Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-02-12 / 5. szám
2006. FEBRUAR 12. FÓKUSZBAN szekszárdi VASÁRNAP Tavasztól közelről is szép lesz a Garay tér Kocsival nem hajthatunk be, de gyalogosan besétálhatunk a Garay térre. Ezt sokan meg is teszik, ám - velem együtt - még többen csak messziről nézegetjük, vagy inkább méregetjük városunk megújult (megújuló) terét. Megállapíthatjuk, hogy távolról - akár lentről, akár föntről - nézve esztétikai élményt okoz, olyan igazi elegáns városközponttá alakult. Közelről nézve viszont éktelenkednek a műszaki hiánybsságok. Kocsis Imre Antal polgármester szavai szerint május végétől, a végleges átadástól közelről is éppen olyan szép lesz a Garay tér, mint távolról... A rekonstrukció előzményeiről dióhéjban. A Garay tér teljes felújítására a város 330 millió forintot nyert az EU Orpheus pályázatán, amihez hozzáadódik a valamivel több, mint tíz százalék önrész. A beruházás tartalmazta a teljes közműhálózat cseréjét, a járda és az út díszburkolatát, a dísz-, illetve szö- kökutat. A kivitelező, a Betonút Rt. és a szekszárdi Alisca Bau Kft. alkotta konzorcium a nyári esőzések miatt késett a munkálatokkal, ezért az átadást későbbre, november 21-re módosították. Erre az időpontra készre jelentették a munkálatokat, ám a műszaki átadás elmaradt. Egyszerűen azért, mert a beruházás nem volt befejezve. Hiába rakták ki a virágos ládákat, hiába dekoráltak... Itt, engedelmükkel egy hajdani történet következik, persze, szubjektív köntösben. Annak idején - még évszámot sem írok, a település nevét meg pláne nem - várossá avattak egy nagyközséget. Az ünnepségről a sokak által igen tisztelt, szókimondó - no és szóleíró - Ordas Iván kollégám tudósított. Egyebek között úgy fogalmazott, hogy „várossá meszelték” a települést. De azóta a város valóban várossá lett, fejlődött és szépült. Hiszem, hogy a mi főterünk is így jár néhány hónapon belül, s nem kell azzal „vádolni” szegényt, hogy csak az odahordott dekoráció varázsa láttatja velünk elegánsnak és esztétikusnak. De vissza az eredeti történethez: a szerződés szerint a kivitelező napi hatszázezer forint - a költségek tíz százalékáig terjedően - kötbért köteles fizetni a megrendelőnek, azaz a városnak. Szeleczki József, a polgármesteri hivatal műszaki irodavezetője a kérdésemre következőket fogalmazta meg:- A részműszaki átadás tavaly december 23-án megtörtént. A föld alatt húzódó közműveket átvettük, sőt azok már üzemelnek is. Ám a burkolatot a megállapodott minőségben kell rakni, vagyis a minőséggel kapcsolatos hibákat meg kell szüntetni. A szökőkút, a csobogó, a szobor pedig még befejezetlen állapotban van. A megállapodás szerint május végéig el kell készülnie a Garay térnek. Valószínűleg közismert, hogy az Orpheus-program utófinanszírozással működik. Ám a városban azt beszélik, hogy a megnyert pályázati pénz ugyancsak késik. Az irodavezető közölte, hogy két részszámlát már kifizettek, a harmadik számla kiegyenlítése pedig folyamatban van. A szekszárdiak előtt nem titok, hogy a mélyépítési munkálatokat a jó hírű Alisca Bau Kft. végezte. A cég ügyvezetőjével, Korcsmár Istvánnal beszélgetve fölvetettem a sokak által megfogalmazottakat. A rájuk eső munkálatokat elvégezték, sőt azokat át is vették, ennek ellenére a kft.-re is mutogatnak. A cégvezető leszögezte, ők is tagjai a konzorciumnak, ami egyetemleges felelősséget jelent. Ám az Orpheus- programmal kapcsolatban hozzáfűzte, e pályázaton Szekszárd volt az első nyertes, tehát a dolog mondhatni „állatorvosi lóként" működött. A rengeteg papírmunkát igénylő beruházás - ezt már én teszem hozzá - akár országos kísérletnek is betudható. Időpontot kértem a Betonút Rt. területi igazgatójától, de közölte, hogy sem személyesen, sem telefonon nem kíván(nak) nyilatkozni az ügyben. Á lezárt téren több üzlet és vendéglátóhely működik. Már korábban is szóvá tették, hogy egyre keBabits Mihály első Nyugatban megjelent novellájában, a Télben olvashatjuk 1909 januárjából: „Szánom csilingelve suhant végig az utcán. A Szentháromság előtt piros arcú gyerekek hóval dobálóztak. A libaúsztatón csúszka volt. A kis hidakat fűrészpor tarkázta. A lejtőn apró szánkók csúsztak alá, és billentek hanyatt.” Ráismerünk a még gyerekkorunkból is részben visszaköszönő képre, de vajon