ha nagyobb területen végezhetnénk működésünket. Elmondható: az örökbefogadás terén lassú, de biztos növekedés mutatható ki. A 2005-ös évben 300 kutyust tudtunk átadni az új gazdiknak. A jövőre vonatkozólag egy új kampány már körvonalazódik a fejünkben, de ezt még nem szeretnénk nyilvánosság elé tárni. Egy biztos: 2006-ban is harcolni fogunk valamiért, aminek szintén szorosabb köze lesz az állatvédelemhez. Gyimóthy Levente Fotó: N. Á.
