Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-06 / 34. szám

SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 6. VASÁRNAP £ Megbecsülnek I övid, de annál meghatóbb levelet kaptam váI rosunk önkormányzatától a minap. Egy szép, színes kártyácska hullott ki belőle, egyik oldalán a városházát ábrázolja, másikon a városi címer és nemzeti színeink, fent e fölirattal: SZEKSZÁRD MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATÁNAK Vendége. A levél tudatta, hogy mint „városunk illusztris polgárának" ezennel ingyenes parkolásra jogosító kártyácskát bocsátanak rendelkezésemre, egyelőre az év végéig, de aztán már egy újabbat a visszavonásig. Felhívják ugyanakkor a figyelmemet, hogy a parkolóÍ

'egy másra át nem ruházható, t Visszatekintve 48 éves kerékpáros múltamra - a családi legendárium szerint már háromévesen a piacra meg a városháza szörnyű szárnya helyén állt húsboltba gurultam le a Remetéből bevásárolni először mulatságos figyelmetlenségnek véltem az egészet, hiszen autóm és jogosítványom sohasem volt, s ahogy elnézem, nem is lesz. Aztán viszont elengedtem kerékpárhoz nőtt gondolkodásomat, s megpróbáltam a dolgot ahogy ma divatos - a pozitív oldaláról értékelni. "..] rülök, hogy bíznak szerzi ző képességemben vagy szerencsémben, s így reménykednek jövendő autómban. De ez csak a külszín, hiszen e kártyácska mögött egyértelműen a megbecsülés szándéka áll. Húszévi munkásság, 18 könyv és ezer cikk nyomán a Közjóért-díj első kitüntetettjei között voltam 1996ban, újabb 11 könyv és mintegy ötszáz Szekszárddal kapcsolatos cikk megírása után most ez a nem várt elismerés jutott. Köszönöm, és élek vele. Ha a tornatermükből kijáró gimnazistáknak jut három parkolóhely, én is kaphatok egyet. Ezért felhívom udvariasságukról messze földön híres autós társaink figyelmét, hogyha egy parkolóban egy leállított kerékpárt látnak, rajta a fenti felirattal, ne dühöngjenek, hanem fogadják el a sorsukat. Magam is elfogadtam, hogy az egyirányú utcákban a kerékpárossáv fölfestésére nem futja, de erre igen. Annak örüljünk, ami van. Át nem ruházhatóan. A 2005/120 sorozatszám boldog tulajdonosa A két család régi barátsága adta az indíttatást A tudomány embere: dr. Szita László (1933-2005). Ezt a címet viseli az a dolgozat, mely első helyezést ért el a Tolna Megyei Levéltár idei helytörténeti pályázatán. Az eredményt - Frankné dr. Kovács Szilvia megyei közgyűlési elnök jelenlétében - a múlt hét végén hirdette ki Szekszárdon, a vármegyeháza dísztermében dr. Dobos Gyula, az intézmény igazgatója. Mint mondta, ez alkalommal kevesebb munka érkezett, mint tavaly. * A csekélyebb mennyiséget viszont ellensúlyozta az, hogy a minőségben valamennyi jelentkező magasra tette a mércét. A hat pályamű összességében széles kitekintést ad, hiszen a szerzők ugyanúgy foglalkoznak jeles családokkal, mint meghatározó gazdasági egységekkel, avagy településtörténettel. A szakmai zsűri különdíjban és 25 ezer forintban részesítette G. Nagy Róbert helytörténészt, aki az eszperantó nyelv dombóvári térhódítását tekintette át művében. A harmadik díjas, Budapesten élő dr. Kardos György Bát, Báthyak Mohács után című tanulmányát 30 ezer forinttal jutalmazták. A második helyezett, 35 ezer Dobos Zsuzsa forinttal honorált Hegedűs Gyula a tamási tejüzem történetét dolgozta fel. Az első díjjal járó 50 ezer forintot Dobos Zsuzsa vette át. Jelenleg a fővárosban él és dolgozik egy nagyvállalatnál, ám diákkorában Szekszárdon tanult, a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Később Pécsett, a tudományegyetem hallgatójaként gyakorta találkozott azzal a dr. Szita Lászlóval, akit már korábbról, családi kapcsolatok révén is jól ismert. Ezért döntött úgy, hogy megörökíti a Baranya Megyei Levéltár idén elhunyt nyugalmazott igazgatójának alakját. Melegszívű és nagy tudású ember volt, minden mondatával tanított - így lehetne jellemezni azt a jeles személyiséget, aki mintegy negyven dobozt megtöltő jegyzetgyűjteményét is a dolgozatíró rendelkezésére bocsátotta. A helytörténeti pályázatot természetesen a jövő esztendőben is kiírják: az már most biztos, hogy az 50. évfordulóra tekintettel a kiemelt témakörök között lesz az 1956-os forradalom. - di A szükség és a hobbi vezette... Cser Zoltán, a nyugalmazott oktatás technikus kertjében fantasztikus zöldségek, gyümölcsök teremnek. A Szekszárd, Major u. 42. szám alatti kis portán csodájára járnak a két méter 30 centire megnövő burgonyaerdőnek, a hatalmas szőlőfürtöknek, a valaha csúcsot döntő 13 kilós dinnyének és fél méter átmérőjű napraforgófejnek. Legutóbb különös formájú sárgarépát, burgonyát és fűszerpaprikát hozott ízelítőként, mit is termel az alig több, mint hatszáz négyzetméteres területen. A napi gondoskodást hálálják meg a növények, állította a nyugdíjas gazdálkodó, szakszerű kezelés és állandó gondoskodás hozza meg az eredményét. Szükség és hobbi ez, hiszen az egész családot ellátják zöldséggel, gyümölccsel, sőt leányuk szőlejét is megművelik. A mini mintagazdaság abban is követésre méltó, hogy Cser úr nem csak termeszt, de feleségének a befőzésben, feldolgozásban is segít. Egy különlegességet, a sütőtöklekvár receptjét megosztotta olvasóinkkal is. íme: 1 1 szűrt és ülepített musthoz (szalicillal tartósítani szokta, hogy a termény beéréséig elálljon) 1 kg jó érett sütni való tököt ad. Meghámozza, kibelezi és 50 dkg-ot kockaCser Zoltán a még növésben lévő burgonyaültetvényben cukor nagyságúra apróz fel, a cukrot sem kell hozzá adni, ha másik felét nagyobb darabok- elég édes a sütőtök. Egészséges, ban hagyja. Ósszefőzve még finom és olcsó csemege. - tzs AKCIÓ A HARKANYI GYOGYFURDOBEN november 30-ig Hétfőtől péntekig 3.900 Ft/fő/nap i gyógyfürdőbelépő 1 látványfürdő (korlátlan használat) természetgyógyászati kezelés az alábbiakból: reflexzónamasszázs testmasszázs illóolajjal testmasszázs mézzel testmasszázs vákuummal fülgyertya köpölykezelés A szolgáltatások csak a vásárlás napján vehetők igénybe