Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-11-13 / 35. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. NOVEMBER 13. Erdélyből és Ukrajnából érkeztek Történetek a beilleszkedésről, egy balesetről és a kötődésekről Berszán Enikő, Egyed Réka, Almachtné Miller Gabriella és Miller Olekszandr: új állampolgárok Almachtné Miller Gabriella, Berszán Enikő, Egyed Réka és Miller Olekszandr tette le csütörtökön a városházán az állampolgári esküt dr. Gaál Zsuzsanna alpolgármester előtt. Az ünnepi esemény után szólaltattuk meg a négy új állampolgárt, akik nemcsak önmagukról, eddig pályafutásukról, hanem az őket befogadó Szekszárdról is elmondták gondolataikat. szárdon viszont azonnal be tudKétszer tizenkét év Berszán Enikő élete első tizenkét esztendejét Romániában, Nagyváradon töltötte. A következő tizenkettőt már Tolna megyében. Gyermekkorára, általános iskolai tanulmányaira visszatekintve több kellemetlen emlékkel kénytelen szembesülni. Mint mondja, a román és magyar emberek közötti ellentétek sajnos a kisdiákoknál is jelentkeztek. -Itt, Tolna megyében, Szektám illeszkedni társaim közé. Sőt, osztálytársaim kíváncsiak voltak rám, érdeklődtek irántam, az iránt, hogy mit, milyen kultúrát hoztam magammal szülőföldemről. A középiskolát a vendéglátóipariban végeztem el, jelenleg Pécsre járok főiskolára. Az itt töltött eddigi tizenkét évben megismertem és megszerettem Magyarországot, benne Tolna megyét és Szekszárd városát. Itt szeretnék maradni, ezért döntöttem úgy, hogy megszerzem a magyar állampolgárságot. De szülőföldemmel sem szakítom meg a kapcsolatot: a későbbi terveim között egy erdélyi vállalkozás beindítása is szerepel. „Európa megnyílt előttem" Nyolcéves koráig egy szót sem tudott magyarul. Ahhoz képest most akcentus nélkül, választékosan, majdhogynem ízes magyarsággal beszél. A nyugat-ukrajnai, lvovi születésű Miller Olekszandr tizenegy esztendeje érkezett Tolna megyébe édesanyjával együtt. A Dienes Valéria Általános Iskola befejezése után idén érettségizett az Ady Endre Középiskolában, majd ezután rögtön fel is vették egy budapesti kommunikációs főiskolába. - Megkönnyebbüléssel nyugtáztam, hogy végre magyar állampolgár lettem. Mindeddig nehézséget okozott az utazás, hivatalos ügyeim intézésekor gyakorta ütköztem falakba, még a diákhitel-kérelem is csak gondot jelentett számomra. Ennek immár vége, Európa megnyílt előttem. Olekszandr bölcsességre valló választ ad, amikor nemzetisége, nemzeti önazonossága felől kérdezzük. Hiszen így válaszol: én egy ukrán születésű magyar vagyok. Evangéliu

m (Máté28:i9) „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket" Minden megjelenő írásnak akkor van értelme, ha van aktualitása, ha a leírt szavak mögött nyomon követhető történések vannak. Ennek 3 megállapításnak a fényében ma a TARSADALMI MISSZIÓK VASARNAPJAN vizsgálódjunk egy kicsit, egyházunkban milyen lehetőségek vannak arra nézve, hogy Megváltó Urunk parancsát követve, megbízásunknak e téren megfeleljünk. Az egyház, születésének első percétől a Krisztusról szóló bizonyságtételt tartotta küldetése legfontosabb feladatának. Ma sem lehet ez másképpen, mert az idézett Ige azt az örök igazságot tárja elénk, hogy Jézus Krisztus szándéka szerint az „elmenvén" és a „tanítván" szavak elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva, és a benne foglalt elrendelés az idők végéig érvényben marad. Nagy szükségét érezzük annak, társadalmunk minden szintjén, hogy az egyház szolgálatával: Krisztus igazságát az igazságtalanságokkal szemben, Krisztus világosságát a lelki sötétséggel szemben, Krisztus életre vezető útját a zsákutcákkal és a tévelygésekkel szemben megmutatni segítsen. Meglehet, hogy más módszerekkel fogja majd a jövőben végezni sokrétű szolgálatát egyházunk, mint ahogy eddig tette, de a lényege, a lelkülete, mindig Krisztus közeli kell, hogy legyen. Az igaz egyház ismérvei között ott szerepel a szeretetszolgálat gyakorlása, Krisztus rendelése szerint. Jó példa erre a gyülekezetünkben folyó lepramissziós tevékenység. Hála legyen az Istennek azért, hogy évről évre folyamatosan állítja asszonyaink tevékenységét e jó ügy szolgálatába. Küldetését végzi az egyház, ha segítségül fordul az idősek felé. A fiatalok veszélyeztetettsége is egyre fokozódik. Egyházunk szervezett formában sokat tesz azért, hogy az alkohol rabjai szenvedélyüktől megszabadulhassanak, s a „pohárcsere" során uj életet kezdjenek Krisztus szabadító kegyelme és ereje által. A drogfüggő fiatalok felé is kinyújtja segítő kezét, mind a prevenció, mind az utógondozásban sokakat jó cél felé irányít. Igazoltatott ez az Ige is: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek", mégpedig azon a téren, ami a börtönmissziót illeti. Ma a missziók vasárnapján egyházunk néhány olyan szolgálatáról szóltam, amely eredményesen tevékenykedik annak az Igének tudatában, hogy: amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg." Balázs Zoltán református lelkész Egy baleset váratlan következménye Különös módon egy nem kívánt, drámai esemény, egy baleset marasztalta Tolna megyében. A gyergyószentmiklósi Egyed Réka életét egy autóbusz változtatta meg, majdnem végzetesen, hiszen elütötte ez a gépjármű. Az erdélyi lányt közel két éven át kezelték Szekszárdon, a kórházban. - Azután itt maradtam, azért is, mert megismerkedtem a párommal, aki szintén erdélyi. Érdekes, hogy éppen itt, S^iszárdon találkoztunk... Er^Btileg nem terveztem az áttelepülést, nekem különösebb gondom nem volt a szülőhelyemen. Ez a vidék, azaz Szekszárd más, mint a Székelyföld: a hegyeket dombokra cseréltem, de ez is tetszik, jól érzem magam itt, ebben a barátságos városban. Most végül is visszaszereztem azt, amit egykor nagyszüleim is a magukénak tudhattak: a magyar állampolgárságot. Érzelmi okból költözött Édesapja Huszton született, Beregszászon nőtt fel, majd Lvov egyetemén tanított. Lánya a szülői, nagyszülői örökségnek köszönhetően ugyanolyan jól megtanult magy^^ mint amennyire oroszul és ránul. Almachtné Miller Gabriella azonban Lvovban - ahol huszonöt évet töltött - főképpen ezt az utóbbi két nyelvet használta. Elárulja: soha nem gondolta volna, hogy NyugatUkrajnából egyszer Magyarországra kerül. Am megismerkedett egy szekszárdi úrral, aki azután a férje lett. - Eldöntöttük, hogy én jövök Tolna megye székhelyére, nem pedig a párom Lvovba. Magyarságom miatt hátrányt soha nem szenvedtem, tehát költözésemnek nem politikai, nem gazdasági, hanem érzelmi oka volt. A közel kétmilliós Lvovhoz képest Szekszárd természetesen nagyon kicsinek számít: ám aranyos, kedves emberek lakják. Tényleg igaz rá a megállapítás, hogy egy lakható város. - di -