Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-25 / 28. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. SZEPTEMBER 25. A Szekszárdi Borosgazda csodája Városunk polgármestere szerint, már csütörtök este mintegy négy-ötezren jöttek el a Béla térre kóstolgatni a borainkat. Az ünnepélyes megnyitóra másnap délután került sor városi és megyei elöljáróink részvételével. - Soha nem volt ennyi borász, aki a borait kínálni kívánta - szólt elsőként Heimann Zoltán, a Borvidék Kht. elnöke - jó hangulatú, nagyon szép, jó minőségű boros szekszárdi kulturális rendezvény elé nézünk. Köszönetet mondott a borászoknak és minden más rendezőnek hogy szívvel-lélekkel dolgoztak e nagyszerű esemény létrejöttéért. A színvonalas műsorért, amely a régi hagyományok csorbítása nélkül, inkább még hozzátéve ahhoz, egy igazán értékes hagyományrendszer továbblépését segíti. Matókné Kapási Júlia, főrendező, a Babits Mihály Művelődési Ház igazgatónője emlékeztetett a szekszárdi szüreti napok régi-régi hagyományára. Már a múlt században is sok éven keresztül ünnepeltünk együtt. Idén először a város rendezésében tapasztalták, hogy milyen sok segítő ember van, milyen sok civil szervezet, intézmény, egyesület, különböző csoportok. Felsorolta a vállalkozásokat, akik a Szüreti Napok létrejöttéhez anyagi támogatást nyújtottak. Kocsis Imre Antal, városunk polgármestere a csodáról beszélt, amit a Szekszárdi Borosgazda az elmúlt tizenöt évben művelt. Alapszintről építettek fel csodálatos borászatokat, és a világ legjobbjai közé kerültek. Köszöntötte a vendégeinket, külön kiemelve testvérvárosaink képviselőit. A megnyitó fényét műsorukkal a pécsi Bartók Férfikar szólistái emelték vidám bordalokat énekelve. Végül a taps a Szekszárdi Borásznak szólt. K. E Szívmelengető muzsikás A nagy sikerű Ghymes-koncertől A Szüreti Napok első, nagy tömegeket megmozgató rendezvénye késett, mint az idei szüret. Talán ez lehetett az oka, hogy a közönség nehezen ocsúdott fel, amikor a United együttes színpadra lépett. A Keserű méztől még nem forrósodott fel a hangulat. Pély Barnabás jelmondata: „Szeretném látni a kezeket!" Többszöri felszólítás után néhányan megmutatták integetőjüket. Igazi üdvrivalgást azonban csak a szólókkal tudott kivívni az énekes-gitáros, majd az együttes többi tagja is. A hófehér jaguártól és a jeges koktéltól már nem fáztak a rajongók. Végül a világ leggyorsabb rock 'n roll számával izzította be a város apraját-nagyját az együttes az elkövetkező Szüreti Napokra. Táncban izzó szenvedély A forróság elkelt volna a következő napokban, hiszen a Ghymes együttes szombati koncertjét az égi áldás szakította félbe. Vasárnap már sikerült fedett helyre menekíteni a szabadtéri programokat. A Muzsikás együttes telt ház előtt lépett fel a Művészetek Házában. Szívmelengető zenét játszottak. Hamar Dániel, a zenekar „szóvivője" a szekszárdi bor dicséretével kezdte mondandóját. Amellett, hogy számára ez a legkedvesebb, úgy láda, hogy mindenütt igen népszerű. Fogadásokon mindig a szekszárdi fogy el először, utána a francia bor. A napokban Egerben járva említette, hogy a szekszárdi bor a kedvence. A házigazdák ennyit mondtak: „Hát, azzal mi nem vetekedhetünk". E hangulatfokozó után a zenekar marosszeki dallamokat játszott úgy, ahogy még Kodály Zoltán hallhatta. Farkas Zoltán, Batyu és Tóth Ildikó pedig táncra perdültek. A produkciót lelkes taps köszöntötte. Majd a gyimesiek zenéjéből muzsikált a zenekar. Mint hallhattuk ez nagyon modern zene, vagyis a mai emberben is képes érzelmeket kelteni. Ezt a középkori hangulatú zenét fedezték fel Bartókék, Kodályék. Remélhetőleg