Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-13 / 35. szám

SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 6. VASÁRNAP -1 / Érdekli? Bemutatjuk! Székely Lászlóné nyugalmazott kertészmérnöktanár javaslatára Ifrasznainé Skoda Klárával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának vezetőjével beszélgettünk. Emőke néni száDr. mos kérdést is megfogalmazott: kik és milyen kérésekkel keresik fel a szolgálatot, hogyan gyűjtik az adományokat, s kik az adományozók, milyen terveik vannak, hogy idén is megszépítsék a szegények karácsonyát? „Akkor tudunk segíteni, ha mások segítenek" - A városban rengetegen ismerik számos ok miatt. Hetente kétszer, szerdán és szombaton már hajnalban a piacon látni. - Igen, mert én vagyok á megyei gombatoxikológus. A piacon ellenőrzöm az árusításra kerülő gombát, s kiadom a szükséges igazolást, amit az árusoknak látható helyen kell tartaniuk. - Melyik diplomáját szerezte meg először? - Az orvos-továbbképző intézetben köz^Hzségügyi és járványügyi felügyelő szakon ^^eztem. Az ANTSZ-ben dolgozom élelmezés egészségügyi területen. Később letettem a gombaszakértői vizsgát, majd továbblépve megszereztem a toxikológusi végzettséget. Ez azt jelenti, hogy a gombamérgezéseket - laboratóriumban is - én vizsgálom ki. Egyébként az egész országban csupán ötven gomba-toxikológus van. - Előfordul, hogy munkahelyén megkeresik a gombagyűjtők, s kérik, vizsgálja át az ebédnek valót? - Persze, s ezt nagyon helyeslem. - Ezért mennyit kell fizetni? - Egy fillért sem, de a piacon sem. Igazi közegészségügyisként mondom, ha a gomba ellenőrzéséért fizetni kellene, a leszedett gomba felét se mutatnák be... Szeretek a gombával foglalkozni, s átvizsgálását szolgálatnak tartom. Ezért az sem zavar, hogy a már-már két munkakör ellátásáért egy fizetést kapok. - Emellett jut ideje a szeretetszolgálati munkára is igen sok időt fordítani? Ezt mióta vég^^ Az 1992-ben alakult szekszárdi csoporthoz 1994-ban csatlakoztam. Lányaim - egy év van közöttük - akkor már nagyok voltak. - Most mivel foglalkoznak? - Klára tanárnő, Réka pedig tavaly diplomázott Frankfurtban a jogi egyetemen, s most a szakvizsgájára készül. Visszatérve a Máltai Szeretetszolgálatra, 1996-ban választottak meg a csoport vezetőjének, majd azután minden esztendőben bizalmat szavazott nekem a csoport. Mindig indíttatást éreztem arra, hogy segítsek azoknak, akiknek szükségük van rá. - Milyen korúak dolgoznak a csoportban ? - Az átlagéletkor 60 év körüli, de többen hetven év felettiek. Valamennyien fantasztikus lelkiismeretességgel dolgoznak - belső indíttatásból. Hárman, vagy négyen vagyunk, akik aktívan dolgozunk. - Teljes mértékben társadalmi munkát végeznek. - Természetesen. Nemhogy pénzt nem várunk és kapunk, hanem előfordul, hogy kellemetlen inzultus a „fizetségünk". De erről nem szívesen beszélek... - Miből gazdálkodnak? - Adományokból. Úgymond támogatást is kapunk, de az is az adományozóknak köszönhető. A budapesti raktár feltölti ruhaneművel, tartós élelmiszerekkel - száraztészta, nápolyi, szaloncukor - a pécsi régiót, ahova mi is tartozunk. Onnan negyedévenként hozhatunk egy-egy szállítmányt. Hozzáteszem, hogy a fuvar is adomány, legutóbb például a börtön biztosította a szállítóeszközt. Persze, tudni kell, hogy nagyon komolyan foglalkozunk a börtönmisszióval is, hiszen együttműködési megállapodást kötöttünk a börtönnel. - Gondolom, az üzemek felajánlásai között liszt és cukor van túlsúlyban. - Érdekes módon cukrot nem kapunk. De van néha egy-egy csillár, ágynemű, edények. A hazai ruhafélék jórészt használtak, újak főként a német adományokban vannak. -Pénzt is kapnak? - Igen. A helyi iparűzési adók öt százalékát a cégek felajánlhatják a kedvezményezetteknek, így a máltainak is. Ebből idén alig háromszázezer forint jött be. Az alacsony összeg magyarázata, hogy a vállalatok az öt százalékot nem egy, hanem több helyre küldik. Viszont több üzem megszűnésével az adományozás is véget ért. A legnagyobb támogatónk a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt., pontosabban báró Twickel György, aki szívén viseli ezt az ügyet, ahogyan édesanyja is tetté. De a legtöbb adományozónk nyugdíjas. Van olyan néni, aki minden hónapban befizet számlánkra tízezer forintot, de van, aki ezerforintonként utal át. Tehát mi akkor tudunk segíteni, ha mások segítenek. - Es a személyi jövedelemadók egy százaléka? - Ezek a felajánlások a budapesti központba érkeznek, s abból a pénzből sikeres pályázat révén kapunk. Például: hét éven át mi fizettük 35 Zrínyi-iskolás gyermek reggelijét jórészt pályázati pénzből. De nem egyszer kaptunk egy teljes sertésből készült kolbászt a mezőgazdasági rt.-től. Ebből kaptak a gyerekek egy-egy darabot a reggeli mellé, hogy ne csak sima vajas kenyeret egyenek. Nem régen pályáztam gyógyászati segédeszközök vásárlására. Ezeket, mint például vérnyomásmérőt, járókeretet, kádbelépőt... kölcsönözzük a rászorulóknak. - Nem fordul elő, hogy egy-egy jómódú fordul adományért? - Nem fordul elő visszaélés, hiszen a „mi köreinket" jól ismerjük. Nyilvántartásunk van a rászorultakról, amit folyamatosan frissítünk a jelentkezések, illetve bejelentések alapján. Ilyenkor elkérjük a jövedelemigazolását. De előfordult nem egyszer olyan eset, amikor valaki - aki nem szerepelt a nyilvántartásunkban - segítségünket kérte gyógyszerei megvásárlásához. Látszott rajta, hogy valóban nincs pénze. Elmentünk és máltai számlára megvettük a szükséges gyógyszereket. - Tudom, hogy már készülődnek a karácsonyra. - Igen. Az ünnep előtti napokban minden rászoruló komoly csomagot kap. Ennek felét - 500-600 ezer forint a bevétel - a jótékony célú Erzsébet-bál bevétele fedezi. A bált 12én tartjuk, éppen a Szekszárdi Vasárnap megjelenésekor. A főiskola aulája a bál színhelye, s külön köszönettel hangsúlyozom, hogy éveken át nem kellett bérleti díjat fizetnünk, s most is csak jelképes összeget kérnek, ami ugyancsak adományt jelent. - Mi kerül a csomagokba? - Hiánytalanul nem tudom felsorolni, de a lényeg, hogy az alapanyagokból tudjanak a családnak ebédet főzni és süteményt készíteni. Tehát liszt, cukor, olaj, margarin, száraztészta, rizs, húskonzerv, s ha kapunk valahonnan, akkor füstölt hús, vagy kolbász, de gyümölcs és szaloncukor is kerül a pakkba. Ilyenkor is válogathatnak az összegyűlt ruhaneműkből. S mondok még valamit: a romáknak a csomagok átadásakor ünnepséget rendezünk, a műsort a Szivárvány Iskola tanulói - köztük roma gyerekek - adják. A vendégek egyre jobban átérzik az ünnep szépségét, s örömmel fogadják a műsort, miközben megtanulnak ünnepelni. - Gyakran hallani, hogy a kapott ruhákat, vagy élelmiszert eladják a támogatottak, s bizony alkoholt vásárolnak a pénzből. Erről mi a véleménye? - Nagyon elítélem azt a hozzáállást, amikor valaki azt mondja, azért nem ad semmit például a hajléktalanoknak, mert italt vesznek belőle. Pedig lehet, hogy az illetőnek az életben maradásához borra van szüksége, mert különben megfagyna, vagy beleőrülne abba a tudatba, hogy hova süllyedt. Meg kell tanulnunk úgy adni, hogy a másik életformáját nem minősítjük. Mi pedig legyünk boldogok, hogy emberként erősek tudunk lenni, s felül tudunk emelkedni a számos problémánkon. - Kiről olvasna szívesen? - Nagyon érdekelne, miért települt le Magyarországon Twickel György báró úr és családja, sikerült-e a beilleszkedés, no és gazdaságról, s a híres borokról is beszámolót várok. V. Horváth Mária