Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-12-18 / 40. szám

SZEKSZÁRDI 2005. DECEMBER 18. MSÁBMAP a szülei. Sokáig fennmaradhatunk. - Balázs! Mit szeretsz legjobban a karácsonyban? Nem baj, ha nem tudsz rá válaszolni... - De tudok! Az ételeket. - Mesélj a finomságokról. - Jó, de előbb nézd meg, már három fogam kiesett. Kettő már ki is nőtt... Azt már mondtam, hogy halat eszünk. Másnap elmegyünk Balatonfenyvesre a mamáékhoz. O is nagyon finomakat főz. De a cecei mama is. Hozzájuk is megyünk. Beszélgetésünkkor még nem ment el Balázs levele a Jézuskához. Majd anyukáját kéri meg, hogy írja le, amit ő mond. De egy „kicsit" már tud írni és nagybetűket olvasni a remek £iú. Mire noteszomba annyit iram: BALÁZS. A név tulajdonosa pedig nyomban elolvasta. Majd huncutul rám nézett és jót nevetett. Viki adventi zsákocskái Magam is szívesen nézek meg egy-egy esztétikus környezetben játszódó filmet, amelynek szereplői ízléses öltözetű, szép emberek. Amikor meglátom a szekszárdi Kovács Gábort és feleségét, Kovácsné Lehőcz Ildikót kislányukkal, Vikivel, déjá vu érzésem támad, s az adott filmet próbálom felidézni. Csakhogy ők hárman, illetve három és felen - ugyanis kisbabát várnak nem egyszerűen szépek. A belőlük sugárzó, s az őket szorosan összekötő harmónia még teljesebbé teszi a látványt. Á látványnál tartva néhány mondat a lakásukról. Az ablakpárkányon karácsonyi égősor világít, az ebédlőt adventi koszorú díszíti, Viki szobájának ablaküvegére fénylő, karácsonyt váró dekoráció került. A nappaliban a padlóvázába helyezett hántolt ágakon kis zsákocskák függenek. - Ezek az adventi zsákok. Reggelente kibonthatok egyet. Amikor felébredek, mindjárt a zsákokra gondolok. Felöltözöm, fogat mosok, anya megfésül és akkor megkeresem a következő számot, és bontom a zsákot, majd előkerül a meglepetés - magyaráz lelkesen Viki. A szülők pedig magyarázatot fűznek bájos kislányuk mondókájához. A karácsonyi mintázatú anyagból készült kisebbnagyobb szütyőket Ildikó édesanyja varrta, s mindegyiket számmal látta el 1-től 24-ig. A szülők valamennyibe egy-egy meglepetést raktak: egyikbe kis üveg sárgarépa-lé, a másikba csoki, a harmadikba helyes toll került. Ezzel vezetik rá a számokat már ismerő első osztályos Vikit az adventi várakozás szépséges izgalmára. Az eredetileg óvónő Ildikó most egy vállalkozásfejlesztési cégnél dolgozik. Gábor egy ital-automata cég műszerészeként hét közben sokat utazik, így a hétvégeket használják ki - az otthoni teendők közös elvégzése után - a családi programokra. Például korcsolyázni járnak hol Paksra, hol Pécsre. Rendszeresen ellátogatnak Viki nagyszüleihez is, ami karácsonykor is elmaradhatatlan. - Nagyon hiányzik a dédipapa - veti közbe a kislány. Megtudom, hogy most karácsonykor „sajnos egy terítékkel kevesebb kerül" Ildikó Tolnán élő szülei asztalára. Az ügyesen rajzoló cserfes kislány figyelmét beszélgetésünk egyetlen szava sem kerüli el. A december 23-ai asztali díszek készítéséről szóló beszámolót kiegészíti, miszerint a saját szobájába ő maga csinálja a dekorációt. Majd megjegyzi, Olyan Bobi kutyát kért a Jézuskától, amelyik ugat és csóválja a farkát... Van, aki elsírja magát... - A decembert minden észtendőben a meghittség jellemzi, amennyire az egy ilyen intézményben lehetséges mondja dr. Nyíró Árpád, a Hajléktalan Gondozási Központ szakmai vezetője. Majd így folytatja: - Ilyenkor hozzák a különböző intézmények, szervezetek az adományokat - csomagokat, ruhaneműt, élelmiszert - az otthon nélkül maradt embereknek, illetve műsorral és ajándékkal kedveskedik nekik egy-egy iskolás csoport. Van, aki ilyenkor elsírja magát, s meghatottan mondja, „ránk is gondolnak, pedig idegenek". A Szekszárdon élő hajléktalanok száma 110 körüli. Közülük ötvenen-hatvanan töltik napjaiEgyütt a család, Kovács Gábor, Kovácsné Lehőcz Ildikó és kislányuk Viki Dr. Nyirő Árpád kat részben a térítéses átmeneti szállón, másrészt a nappali melegedőben, ami éjszakánként menedékhelyként működik. - Karácsony közeledtével érzékelhető, hogy a többség mélyen elgondolkodik sorsán. Ilyenkor egymásra is jobban figyelnek, este nézik a televíziót, valahogy meghittebb a hangulat. Mások olvasnak, ketten-hárman beszélgetnek, jórészt szomorú történeteiket idézik fel - mondja dr. Nyírő Árpád, majd sorolja azokat az egymást követő, szinte kivédhetetlen rizikófaktorokat rossz házasság, válás, munkahely elvesztése, szenvedélybetegségek, leépülő rokoni kapcsolatok - amelyek egyre lejjebb sodorják az otthonukat elvesztett embereket. Az irányt nem - vagy csak nagyon ritkán - változtató sodrás erős, azzal szembe menni és haladni alig lehetséges. Karácsony előtt a hajléktalanok kicsinosítják a szállót, majd az ünnep előtti napon előkerülnek a karácsonyfadíszek. Vannak, akik az év során tartalékolnak egy kis pénzt járadékukból, vagy segélyükből, hogy gyermekeiknek ajándékot vásároljanak, amit postán küldenek el. Az ünnepnapokon finom étel kerül az asztalokra, mellé pár szem narancs, szaloncukor és csomag is... Csak a látogató nem érkezik. Talán soha... V. Horváth Mária