hogyan vezetett idáig a történelem, s mit mesél a későbbi idő? A legrégibb ábrázolás, Ottendorf Henrik császári hadmérnök-kém sematikus rajzán, 1663-ban még a mezővárosból a váracska vesebben térnek be hozzájuk. Eny- nyi idő után sorra közölték, legalább ötven-hatvan százalékkal csökkent a forgalmuk. Van, aki külföldi példákat sorolva jegyzi meg: ennyi időre nem lehetett volna lezárni a teret sem az ott működő cégek, sem a vásárlók és vendégek, sem pedig a városlakók kárára. Az áruszállítás is akadozik, volt olyan szállítócég, amelyik egyik napról a másikra búcsút vett megrendelőjétől, mondván, nem cipelted az emberei hátán a holmit. Aki maga gondoskodik az áruról, azt a Várköz felől a rendőrök „stoppolják le”, ha pedig a kisiparos udvar felől próbálkozik, azt az autója bánja. Nem régen az egyik Garay téri vállalkozó egy-két órán át ott parkoló kocsiját ismeretlen tettes alaposan megrongálta. 'Szabó István alezredes, a Szekszárdi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője is külföldi példákat említ, ám ellenkező előjellel, mint az üzletek tulajdonosai, illetve bérlői. Hozzáfűzte, amíg nem történt meg a tér forgalomba helyezése, addig oda tilos behajtani.- Több országban is láttam, hogy a közlekedés elől elzárt utcák, terek üzleteibe gumikerekes kézikocsival viszik az árut. Ezt a kulturált megoldási formát is meg lehet mellett elvezető utat sem jelöli, mert az legföljebb gyalogosoknak szolgált. Jól látható viszont, a török karavánszeráj (a Fekete Elefánt Szálló és az Augusz-ház elődje), ha leégve is, de ott áll, ám a mai utcasor helyén még a hajózható (s valószínűleg a Sárvízzel összetévesztett) Duna-ág folyik. A XVIII. században beépült a tér, 1794-ben már „a megyeházhoz vezető utca” néven tartják számon: a későbbi szálló helyén uradalmi kocsma, a Pirnitzer-ház helyén 1886-ig a tiszttartói lak, az iskola majd csak 1879-re készül el, elődje a kádárműhely. Itt van a hagyományos lisztpiac, de méginkább, félhivataszokni - szögezte le, majd így folytatta: - A piactérnél a behajtani tilos tábla egyértelmű. Igaz, van, aki a tiltás ellenére is beautózik. A rendőröknek viszont ezt meg kell akadályozniuk. A tér átadása után más megoldások is elképzelhetőek... Például a Béla téren egy * speciális - távirányítóval működő - sorompó beállításával lehetne szabályozni a szállítást. Ám a Garay térre akkor is csak meghatározott céllal és ideig lehetne gépkocsival behajtani. Dr. Kiss Gyula, a Vagyonkezelő Kft. igazgatója elmondta, hogy azok a vállalkozók, akik önkormányzati tulajdonban levő üzletet bérelnek, az építkezés megkezdésekor választhattak: vagy bezárják az üzletet, illetve szüneteltetik a működését. Akik maradtak, 2004 nyarától ötven százalékos bérleti kedvezményt kaptak. Később a „félbért” ismét megfelezték. Az igazgató abban egyetért, hogy az építkezés miatt a vállalkozók forgalma jelentős mértékben csökkent. Kocsis Imre Antal polgármester nem rég összehívta a kivitelező konzorcium tagjait. A tárgyalásról beszámolva elmondta, a Betonút Rt. elfogadta a város minőséggel kapcsolatos kifogásait. A hibák kijavítására ütemterv készül, s március 15-e után megkezdik a javítási munkálatokat, s májusban átadják a szép, megújult teret.- A munka bonyolultabb volt, mint azt a pályáztatáskor bárki is gondolta volna - jegyezte meg a polgármester, majd leszögezte:- Gyönyörű lesz a Garay tér. Biztos vagyok abban, hogy majd büszkén sétálnak arrafelé vendégeikkel a szekszárdiak. V. Horváth Mária los nevén a Zöldkút tere. Ez kapja 1881-ben, a Garay-szülőház megjelölésekor a költő nevét, a fölső részt azonban 1907-ig Vár, majd Vármegye utcának hívják. Az emléktábla elhelyezésekor készült Kegyes József bölcskei parasztfestő rajza, amelyen még sem járdának, sem útkövezésnek nincs nyoma. Szekszárd ez utóbbi ügyben nem nagyon törte magát: 1858-ban, amikor a Fürdőház utcát elsőként kikövezik, de „a méregdrága pénzen” fogadott pesti kövezők munkáját elsodorja a zápor, az országút tisztításának ügye is fölmerül. A mai Széchenyi utcáról (amely már a legnagyobb magyar halála évében megkapta nevét!) azt mondják: meghirdetik az ott felhalmozott szemét ingyenes elvitelének lehetőségét, s bízvást akad majd vállalkozó, hiszen trágya szűkében vannak. Folytatás a 4. oldalon. Sétálóutcánk múltja
