Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-13 / 35. szám

SZEKSZÁRDI 2005. NOVEMBER 6. VASÁRNAP -1 / Érdekli? Bemutatjuk! Székely Lászlóné nyugalmazott kertészmérnök­tanár javaslatára Ifrasznainé Skoda Klárával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi cso­portjának vezetőjével beszélgettünk. Emőke néni szá­Dr. mos kérdést is megfogalmazott: kik és milyen kérések­kel keresik fel a szolgálatot, hogyan gyűjtik az adomá­nyokat, s kik az adományozók, milyen terveik vannak, hogy idén is megszépítsék a szegények karácsonyát? „Akkor tudunk segíteni, ha mások segítenek" - A városban rengetegen ismerik számos ok miatt. Hetente kétszer, szerdán és szombaton már hajnalban a piacon látni. - Igen, mert én vagyok á megyei gomba­toxikológus. A piacon ellenőrzöm az árusí­tásra kerülő gombát, s kiadom a szükséges igazolást, amit az árusoknak látható helyen kell tartaniuk. - Melyik diplomáját szerezte meg először? - Az orvos-továbbképző intézetben köz­^Hzségügyi és járványügyi felügyelő szakon ^^eztem. Az ANTSZ-ben dolgozom élel­mezés egészségügyi területen. Később letet­tem a gombaszakértői vizsgát, majd tovább­lépve megszereztem a toxikológusi végzett­séget. Ez azt jelenti, hogy a gombamérgezé­seket - laboratóriumban is - én vizsgálom ki. Egyébként az egész országban csupán ötven gomba-toxikológus van. - Előfordul, hogy munkahelyén megkeresik a gombagyűjtők, s kérik, vizsgálja át az ebéd­nek valót? - Persze, s ezt nagyon helyeslem. - Ezért mennyit kell fizetni? - Egy fillért sem, de a piacon sem. Igazi közegészségügyisként mondom, ha a gomba ellenőrzéséért fizetni kellene, a leszedett gomba felét se mutatnák be... Szeretek a gombával foglalkozni, s átvizsgálását szolgá­latnak tartom. Ezért az sem zavar, hogy a már-már két munkakör ellátásáért egy fize­tést kapok. - Emellett jut ideje a szeretetszolgálati mun­kára is igen sok időt fordítani? Ezt mióta vég­^^ Az 1992-ben alakult szekszárdi csoport­hoz 1994-ban csatlakoztam. Lányaim - egy év van közöttük - akkor már nagyok voltak. - Most mivel foglalkoznak? - Klára tanárnő, Réka pedig tavaly diplo­mázott Frankfurtban a jogi egyetemen, s most a szakvizsgájára készül. Visszatérve a Máltai Szeretetszolgálatra, 1996-ban válasz­tottak meg a csoport vezetőjének, majd az­után minden esztendőben bizalmat szavazott nekem a csoport. Mindig indíttatást éreztem arra, hogy segítsek azoknak, akiknek szüksé­gük van rá. - Milyen korúak dolgoznak a csoportban ? - Az átlagéletkor 60 év körüli, de többen hetven év felettiek. Valamennyien fantaszti­kus lelkiismeretességgel dolgoznak - belső indíttatásból. Hárman, vagy négyen va­gyunk, akik aktívan dolgozunk. - Teljes mértékben társadalmi munkát végez­nek. - Természetesen. Nemhogy pénzt nem vá­runk és kapunk, hanem előfordul, hogy kel­lemetlen inzultus a „fizetségünk". De erről nem szívesen beszélek... - Miből gazdálkodnak? - Adományokból. Úgymond támogatást is kapunk, de az is az adományozóknak kö­szönhető. A budapesti raktár feltölti ruhane­művel, tartós élelmiszerekkel - száraztészta, nápolyi, szaloncukor - a pécsi régiót, ahova mi is tartozunk. Onnan negyedévenként hoz­hatunk egy-egy szállítmányt. Hozzáteszem, hogy a fuvar is adomány, legutóbb például a börtön biztosította a szállítóeszközt. Persze, tudni kell, hogy nagyon komolyan foglalko­zunk a börtönmisszióval is, hiszen együttmű­ködési megállapodást kötöttünk a börtönnel. - Gondolom, az üzemek felajánlásai között liszt és cukor van túlsúlyban. - Érdekes módon cukrot nem kapunk. De van néha egy-egy csillár, ágynemű, edények. A hazai ruhafélék jórészt használtak, újak fő­ként a német adományokban vannak. -Pénzt is kapnak? - Igen. A helyi iparűzési adók öt százalékát a cégek felajánlhatják a kedvezményezetteknek, így a máltainak is. Ebből idén alig háromszázezer forint jött be. Az alacsony összeg magyarázata, hogy a vállalatok az öt százalé­kot nem egy, hanem több helyre küldik. Viszont több üzem megszűnésével az adományozás is véget ért. A legnagyobb támoga­tónk a Szekszárdi Mező­gazdasági Rt., pontosab­ban báró Twickel György, aki szívén viseli ezt az ügyet, ahogyan édesanyja is tetté. De a legtöbb ado­mányozónk nyugdíjas. Van olyan néni, aki minden hó­napban befizet számlánkra tízezer forintot, de van, aki ezerforintonként utal át. Tehát mi akkor tudunk segíteni, ha mások segítenek. - Es a személyi jövedelemadók egy százalé­ka? - Ezek a felajánlások a budapesti központ­ba érkeznek, s abból a pénzből sikeres pályá­zat révén kapunk. Például: hét éven át mi fi­zettük 35 Zrínyi-iskolás gyermek reggelijét jórészt pályázati pénzből. De nem egyszer kaptunk egy teljes sertésből készült kolbászt a mezőgazdasági rt.-től. Ebből kaptak a gye­rekek egy-egy darabot a reggeli mellé, hogy ne csak sima vajas kenyeret egyenek. Nem régen pályáztam gyógyászati segédeszközök vásárlására. Ezeket, mint például vérnyo­másmérőt, járókeretet, kádbelépőt... kölcsö­nözzük a rászorulóknak. - Nem fordul elő, hogy egy-egy jómódú for­dul adományért? - Nem fordul elő visszaélés, hiszen a „mi köreinket" jól ismerjük. Nyilvántartásunk van a rászorultakról, amit folyamatosan fris­sítünk a jelentkezések, illetve bejelentések alapján. Ilyenkor elkérjük a jövedelemigazo­lását. De előfordult nem egyszer olyan eset, amikor valaki - aki nem szerepelt a nyilván­tartásunkban - segítségünket kérte gyógysze­rei megvásárlásához. Látszott rajta, hogy va­lóban nincs pénze. Elmentünk és máltai számlára megvettük a szükséges gyógyszere­ket. - Tudom, hogy már készülődnek a kará­csonyra. - Igen. Az ünnep előtti napokban minden rászoruló komoly csomagot kap. Ennek felét - 500-600 ezer forint a bevétel - a jótékony célú Erzsébet-bál bevétele fedezi. A bált 12­én tartjuk, éppen a Szekszárdi Vasárnap megjelenésekor. A főiskola aulája a bál szín­helye, s külön köszönettel hangsúlyozom, hogy éveken át nem kellett bérleti díjat fizet­nünk, s most is csak jelképes összeget kér­nek, ami ugyancsak adományt jelent. - Mi kerül a csomagok­ba? - Hiánytalanul nem tu­dom felsorolni, de a lé­nyeg, hogy az alapanyagok­ból tudjanak a családnak ebédet főzni és süteményt készíteni. Tehát liszt, cu­kor, olaj, margarin, száraz­tészta, rizs, húskonzerv, s ha kapunk valahonnan, ak­kor füstölt hús, vagy kol­bász, de gyümölcs és sza­loncukor is kerül a pakkba. Ilyenkor is válogathatnak az összegyűlt ruhaneműk­ből. S mondok még vala­mit: a romáknak a csoma­gok átadásakor ünnepsé­get rendezünk, a műsort a Szivárvány Iskola tanulói - köztük roma gye­rekek - adják. A vendégek egyre jobban átér­zik az ünnep szépségét, s örömmel fogadják a műsort, miközben megtanulnak ünnepelni. - Gyakran hallani, hogy a kapott ruhákat, vagy élelmiszert eladják a támogatottak, s bi­zony alkoholt vásárolnak a pénzből. Erről mi a véleménye? - Nagyon elítélem azt a hozzáállást, ami­kor valaki azt mondja, azért nem ad semmit például a hajléktalanoknak, mert italt vesz­nek belőle. Pedig lehet, hogy az illetőnek az életben maradásához borra van szüksége, mert különben megfagyna, vagy beleőrülne abba a tudatba, hogy hova süllyedt. Meg kell tanulnunk úgy adni, hogy a másik életformá­ját nem minősítjük. Mi pedig legyünk boldo­gok, hogy emberként erősek tudunk lenni, s felül tudunk emelkedni a számos problémán­kon. - Kiről olvasna szívesen? - Nagyon érdekelne, miért települt le Ma­gyarországon Twickel György báró úr és csa­ládja, sikerült-e a beilleszkedés, no és gazda­ságról, s a híres borokról is beszámolót vá­rok. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom