Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-18 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2005. DECEMBER 18. Házhoz járó szeretet Amikor a karácsony tiszteletére készülő írásom riportalanyaival beszélgettem, szinte valamennyien - már akik megtehetik - a világ legtermészetesebb dolgaként említették, hogy a szeretet ünnepén, vagy annak egyik napján szüleikhez, nagyszüleikhez, testvéreikhez, illetve más rokonaikhoz látogatnak, vagy azok érkeznek hozzájuk. Szóval a karácsony egy picit olyan „népvándorlásra" emlékeztet, ami nem öncélú és nem önző. Ilyenkor mindenki házhoz viszi a szeretetet. Sült alma illata - Számomra a karácsony, a várakozás összekapcsolódik a sült alma illatával. Mert annak idején délután szüleink mindig nagyapámhoz vittek el bennünKocsis Imre Antal ket, a hat gyermeket. Nagyapám, a ma már teljesen ismeretlen dobos kályha csövének lukjaiban almagerezdeket helyezett el. Miközben ezt a délutáni csemegét eszegettük, másra sem tudtunk gondolni, mint arra: vajon mi lesz a karácsonyfa alatt - idézte fel egyik gyermekkori emlékét Kocsis Imre Antal, városunk polgármestere, majd így folytatta: - Hihetetlenül hosszúnak tűnt ez a várakozás - hasonlóan a beteljesüléshez. Ugyanis mindig a legkisebb kezdte el a csomagok bontását. Lassan haladtak a kicsik, sok idő telt el, mire eljutott a sor a negyedikhez, mármint hozzám. El lehet képzelni, mit élhettek át a bátyáim... Feltettem a kérdést a polgármesternek: mit tart a megváltozott ajándékozási szokásokról, a milliók elköltéséről? - Minden társadalomban változik a szeretet kifejezésének eszköze, ugyanakkor a szeretet nem változik. Szóval az ajándékban meg kell látnunk a szeretet kifejezését. Az viszont probléma, ha e mögött nem jelenik meg a valóságos szeretetélmény. - Kislányai mit kérnek a Jézuskától? - Kincső mindent! Hiszen ő már kamasz. Zituska egy olyan játékot szeretne, amiről fogalmunk sincs, hogy micsoda. Kislányom valahogy így magyarázott: ennek a fordított cserépre emlékeztető valaminek a szemében megjelenik a figyelmeztető jel: olyankor meg kell simogatni, sőt beszélni kell hozzá... Fogalmam sincs, hol keressem ezt a játékot. (Aki tudja, kérem, hívjon fel!) Szerencsére Zituska egyszerűbb ajándékot is kért, mégpedig egy olyan gyöngyfűző készletet, amiből hajdíszeket lehet készíteni. Legjobbak az ételek Valósággal elképesztett a hat esztendős Bodnár Balázs, akivel a Mérey óvodában találkoztam még december elején. A beszélgetésre kapott iroda ajtajában a nagycsoportos fiú vállára téve a kezemet, próbáltam magam előtt bekormányozni. De bizony Balázs nem mozdult. Csak utánam. Azzal folytatom, hogy a fiúcska mindvégig a szemembe nézve beszélt, mesélt. Szabatosan - de csöppet sem szűkszavúan - fogalmazott. Szóval nagyon jót beszélgettünk, főként a karácsonyi készülődésről. Balázs beszámolt arról, hogy az ovit is ünneplőbe öltöztették, odahaza pedig már feltették az ajtókra a „levélmintázatú" díszeket, s úgy tudja, hogy édesanyja már a karácsonyi szalvétákat is megvásárolta. Szent estén Balázs közreműködik a terítésben, a szalvétahajto^atást kimondottan kedveli. Am az ünnepkor a család minden tagjának megvan a feladata, bár „főszerep" a halat főző anyu^P káé, aki „középiskolában tanít, apukám orvos, bátyám, Barna pedig már iskolás". - Amikor a Jézuska csenget, akkor átmegyünk a másik szobába. De nem rohanunk, hanem szépen lépegetünk. A karácsonyfa alatt megünnepeljük a Jézuskát. Verset mondunk és énekelünk. Majd kicsomagoljuk az ajándékokat. Most azt hiszem, hogy CD-t kérek... Utána vacsorázunk, társasozunk. Szeretjük a Monopolyt. Később átjön a szomszédból egy kislány és Bodnár Balázs (jobbról) a Mérey Óvodában a barátaival