Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-25 / 28. szám

2005. SZEPTEMBER 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP M Vásárok vilaga A szüreti napok rendezvényei­hez kapcsolódóan Vásárok világa hímmel konferenciát rendezett a Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza és a Tolna Me­gyei Egyed Antal Honismereti Egyesület. * A városháza tanácstermében a szép számmal megjelent érdeklő­dők előtt Andrásfalvy Bertalan pro­fesszor úr bevezető előadásában mindenekelőtt a vásárok kultúra­közvetítő szerepét emelte ki. Balázs Kovács Sándor régi iratok segítsé­gével idézte a sárköziek vásározási szokásait, Szabó Géza a régi és mai lóvásárok világát idézte - nyomon követve a szekszárdi vásártér helyé­nek változását is. Nagy Janka Teo­dóra a „vásári kontárokról", azaz a vásári tolvajokról szólt, Kalmár Ág­nes, a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum igazgatója diaképek­kel kísért előadást tartott a fából, kerámiából, bádogból, rongyból ­feinte minden elképzelhető anyag­ból - készült játékok, vásárfiák naiv bájjal átszőtt hangulatáról. Töttős Gábor történeti, nyelvészeti adatok segítségével irányította a figyelmet az oklevelekben is felbukkanó, első, Tamási melletti Árpád-kori vásá­runk helyére. A konferencia programját színe­sítette Sebestyén István mesemon­dó a csobán legénkéről és az ügyes lejánról szóló története, a régi íze­ket pedig a Petrics József mézeska­lácsos által a régi családi recept alapján pörkölt cukorból és mézből évtizedek után ismét elkészített, s a mester által a vendégeknek a hatal­mas edényből saját kezűleg mert márc idézte. A résztvevők előadóként és ven­dégként egyaránt örömmel nyug­tázhatták: egy érdekes, jó hangula­tú, jól szervezett konferencia részt­vevői lehettek, melynek - miként a rendezvény sikeréért a háttérben különösen sokat dolgozó Egléné Fekete Zsuzsa ígérte - remélhetően folytatása lesz jövőre is. szg Esélyegyenlőség a munka világában Az esélyegyenlőség a munka vi­lágában címmel szeptember 28-án 9 órától szakmai programra várja az érdeklődőket a Tolna Megyei Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda Esélyek Háza. Az előadások célja, hogy a résztvevők és a szak­emberek között párbeszéd alakul­jon ki, mely egy folyamat első lépé­se lehet a döntéshozók befolyáso­lásában. Olyan gazdasági-társadal­mi környezet kialakítása szükséges, melyben érdemes legyen a munkál­tatóknak részmunkaidőben foglal­koztatni a munkavállalót. A terve­zett témakörök: Nők a foglalkozta­tásban, családbarát munkahely, Az esélyegyenlőségi terv gyakorlati megvalósulása, Gyermeknevelés és/vagy karrier, HEFP 1.3.1. pályá­zat tapasztalata alapján. Mobil-klub ismét Szeptember 27-től ismét meg­szervezi összejöveteleit a Mobil­klub kéthetenkénti folyamatos­sággal. Helyszín: Szekszárd, Mi­kes u. 1., a témákat az élet diktál­ja, a sorrendet pedig a látogatók. Művészbarát délután Az első Művészbarát délutánra invitál a Happy Orange music cafe kávézó (volt Gemenc presz­szó) szeptember 21-én 18 órakor. Ez alkalomból Acsádi Rozália költő-képzőművész kisplasztikái­nak kiállítás nyílik meg és egy ba­ráti beszélgetésre várják a művészetkedvelőket és pártoló­kat. Köszöntőt mond: Sas Erzsé­bet újságíró. Ódon derű 188. Kossuth Szekszárdon Elődeink nagy bánatára a lánglelkű kormányzó soha nem látogatott megyénk székhelyé­re, így aztán - jobb híján ­kénytelenek voltak beérni Fe­renc nevű fiával 1895. szeptem­ber 22-én, számos derűs pilla­nattal. Előzményül a fővárosi sajtó szenzációként tálalta, hogy a központi járás szolgabírója nem engedélyezte a hivatalos foga­dást. Közölte: az összes lakossá­got képviseli a helyi, választott vezetés, „mely hivatalos teendő­in kívül minden pártszíne­zettől mentes közkérdésben testületileg fölléphet, de a napi politikának hullámzá­saiba belevegyülnie, párto­kat ismernie és szolgálnia nem szabad". Itt ráadásul éppen a Függetlenségi '48­as Párt szakadását kívánta megelőzni expedíciójával a pártelnök. Mözsön „az örökifjú Garay Antal díszmagyarba öltözve fogadta, meghajtotta előtte azt a zászlót, amelyet 1849-ben Kossuth Lajos előtt hajtott meg". „E jelenet nagy hatást tett Kossuthra és a kí­sérőkre", a Garay-úrhöl­gyek csokrétával kedvesked­tek, Szekszárdon pedig Boda Vilmos üdvözölte őt kerületében, „ahol a hata­lom még egyszer sem volt ké­pes a választókat a független­ségi elvektől eltántorítani". Ezt az elnök nem igazán értékelhette, s kijelentette: „utazásának célja a pártegység megvalósítása, mert egymással lövöldöző hadakkal nem lehet az ellenséget megver­ni". Pedig az közel volt. A150 tagú lovas bandérium nyomában ko­csizó Kossuth áthaladt a fehér ruhás lányok övezte diadalka­pun, sárközi és agárdi lányok vi­rágot szórtak elé és reá, ő pedig kalapját lengette. Már éppen vendéglátója, Boda Bezerédj ut­cai háza elé kanyarodtak volna, amikor „a Szent Háromság előtt néhány polgárember a lassan haladó kocsi mellé állt, s egyikük Kossuth-bankókat tartva kezé­ben azt kérdezte Kossuthtól: »Mikor váltja be az úr ezeket a bankókat?« Körülálló bérenctár­saj pedig »Abcug!« (Le vele!) és »Eljen a néppárt!« szavakkal kí­sérték vezetőjük arcátlan manő­verét." Kossuth Ferencet ez annyira megdöbbentette, hogy még el­utazásakor is emlegette. (Alig­ha tudta, hogy éppen itt éget­ték el 1849-ben a Kossuth-ban­kókat, már amit megtalál­tak...) Nem vette észre azt sem, hogy számos '48-as hadfi és vezető pártférfiú távol ma­radt, de ott voltak hiánytalanul a fölsőutcaiak. Közülük a ma is élő Tildi család egy tagja szólt. Messziről kezdte: „Nem szé­gyenlem, hogy oly szép és okos beszédet mondani nem tudok, mint aki sok iskolákat kitanult, A pártvezér díszmagyarban hát hiszen az erdőnek sem egy­forma a fája, ki magasabb, ki alacsonyabb, ki hasznosabb, ki haszontalanabb, némelyik még tűzre sem való. De legkiváltképp különbözők az erdő madarai. Van olyan, kinek fényes a tolla, parádés a gúnyája, de a dala ér­téktelen és rikácsoló. (Kossuth Ferenc legendásan gyatra szó­nok volt...) Van aztán olyan is, akinek a tolla nem fényes, a gú­nyája nem parádés, de aztán a dala az pompás." S még hossza­san, tempósan tovább, de ­nagy megkönnyebbülésre - így kanyarodott a vége felé: „mi­kor én most poharat emelek, a jó istennek minden áldásit kívá­nom annak az embernek a fiára, vagyis Kossuth Ferencre". Hogy, hogy nem, az ünnepelt már a reggeli vonattal vissza­utazott Budapestre, „mert az­nap délután pártgyűlésen kellett részt vennie". Hát persze... Lanius Excubitor t v

Next

/
Oldalképek
Tartalom