Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)

2006-11-12 / 38. szám

2006. NOVEMBER 12. ÉBDEKL/—? VASÁRNAP 7 BEMUTATJUK! A nyugdíjas évekre különösen az uraknak kell felkészülniük Gacsályi Lászlóné Bozsó Mária nyugalmazott mérnök tanár pon­tosan fogalmazott, amikor háziorvosát, dr. Kárpáti Esztert javasol­va beszélgetőpartnernek azt mondta, „körülötte mindig béke és nyugalom van, de nevetni sem felejtett el”. Mária néni szavaihoz még hozzátenném más betegek megállapítását, miszerint a dok­tornő határozottsága nagy felkészültséggel párosul - a hozzá for- dulók javáfa.__________________________________________________- Foglalkozásának egyik záloga a nyugalom és a készségesség?- A rendelőbe érkezők segítségért jönnek, hiszen valamilyen baj érte őket. Meggyőződésem, hogy már az is valamiféle támaszt jelent számuk­ra, ha az orvos kiegyensúlyozott, nyugodt és figyelmesen hallgatja a panaszaikat.- Gondolom, nem egyszerű mind­ezt mindig precízen szem előtt tarta­ni, különösen akkor, ha indokolat­lanul nyűgös a beteg, vagy ok nélkül házsártos.- Olykor nálam is „elszakad a cér­na”, de ennek leginkább otthon, a családomban van látszata, hiszen az ember odahaza engedheti el magát - persze, nem túlzottan.- Bemutatná a családot?- Férjem Moser Tamás, a kórház ortopédiai osztályának vezető főor­vosa. Pécsről települtünk át Szek- szárdra, mivel itt adódott lehetősége szakmájában elhelyezkednie. Há­rom gyermekünk van: Melinda 22 esztendős, főiskolára jár és mellette dolgozik. 19 éves Miklós elsőéves orvostanhallgató, 12 éves Klárikánk pedig még általános iskolába jár.- Klárika érdeklődési köre?- Nagyon szépen és szívesen raj­zol.- Hétvégeken összejön a család?- Melinda és Miklós hazajönnek. Nyilván kimosom a ruháikat, főzök, bár a vasárnapot nem a több fogásos ebéd határozza meg, hanem az, hogy együtt vagyunk. Szintén együtt megyünk el Pécsre a szülé­imhez, vagy kirándulunk...- Nagy a körzete?- Elég nagy, több mint 1700-an tartoznak bele.- Gyakori téma, hogy a háziorvos hány percet tud egy-egy betegére for­dítani, s vajon elegendő-e az adott idő?- Általában sokkal több időnek kellene jutnia... Persze, a betegre fordított, vagy fordítandó idő a pa­nasztól is függ. Egy lázzal járó to­rokfájást viszonylag gyorsan lehet diagnosztizálni, majd megírni a gyógyszert. De a több időt igénylő betegre több időt szánunk. Hangsú­lyozom, ez nem csak a betegségtől, hanem magától a betegtől is függ. A mi körzetünkben amellett, hogy nagy, s bár vannak fiatalok is, igen sok az idős ember, sőt hozzánk tar­tozik a hajléktalan szálló is.- A hajléktalan emberek betegeb­bek, mint mi?- Igen, betegebbek, de a betegség- tudatuk sokkal csekélyebb, mint azoknak, akik megfelelő lakással és munkahellyel rendelkeznek, azaz rendezetten élnek. Gondot jelent még, hogy a betegségüket nem tud­ják kifeküdni, ezért őket - ha van rá lehetőség - beutaljuk a kórházba.- Kiváltják a gyógyszert? Nem saj­nálják rá a kevéske pénzüket?- Kihasználjuk a szociális lehető­ségeket, s itt nem csak a közgyógy­ellátásra gondolok. Kapnak gyógy­szertámogatást az önkormányzat­tól, de elég sok visszahozott - ter­mészetesen nem lejárt - gyógysze­rünk van a rendelőben, sőt az orvos­látogatók is hagynak nálunk aján­dékba egy-két dobozzal, amivel ki tudom segítem a rászorulókat.- Ősszel, télen a vírusokat „várva" milyen gyógyszereket tartsunk ott­hon?- Lázcsillapítót mindenképpen, esetleg köptetőt. S ha egy-két napon belül nem oldódik meg a probléma, akkor ajánlatos orvoshoz fordulni.- Ha az ember képes rendben tar­tani, vagy rendbe szedni a lelkét, az­zal a testi állapotát is javítja?- Ez pontosan így van, s nagyon fontos. A mi rendelőnk első helyisé­gében az asszisztensnő rendel, a másikban pedig én. így lehetőség van a személyes kapcsolat kialakítá­sára, hiszen négyszemközt beszél­gethetek a beteggel. Nem ritka, hogy azért keres föl a páciens, mert fölment a vérnyomása. Néhány perc múlva ennek az oka is kiderül: az idős ember és a távol élő gyermeke telefonon összeveszett, vagy valakit végleg elvesztett. Már az is megkön­nyebbülést hoz a beteg számára, hogy valakinek, akit érdekel is, el­mondhatja a bánatát, s tudja, hogy gondja, szomorúsága innen nem kerül tovább az orvosi titoktartás okán, meg egyébként sem.- Gyakori, hogy a rendelőbe érke­ző egyszerűen csak betegnek érzi magát, vagyis hipochonder?- Előfordul, s teszem hozzá, a hi- pochondriát is ugyanolyan beteg­ségnek kell tekinteni, mint bárme­lyik másikat. Ezek a lelki betegek az őket ért megrázkódtatást, lelki gyöt­relmeket így juttatják kifejezésre. Foglalkozni kell velük, s néha nehe­zebb meggyógyítani őket, mintha tényleg betegségük lenne.- Általában megértik, hogy gyógyulásukban önmaguknak is fontos szerepük van?- Nagyrészt igen, hiszen elmagya­rázom "nekik, mi az oka a betegsé­güknek, s kérem, figyeljék, mikor jelentkeznek az ilyen panaszok? Mondjuk szabadságuk idején? Vagy éppen akkor nem, hanem, amikor visszatérnek munkahelyükre. Meg­gyógyítani önmagukat nem tudják, legfeljebb olyan életmódváltással, ami révén jórészt kiküszöbölődik a stressz, illetve meg kell tanulniuk a stresszoldó technikákat.- Mint például?- A sport, aminek én elkötelezett híve vagyok, kosárlabdázom, futok, úszom... Szerencsére sportos család vagyunk.- És aki 120 kilót nyom?- Az is mozogjon, például ússzon és fogyjon le. Emellett ajánlom neki a zenehallgatást, a társaságba járást. De van olyan néni, aki gyönyörűen kézimunkázik, ami szintén remek időtöltés.- Olvastam arról is, hogy egyre több a szorongó, depressziós beteg.- Hát ezt látni is lehet. Ezeket a tüneteket nem elsősorban a sze­génység váltja ki, nem elsősorban a pénz hiánya, hanem például bizo­nyos élethelyzetek: a munkanélküli­ségből adódó fölöslegesség érzése, egy szeretett hozzátartozó elveszté­se, s ide sorolom a nyugdíjazást, ami főként a férfiaknak jelent gon­dot. A nyugdíjas évekre nagyon fel kellene készülni.- Hogyan?- Már a nyugdíjba vonulás előtt ki kellene gondolni, hogy a korosodó ember majd mivel tölti a napjait. Ér­telmes elfoglaltságot, akár karitatív tevékenységet kell keresnie. Oda pe­dig rendszeresen ki kell járnia, mert különben tönkre megy a termés.- Gyakran nyúlnak az italhoz a szorongásos betegek.- Igen, a bizonytalanságból faka­dóan inkább a férfiakra jellemző. Először csak egy pohárral isznak meg, majd egyre többet, s egyre ne­hezebb lesz lemondaniuk az alko­holról. A nők viszont néha a beteg­ségbe menekülnek, s közülük töb­ben válnak pszichoszomatikus be­teggé. Szóval ez a mostani életmód sok gondot okoz.- Én pedig azt is tapasztalom, hogy a fiatal nők félnek gyermeket vállalni, félnek gyesre menni attól tartva, hogy elveszítik a munkahe­lyüket.- De amikor a fiatal nőt, vagy fér­fit támad meg a vírus, nem mernek táppénzre menni. Kisebb lázzal, hő­emelkedéssel járnak dolgozni. Nyil­ván ez nekik sem jó, de a körülöttük lévőknek sem, hiszen megfertőződ­hetnek.- Esetlegesen megérkezhet az inf­luenza. Sokan kérnek ellene oltást?- Úgy 200-250-et beadunk. Én magamnak is beadatom, mert én nem lehetek beteg.- A háziorvosok tevékenysége ugyancsak kibővült.- Legyünk őszinték, hogy most ezzel az őrülettel, ami az egészség­ügyben van, egyre nehezebb. Min­dent lefelé passzolnak, a folyamat végén pedig mi vagyunk, és persze a betegek. Úgyhogy most már olyano­kat kell nekünk intéznünk, amiket még soha. Például a műtétet követő utókezelést. Ez azt jelenti, hogy az operáció után hazaadják a beteget, majd én intézem a rehabilitációt, például, hogy fölvegyék Gunarasba. Ez a rendszer financiális okokból az egészségügyi reform elhatározóinak így jobb, szemben a beteggel, aki­nek viszont rosszabb.- Mi a véleménye a rettegett vizit­díjról? Január elsejével bevezethető lesz?- Ahhoz képest, hogy nyakunkon van a vizitdíj életbelépésének idő­pontja, még semmilyen tájékoztatót nem kaptunk róla, sőt az internetet böngészve is úgy látom, senki sem­mit nem tud.- Doktornő miért lett háziorvos?- Belgyógyászként kezdtem Pé­cset a belklinikán, majd itt a 4-es belgyógyászati osztályon dolgoz­tam, ahol nagyon jól éreztem maga­mat. De a három gyerek mellett az ottani munkarend igen lekötött, s úgy éreztem, hogy sehol nem tudok igazán megfelelni. Mivel édesanyám háziorvos, tudtam, hogy ez a terület mit követel.- Kinek adja át a jelképes staféta­botot?- Nagy Lászlónak, a Garay Gim­názium történelem-német szakos tanárának, aki rendkívül intelligens, olvasott ember és remek tanár, rá­adásul fantasztikusan pozitív élet­szemléletű férfiú. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
Oldalképek
Tartalom