Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-03-12 / 9. szám
vasárnap HÉTRŐL METRE 2006. MÁRCIUS 12. „Hazudni, pedig nem szabad” Újra mester lehet a tévészerelő A Polgári Védelmi Világnap alkalmából „Katasztrófa és tájékoztatás” címmel rendeztek konferenciát a Művészetek Házában. A rendezvényen az előadók a helyi és az országos média felelősségét és feladatait elemezték.- A kommunikációs szakember legyen hiteles, a különböző jogszabályok köznyelvre fordításánál pedig, tolmácsként is szerepeljen. A sajtó és a kommunikátorok feladata a közvélemény gyors, hiteles, tényszerű tájékoztatása - mondta Dobson Tibor, a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságának szóvivője. A szakember az előadásában kiemelte, a veszélyhelyzeti tájékoztatás alapelve, hogy csökkenteni kell az érzetek és a tények közötti különbséget. Ha nem így történik, akkor szárnyra kapnak az ál- és rémhírek. A szóvivők felelőssége az üzenetek összeállítása, és a megfelelés a környezet előtt. Véleménye szerint jó sajtos kétszer hibázhat: először és utoljára. Az ezredes hozzáfűzte, a veszély- helyzetekben fontos a megelőzés, a lakosság tájékoztatása. Informálni csak onnan szabad, ahol az események zajlanak. Az országos média csak általános információkat közöl, az emberek nagy része a helyi csatornákon keresztül tájékozódik. A kommunikátor a média nagy hibáját abban látja, hog/ sokszor indokolatlanul előnyben részesülnek az országos lapok, tv-k; pedig a veszélyhelyzetek utáni elemző anyagok készítése a helyi szakemberek feladata lenne. Hogyan tájékoztassunk? - tette fel a kérdést a szóvivő. Nem szabad mindent elmondani, a fikciókat kerülni kell; ellenkező esetben kétségeket gerjesztünk, ami már a dezinformáció és vaklárma szintje. A kommunikáció nem csodafegyver, túlértékelődött a szerepe, nem tudja kiváltani a tevékenységet. Híreket szolgáltatni kiváltság, és nagy felelősség, de a megelőzésben is legyünk hatékonyak - tette hozzá Do.bson Tibor. Közel tíz év után Szekszárdon tehettek ismét mestervizsgát a közelmúltban a háztartási gépszerelők. Az iparkamara által szervezett megmérettetésre még Esztergomból is érkeztek. A nyolc mesterjelölt többsége tíz-húszéves szakmai gyakorlattal rendelkezik, ezért vállalta, hogy egyénileg készül fel a vizsgára. Az írásbeli után a gyakorlati ismereteikről a Honfi-Duó Bt. műhelyében adtak számot. Antal Vilmos, a mestervizsga-bizottság elnöke hangsúlyozta: ma rengeteg új háztartási gép jelenik meg a piacon, amelyek javítása korszerű ismereteket igényel. Különösen, mivel ezek akár balesetveszélyesek is lehetnek. Egy jó szakembernek nagy elméleti tudással kell rendelkeznie, és minden berendezést meg kell tudnia javítani a klímától a mosógépen vagy a házimozin át a porszívóig. A mostani mestervizsga az első lépés afelé, hogy a háztartási gépek szerelői felismerjék, a rendszeres továbbképzés nélkülözhetetlen a kor igényeinek megfelelő munka végzéséhez. A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által szervezett mestervizsgát valamennyi jelölt eredményesen zárta. A nyolc résztvevőből hárman dicséretben is részesültek. mk Végrehajtó vagyok - és ember!- „Itt a végrehajtó!" - ez az a mondat, amit egyikünk sem szeretne hallani. Az átlagos ember erre a felkiáltásra összerezzen, és akarva akaratlanul is egy kopasz, napszemüveges, bőrkabátos izomkolosszust képzel maga elé. Ön azonban egy cseppet sem hasonlít erre a figurára.- Nekem is van sötét napszemüvegem, és a hajam is rövid. Persze nem azért, hogy megrettentsem az embereket, akik meglátnak. Igyekszem a helyzet komolyságának megfelelően öltözködni, ezért inkább maradok az öltönynél, ez a „munkaruhám". - kezdte beszélgetésünket Farkas József, a Farkas és Társai Végrehajtói Irodájának egyik alapítója. A probléma az, hogy az emberek a „végrehajtó" szó hallatán egyből az adási oldalra állnak, és minket könyvelnek el az „ellenségnek". Ahelyett, hogy az jutna az eszükbe, hogy nekik tartozik valaki és itt van valaki, aki törvényes úton segíti hozzá a pénzéhez. Ehelyett inkább minket könyvelnek el a rossz oldalnak. Itt a szemlélet- móddal van gond.