Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-12-17 / 43. szám

2006. DECEMBER 17. ÉRDEKLI...? SZEKSZÁRDI vasárnap BEMUTATJUK! Mindent megbeszélnek, közösen döntenek, együtt örülnek Legutóbb Dobainé Kugler Zsuzsa zongora- és szolfézstanárral beszél­getve főként a pedagógus és növendéke kapcsolatának kialakulását és megerősödését jártuk körül. Amikor a tanárnő a felek „szerepeit" tag­lalta, megjegyezte, hogy a gyerekekből sugárzik az otthoni miliő. En­nek kimondásából máris és a legtermészetesebben következett, kit ja­vasol az interjúra. A négy gyermekes Müllerné Krémer Annamáriát, mégpedig azzal a javaslattal, hogy a hattagú család ünnepi készülő­désébe avassuk be olvasóinkat, de abba is, miként válhat igazán meg- hitté a karácsony. _________________________________________- Nem lesz könnyű a beszélgetés, mert alig tudom levenni a szememet a gyönyörű kis Albertről, aki folya­matosan huncutkodik, „osztja a la­pot”, s el is várja - mert ehhez szo­kott -, hogy mindenki, még az ide­gen is, elsősorban vele foglalkozzon.- Albert nagyon barátságos, barát­kozó kisfiú, pedig még csak 14 hóna­pos... Amikor a lányoknak elmond­tuk, hogy kisbabánk lesz, kislányt szerettek volna, hogy bővüljön a lánycsapat. Amikor kiderült, hogy Albert érkezik, egyetlen csalódott szavuk nem volt. Sőt! Azóta is folya­matos a sorban állás a fürdetéskor, etetéskor... Nagyon szeretik, sokat foglalkoznak a „kicsi pocival”, mert Mónika olykor így szólítja.- Másban is segít a három nagy kislány?- Hogyne, rengeteget. A pelenká- zástól a bújócskán át mindenben számíthatok és számítok is rájuk. Amiben csak lehet, összefog a csa­lád. Az így felszabadult időt szintén együtt töltjük: kirándulunk, hang­versenyre megyünk. Valamennyien természet- és zenerajongók va­gyunk. A lányok már valóban na­gyok: Mónika 13 éves, Marianna ja­nuárban lesz 12 esztendős, Johanna pedig 9 éves. Velük az egyetem - ké­mia-biológia szakos tanár vagyok - elvégzésé után kilenc évig voltam gyesen, majd hat évig dolgoztam, most meg Alberttel vagyunk itthon.- A lányokat nem is kell kérlelni, hogy segítsenek?- Alapvetően nem, bár a két ki­sebbnél olykor kell egy kis rásegítés. Advent kezdetekor összeülünk, s megbeszéljük, hogy tudnánk egy­másnak többet segíteni, miként tud­nánk jobban figyelni egymásra. Majd esténként az adventi koszorú - büszkén mondom, idén Johanna ké­szítette - mellett elmondjuk, kinek mi sikerült azon a napon, mi az, amivel különösen elégedett. Ha jól alakult a napjuk, látszik rajtuk, hogy örömmel végezték el a maguk által vállalt feladatot, akkor következik az adventi zsákbamacskahúzás. Ez na­gyon izgalmas.- Albert ügyeskedik, hogy vegyen magának egy szép mézes kekszet. Egy fenyőformát választott.- A mézes sütiket a lányok készí­tették - több mint két kiló lisztből ­a hétvégén. Díszítésük még hátra van. Persze, lehet, hogy dekoráció­jukra nem kerül sor, mert szépen fogynak. Sebaj, majd újakat sütünk a karácsonyfára.- Hol töltik a szentestét?- A karácsony a legnagyobb és leg­szebb családi ünnep. A 24-ét nálunk töltjük. Az esti ünneplésre, beleértve a vacsorát is, meghívjuk édesanyá­mat, férjem édesapját és nagymamá­ját. Kora délután János elviszi a gye­rekeket a papához, én pedig feldíszí­tem a karácsonyfát. Idén először Mónika is itthon marad, így kön­nyebb lesz idevarázsolni fát, s elvé­gezni az utolsó simításokat. Négy órakor a belvárosi templomban talál­kozunk mindanynyian, s megnéz: ziik a pásztorjátékot. Mire hazaé­rünk, már megjött a Jézuska. Körbe- álljuk a fát, énekelünk, s gyönyörkö­dünk a gyerekekben. A becsomagolt és névvel ellátott ajándékcsomago­kat a lányok osztják szét.- Mi kerül a csomagokba?- Változatos. A lányok már novem­ber eleje óta készítik az ajándékokat só-liszt gyurmából, de rajzokat, üvegfestékkel készült képeket is csi­náltak, s úgy tudom, valamennyi már a keretezőnél van a kis Albertről készült fotókkal együtt.- Sora van a karácsonyi énekek­nek?- Nincs. Mindig más dalokkal kö­szöntjük a Jézuskát. A lányok reper­toárja kifogyhatatlan. Amikor kicsik voltak, rengeteget énekeltünk. Én magam is zenei általánosba jártam, hangszeren tanultam, sőt énekelni is. Kamaszkorom óta tagja vagyok a belvárosi templom Szent Cecília kó­rusának, ahogyan a férjem is, sőt, ő elvégezte a kántorképzőt is, s ami­kor a szükség úgy hozta, gyakran helyettesítette a kántort.- Nagyon szép, tágas a konyhájuk. A hatalmas asztal körül kényelme­sen elférnek valamennyien. Mi kerül az asztalra, s ki készíti el az ételt?