nem fog teljesen eltűnni. Megtudtuk, hogy a faluban nem csak mulatni, hanem gyászolni is hívták a zenészeket. Ilyenkor a halott kedvenc dallamát játszották fájdalmas, lassú, parlando tempóban. A Rákóczy-induló gyimesi változatát hatalmas, dübörgő vastapssal köszönte meg a közönség. Az emberek saját életüket, gondjaikat, bajaikat énekelték ki a dalokban. Ez szükséges volt a lélek számára. Vajon miért volt hát annyi betyárnóta? Ezekben az emberek szabadságvágya fejeződött ki, hiszen a törvény akkoriban sokszor nem értük, hanem ellenük volt. Egy betyárról szóló ballada szomorkás, fájdalmas dallama csendült fel. Egy falusi zenész a muzsikát úgy tudja, mint mi az anyanyelvet mondta Hamar Dániel. A Muzsikás együttes tagjainak ez nem adatott meg, először klasszikus zenét tanultak. Megtanulni ezt az anyanyelvet, ellesni, hogy hogyan improvizálnak csak úgy lehet, na együtt zenélnek velük. Porteleki László egy tőlük tanult improvizációt mutatott be, amely mégis igazából itt született. A teremben leírhatatlan, frenetikus hangulat alakult ki. Ezután egy különleges, gyönyörű moldvai táncdalt játszottak. A szólista furulyás volt, Eri Péter, és dob is volt a zenekarban. Az utolsó dal Kalotaszegről szólt. Nem kellett biztatni a közönséget, hogy magasba emelt kézzel tapsoljanak. Hamar Dániel azzal búcsúzott, hogy visz haza bort, így ránk fog emíékezni. Kovács Etelka Ádám és Éva egy ideig gondban voltak látva eltérő szerszámaikat. Mivégre e különbség? Mígnem szemükbe akadt, hogy ezek éppen összeillenek. Össze is illesztették hát őket időnként. Ezt az ősi örök témát járta körbe pikáns jelenetekben mesével, tánccal, humorral, színjátékkal, mozgással a Duna Művészegyüttes Paraszt Dekameron című műsorában szeptember 17-én a Megyeháza udvarán felállított színpadon. Hamar további kérdések merültek fel: Bűnös dolog-e a füszülés? Nem, hiszen a plébános úr is csinálja. Ártalmas-e a füszülés? Nem, hiszen a doktor úr is ezt teszi. Élvezetes-e a füszülés, vagy kemény munka? Attól függ, kivel csináljuk. A Vargánéval élvezet, de az anyósával nagyon kemény munka. Elsőként a férfivágy mutatta meg magát dalban és táncban, amely akár el is kanászodhat: „Uccu fekete retek, barna legényt szeretek!" - kiáltotta vidáman egy csiricsáré ruhába öltözött fiatalember elüldözve ezzel a többieket, már csak a papra tekinthetett. Csipkés bugyi és kalap árulkodó jelek. Komikus, tanulságos jelenet a megcsalásról és a megcsalatásról. Ki is az, aki inkább bűnös? Hallhattunk mesét mozgással kísérve arról, micsoda bonyodalmakba botlik, aki szeretne megszabadulni füszülőjétől. A csacska népi történet után felforrósodott a hangulat, a táncban izzó szenvedély lépett színre. A mediterrán hangulat után tangó, amelybe már némi komorság is vegyült. Majd fiatalok szép szerelemét láthattuk táncban és izgalmat keltő mozgásban. A menyecskék paraszti vetkőző számában finoman kifejeződő erotika, a férfi magamutogatásában erőteljesebb szenvedéllyé fokozódott. Különleges lírai jelenet következett arról, amint a vágy felkel és beteljesedik. Majd a férfiak érzéki mozgásukkal környékezték meg a menyecskéket, akik nem álltak nekik ellen, mígnem az erősebb nem képviselői halként vergődve maradtak a színen. Legjobb a halászlegénynek - tudtuk meg mesemondónktól hiszen ő fogja az aranyhalat. A paplan alatt. Végül már csak a mulatozás maradt hátra. A nézőtéren ülőket a látottak^^ fűtötték a szeptemberi hűvös^B időben. Végül vastapssal honorálták az erotikát sokszínűen bemutató magas színvonalú előadást. Ki tudja, talán igyekeztek haza, hogy maguk is bebújjanak a paplan alá. - Kovács i