- És mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon?- Ez egy jó kérdés. Nem tudom. Talán az lenne a megoldás, ha fellendülne a gazdaság. Ezáltal a családok vagyoni helyzete is javulna. így a szemléletmódjuk is változna velünk kapcsolatban. A tartozás szó hallatán nem a saját elmaradásuk jutna eszükbe, mert az nem lenne. Ez azonban még időbe telik.- Mit lehet önökről tudni? Mióta foglalkoznak ezzel a tevékenységgel?- Önálló bírósági végrehajtással 1995 óta foglalkozunk. Előtte ugyanis a bíróság alkalmazásában álltunk. Egy idő után azonban túl sok volt a munka, bíróságon belül nem lehetett megoldani a problémát, így később, mint egyéni vállalkozók folytattuk a tevékenységet. Aztán 2002-ben néhány kollégámmal ösz- szedugtuk a fejünket, és elhatároztuk, hogy közösen létrehozunk egy gazdasági társaságot. Egy évvel később ez meg is történt, és ekkor lettünk hivatalosan is Farkas és Társai Végrehajtói Iroda. Takács Gyula kollégám bonyhádi, Marsai Zoltán szekszárdi, én pedig paksi és dunaújvárosi illetékességű vagyok. Elsősorban jogerős bírósági, vagy közigazgatási (APEH, illetékhivatal, önkormányzatok) határozaton alapuló tartozások behajtásával, tehát pénzbehajtással foglalkozunk, ez a tevékenységünk mintegy 98%-át teszi ki. De vannak egyéb meghatározott cselekmények is, melyeket foganatosítanunk kell. Erre konkrét példa, amikor két telekszomszéd azon vitatkozik, hogy hol kell húzódia a kerítésnek. Itt gyakran szó szerint 20 cm-ről van szó, és nekünk kell megállapítani - esetleg szakértő közreműködésével -, hogy a felek közül kinek van igaza. De volt gyermek kiadatási ügyünk is, ami az esetek döntő többségében szintén nem egyszerű feladat.- Mit lehet elmondani a tavalyi évről? Hogyan értékelhetjük az elmúlt időszakot?- 2005-ben összesen több mint 3000 ügy érkezett be hozzánk, ezek majdnem 80%-át sikerült is befejeznünk az év végéig. Ha összegben szeretnénk mindezt kifejezni, elmondhatjuk, hogy közel 450 millió forintot realizáltunk, de ebbe nem tartozik bele a letiltással, részletfizetéssel vagy felfüggesztéssel járó követelés. Ha mindezt összeadjuk, akkor a tényleges érvényesített összeg ennek körülbelül a duplája.- Ha belegondolok, nem lehet éppen üdítő a munkája. Nem fárad bele időnként?- Ritkán, hiszen mindig van valaki, akinek nem tetszik, hogy végezzük a munkánkat. Ha behajtjuk, akkor az adós „küldene épp nyaralni". Ha késünk a végrehajtással, akkor pedig a másik fél sürgetne. Itt nem lehet mindkét fél megelégedettségére tenni. Azonban változatos!- Ebben rejlik a munka szépsége?- Pontosan. Minden ügy más. Más a történet, a szereplők, a körülmények, más életek, sorsok. Egy valami azonban mindig ugyanaz: mi az ügyfélre figyelünk. Nem az a célunk, hogy nekiessünk az adósnak, mi is emberek vagyunk. De a határidő viszont minket is sürget. A mi esetünkben a kulcsszó a teljes törvényességi felügyelet, hiszen minden lépésünkkel szemben jogorvoslatnak van helye, ekkor a bíróság ellenőriz bennünket. Ha bármilyen kis mértékben is etikátlanul járnánk el valamelyik ügyfelünkkel szemben, akkor a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara szankcionálna bennünket. De nem hagyjuk, hogy bármiben is kifogást találjanak!- Az ön munkájában mi jelenti az elismerést?- Erre egy konkrét példával tudnék csak válaszolni. Egy háromgyermekes asszonynak sajnos el kellett árvereznem a házát. Szomorú történet, de elkerülhetetlen volt. Büszke nem erre vagyok. A tárgyalás után azonban megkeresett, és megköszönte, hogy olyan emberségesen intéztem az ügyét. Tudta, hogy nem rajtam múlott a dolog, ezért nem is hibáztatott engem. Ezért érdemes tovább folytatnom a munkát! M