- Az ünnepi vacsorának a tervezé­sét már hetekkel ezelőtt elkezdtük. Mindenki - ahogyan minden kará­csony előtt - megtette a javaslatát, majd szavaztunk, s kialakult a nyerő ételsor. Idén a legtöbb voksot a narancskrémleves és a töltött bébi pulyka kapta. Ezután természetesen a bejglik következnek. Mivel ezek­ben az ételekben én vagyok a profi, így én főzök és sütök. De leggyak­rabban a férjem főz, nagyon remek szakács.- Férje gyógyszerész. Mégis „ingá­zik"?- Valóban gyógyszerész, de gyógyszerismertetőként dolgozik egy külföldi cégnek. Négy megye- székhely klinikáira, illetve kórház­centrumaiba jár, s elsősorban onko­lógiai termékekkel foglalkozik.- Hol töltik a szeretet ünnepének első és második napját?- Elmegyünk anyukámhoz és az apósomhoz, meglátogatjuk a húgo­mat és a nagymamát. Szerintem a karácsonynak az az egyik lényege, hogy együtt van a teljes család. A legfájdalmasabb érzés az lehet, ha valaki egyedül tölti a szent estét. El­mondom még a december 24-e má­sik különlegességét: vacsora után a gyerekek adnak kis műsort, amit maguk és titokban állítanak össze: vers, próza, zongora, ének... Komo­lyan gyönyörű és megható.- Elnézést, de kicsit eltérek a témá­tól. Albertnek nincs cumija, helyette fogkeféjével dörzsöli az ínyét. E re­mek ötlet saját találmány?- Elsősorban Alberté, mert élén­ken figyelt minket fogmosásunk alatt. Majd addig mutogatott fogkefét kérve, amíg meg nem kapta. Azóta el sem lehetne venni tőle.- Nem lehet egyszerű megszervezni a napokat.- Valóban, mivel Albert még kicsi, minden tekintetben egészen mást igényel, mint a nagyok. A család­szervezésnél tartva elmondom, hogy kétlakiak vagyunk. Van egy er­dők övezte házunk egy gyönyörű Baranya megyei falu végén, Óbányán. Tavasztól őszig ott élünk. Amikor dolgoztam, a lányokkal együtt jöttünk Szekszárdra, s ugyan­így vissza Óbányára. Albert megszü­letése óta édesapjuk hozza be a há­rom lányt, hazafelé vagy összevárják egymást ebben a lakásban, vagy a lá­nyok autóbuszra szállnak.- Felcsillant a szeme, amint falusi házukról kezdett beszélni.- Gyönyörű helyen van, tartozik hozzá élőkért, udvar és veteményes is... és tiszta, jó levegő. A krumpli ki­vételével gyakorlatilag mindent meg­termelek, majd befőzzük, illetve a mélyhűtőbe pakoljuk a termést. Biz­tosan biológia szakom miatt is fon­tosnak tartom pontosan tudni, mit eszünk meg.- Hogy találtak rá az óbányai ház­ra?- Már akkor is rengeteget kirán­dultunk, amikor férjemmel még nem ismertük egymást, majd együtt folytattuk a környék - közte Óbánya- felfedezését. Azt a házat, a házun­kat éveken át nézegettük, mire meg­vettük nyaralónak. De - szerencsére- sokkal több lett belőle. Az ott töl­tött idő és az ottani ismerősök miatt egyaránt. Korábban karácsonyi mű­sort, idén nagyszabású pásztorjáté­kot szervezünk karácsonyra. Ilyen­kor megtelik a kultúrház, s nem csak helybeliekkel, hanem jönnek Me- cseknádasdról és Pécsváradról is. Nagy a készülődés, a lányok is szere­pelnek.- Mónikáról - aki festőművész dédnagymamájától tehetséget örö­kölve igen szépen rajzol és fest - már sok szó esett...- Marianna szintén jár a zeneisko­lába. Tanára szerint igen tehetséges és szorgalmas. Ő trombitaművész­nek készül, amihez az adottságai is megvannak. Ám mivel pincér is sze­retne lenni, úgy mondja, „én trombi­tás pincér leszek”. Még hozzáte­szem, szertornázik, atlétikái és ke­rékpározik. Johanna most kezdte a fuvolát. Kacérkodott a zongorával is, de mivel az Mónika hangszere, a fu­volára esett a választása. Mellette jár szertornára és úszni. Rá is nagyon büszkék vagyunk.- Manapság elég ritka a négy gyer­mek.- Mi olyan közösségből, baráti körből építkeztünk, ahol sok a több- gyerekes család. Már akkor eldöntöt­tük, hogy négy gyerekünk lesz, ami­kor összeházasodtunk. Hozzáte­szem, hogy Óbánya a gyerekek miatt is nagyon fontos, rengeteget lehet­nek a szabadban, a környék erdejét úgy ismerik, mint a tenyerüket. Te­hát föltérképezték a növényvilágot, és kis erdei múzeumot alakítottak ki. Mindent föliratoztak, s bemutat­ják a kirándulóknak.- Kiről szeretne sokat megtudni - lapunk téli szünideje után - követke­ző lapszámunkban?- Eckert Józsefről, aki feleségével együtt mezőgazdasági vállalkozó. Kíváncsi vagyok, hogyan dolgoznak együtt, s lehetségesnek tartják almá­val megalapozni egy családi vállal­kozás jövőjét? V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom