Szekszárdi Vasárnap, 2006 (16. évfolyam, 1-43. szám)
2006-03-05 / 8. szám
n vasArnap MOZAIK 2006. MÁRCIUS 5. Wass Albert életműve: szolgálat a magyarságért Immár nyolc éve annak, hogy megdöbbenéssel értesült a hazai és külhoni magyarság a tragikus hírről: floridai otthonában 1998. február 17-én nem sokkal 90. születésnapja után önkezével vetett véget életének a manapság talán legtöbbet olvasott magyar író. Találóan az évforduló hetére időzítette a közkedvelt Léleképítő februári előadását a program lelkes szervezője, Tóth Csaba Attila. A meghívott vendég ez alkalommal Takaró Mihály irodalomtörténész volt. A Károli Gáspár Református Egyetem tanára, az életmű szakavatott ismerője a tárgyilagosság és élményszerűség összhangját bravúrosan megteremtő előadásában elevenítette meg az író világát, melyben oly szerencsésen kapcsolódott össze az emberi és művészi nagyság. Wass Albert megélte, megszenvedte és az irodalom eszközeivel megörökítette a XX. századi (erdélyi) magyarság minden kálváriáját. Erdélyi főúri család gyermekeként a királyi Magyar- ország területén született 1908- ban, de 1920-ban már határon túli magyar, majd rövid ideig anyaországba visszatért, hogy 1945- től hontalan menekültként folytassa, és rövidnek gondolt, ám fél évszázadosra nyúló emigrációban fejezze be életét. Helyzetének, státuszának változékonysága dacára valójában csak két haza polgára volt. Egy földi hazáé, a magyaré és a mennyeié, melynek állampolgárságát soha, senki sem vehette el tőle. A földi haza adja számára az írói témát. Wass voltaképpen mindig róla ír, ám egyre táguló perspektívából szemléli szeretett népét. 1935- ben a szívéhez legközelebb még szűkebb szülőföldje, a Mezőség áll, majd egész Erdélyre tágul írói horizontja. 1945 és 1951 között Németországban változatlanul szülőföldjéről ír. És igaz ez az amerikai emigráció éveire is, de ekkorra már öt nyelven beszélő világlátott emberként, a nemzetközi politikai viszonyokat jól ismerő, az amerikai politikában jártas íróként képviseli a magyarság és Erdély ügyét. Az Erdélyi Szépmíves Céh szellemében bontakozó fiatal író számára az első elismerést, a Baumgarten-díjat a Farkasverem című regény hozza meg* mely az erdélyi magyar arisztokrácia kor- és kortörténete. Díjak és kitüntetések, akadémia tagság, díszdoktori cím jelzik emelkedő ívű pályájának sikereit, ám hamar megfogalmazódik benne az elhatározás, nemcsak szavakkal, irodalmi művekkel, hanem tettekkel is szolgálnia kell a hazát. Ekkor katonának áll, végigharcolja a háborút. Katonai hősiessége azonban, mint sok nemes tette életében, rosszindulatú támadások indítékává válik. Az est előadója meggyőző módon, dokumentumokra hivatkozva cáfolta a Wassal szemben leggyakrabban emlegetett vádat. A román hatóságok által háborús bűnösnek kikiáltott és halálra ítélt író ártatlansága tudatában már 1946-ban maga vállalta ügye kivizsgáltatását (két tanú később eskü alatt azt vallotta, hogy az 1940. évi háborús eset idején Wass nem is tartózkodott az ominózus helyszínen), a halálos ítélet visszavonására, a rehabilitációra azonban eddig még nem került sor. (A leszármazottak megbízására elindítandó perújrafelvételtől ebben a vitatott kérdésben talán előrelépés várható.) A szülőföldjét 1945-ben elhagyó (a hazáját immár másodszor elveszítő) író hatéves német- országi tartózkodásának legszebb írói termése és egyben az életmű egyik kulcsregénye az Adjátok vissza hegyeimet!. A regényeim imperatívuszában sűrítve ott feszül a következő ötven év minden törekvése. Ahogy a regény névtelen főhőse elhatározza, hogy felkeresi a világ dolgait intéző urakat, hogy „adják vissza hegyeit”, úgy ismeri fel Wass is a legnagyobb nyomorúság idején új ars poeticáját. Az övéiért és Erdélyért vívott harcát egyetlen helyen lehet csak folytatnia: a világ vezető hatalmában, az USA-ban. •1951-ben ezért négy fiával hajóra száll (feleségét és legkisebb fiát, Endrét Hamburgban hagyva) és kivándorol, hogy teljesítse misszióját. ír, kutat, egyetemen oktat, kiadót alapít, aktív közéleti ember, megjelenteti a Dokumentumok és tények Magyarország és Erdély történetéről című vaskos köteteket, hogy előmozdítsa, segítse a magyarság ügyét. A funtineli boszorkány; az El- vásik a veres csillag, a Kard és kasza, ez a valóságos Erdély-enciklopédia igazolják legjobban, hogy évtizedek múltán, hazájától távol is tud regényt írni Erdélyről, sőt a kommunista Romániáról is. Ekkorra már oly annyira szálka a román kommunista vezetés szemében, hogy a szekuritáte életére tör, ám a golyót elvétik! Harci kedvét ez csak fokozza. Csak második felesége halála után, élete egyik legnagyobb válságidőszakában „teszi le a fegyvert”, de még elkezdi 1987-ben autobiográfiáját, a Voltamoi. A rendszerváltás, az Antall-kormánytól kapott állami kitüntetés még felélesztik benne a reményt, szeretné alapítványát hazahozni, hogy idehaza is megismerjék irodalmi munkásságát. És szeretne magyar állampolgárként hazalátogatni! Ám e legtermészetesebb emberi igénye 1996-ban (bármily hihetetlen) nem teljesülhetett! E minősíthetetlen tény miatti fájdalom, a méltatlan bánásmód, harmadik házasságának súlyos magánéleti gondjai hatására az idős, megfáradt, beteg ember feladta a küzdelmet. Szellemi végrendeletét halála előtt néhány héttel, a 90. születésnapjára rendezett családi ünnepségen mondott beszédében így összegezte: „Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor le kellene mondanunk a magyar jövőbe vetett föltétien hitről.” Ezt a mának is szóló hitvallást - e valóban léleképítő előadás összegzéseként - a költő Wass Albert szállóigévé vált, örök igazságot hirdető szavaival egészíthetjük csak ki: „megmérettetik az embernek fia, s ki mint vetett, ózonképpen ara. Mert elfut a víz, és csak a kő marad, de a kő marad.- hj A Broadway A szekszárdiaknak már nem kell átkelniük az óceánon, ha a Broadway világával szeretnének megismerkedni. A városunkban 2005. március 1. óta működő Akrobat Tánciskola február 18-án tartotta első bemutatóját a nagyközönség előtt a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében. Kor és a tánctudás szintje szerint hat csoportban, Manóktól a felnőtt haladókig, lépett színpadra a 110 szekszárdi táncos. Az est fényét növelte, hogy az Akrobat Max profi csapata két részben bemutatta Voice of Legends című műsorát. A tánciskola nagysikerű gálája egySzekszárdon ség szavazatai alapján első díjat nyert Mancsi Zsófia, a második helyet Németh Nóra, a harmadikat pedig Amarintei Mihaela szerezte meg. Gyöngyösi Szilvia, aki itthoni tanulmányai után New Yorkban szerzett Dance-Aerobic diplomát 1996- ban alapította meg az Akrobat Tánciskolát, ahol modern színpadi showtáncot kezdett tanítani. Ma már a Dél-Dunántúl 13 városában tanulhat bárki négyéves kor fölött modern táncot az aktuális slágerekre. Miként Csizmadia László ügyvezető elmondta, ez ma már inkább sport. Versenyeket rendeznek belőle Európában és a világon. Az edzéseken ügyelnek a bemelegítésre és a lazításra, hogy a sérüléseket megelőzzék. Szekszárdon Dombai Ferenc tánctanár várja a jelentkezőket az Alex Gymben kedden és csütörtökön 14.30-tól 20 óráig.
