Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-25 / 28. szám

, SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2005. SZEPTEMBER 25. A Szekszárdi Borosgazda csodája Városunk polgármestere szerint, már csütörtök este mintegy négy-ötezren jöttek el a Béla térre kóstolgatni a borainkat. Az ünnepélyes megnyitóra másnap délután került sor városi és me­gyei elöljáróink részvételével. - Soha nem volt ennyi borász, aki a borait kínálni kívánta - szólt elsőként Heimann Zoltán, a Borvidék Kht. elnöke - jó hangulatú, nagyon szép, jó minőségű boros szekszárdi kulturális rendezvény elé nézünk. Köszönetet mondott a borászoknak és minden más rendezőnek hogy szív­vel-lélekkel dolgoztak e nagyszerű esemény létrejöttéért. A színvonalas műsorért, amely a régi hagyományok csor­bítása nélkül, inkább még hozzátéve ahhoz, egy igazán érté­kes hagyományrendszer továbblépését segíti. Matókné Ka­pási Júlia, főrendező, a Babits Mihály Művelődési Ház igaz­gatónője emlékeztetett a szekszárdi szüreti napok régi-régi hagyományára. Már a múlt században is sok éven keresztül ünnepeltünk együtt. Idén először a város rendezésében ta­pasztalták, hogy milyen sok segítő ember van, milyen sok ci­vil szervezet, intézmény, egyesület, különböző csoportok. Felsorolta a vállalkozásokat, akik a Szüreti Napok létrejöt­téhez anyagi támogatást nyújtottak. Kocsis Imre Antal, vá­rosunk polgármestere a csodáról beszélt, amit a Szekszárdi Borosgazda az elmúlt tizenöt évben művelt. Alapszintről építettek fel csodálatos borászatokat, és a világ legjobbjai közé kerültek. Köszöntötte a vendégeinket, külön kiemelve testvérvárosaink képviselőit. A megnyitó fényét műsorukkal a pécsi Bartók Férfikar szólistái emelték vidám bordalokat énekelve. Végül a taps a Szekszárdi Borásznak szólt. K. E Szívmelengető muzsikás A nagy sikerű Ghymes-koncertől A Szüreti Napok első, nagy tömegeket megmozgató rendezvénye késett, mint az idei szüret. Talán ez lehetett az oka, hogy a közönség nehezen ocsúdott fel, amikor a United együttes színpadra lépett. A Keserű méztől még nem forrósodott fel a hangulat. Pély Barnabás jel­mondata: „Szeretném látni a kezeket!" Többszöri felszólítás után néhányan megmutatták integetőjüket. Igazi üdvrivalgást azonban csak a szólókkal tudott kivívni az énekes-gitáros, majd az együttes többi tagja is. A hófehér jaguártól és a jeges koktéltól már nem fáztak a rajongók. Végül a világ leggyorsabb rock 'n roll számával izzította be a város apraját-nagyját az együttes az elkövetkező Szüreti Napokra. Táncban izzó szenvedély A forróság elkelt volna a követke­ző napokban, hiszen a Ghymes együttes szombati koncertjét az égi áldás szakította félbe. Vasárnap már sikerült fedett helyre menekíteni a szabadtéri programokat. A Muzsikás együttes telt ház előtt lépett fel a Művészetek Házában. Szívmelengető zenét játszottak. Ha­mar Dániel, a zenekar „szóvivője" a szekszárdi bor dicséretével kezdte mondandóját. Amellett, hogy szá­mára ez a legkedvesebb, úgy láda, hogy mindenütt igen népszerű. Fo­gadásokon mindig a szekszárdi fogy el először, utána a francia bor. A na­pokban Egerben járva említette, hogy a szekszárdi bor a kedvence. A házigazdák ennyit mondtak: „Hát, azzal mi nem vetekedhetünk". E hangulatfokozó után a zenekar marosszeki dallamokat játszott úgy, ahogy még Kodály Zoltán hallhatta. Farkas Zoltán, Batyu és Tóth Ildikó pedig táncra perdültek. A produkci­ót lelkes taps köszöntötte. Majd a gyimesiek zenéjéből muzsikált a ze­nekar. Mint hallhattuk ez nagyon modern zene, vagyis a mai ember­ben is képes érzelmeket kelteni. Ezt a középkori hangulatú zenét fedez­ték fel Bartókék, Kodályék. Remél­hetőleg nem fog teljesen eltűnni. Megtudtuk, hogy a faluban nem csak mulatni, hanem gyászolni is hív­ták a zenészeket. Ilyenkor a halott kedvenc dallamát játszották fájdal­mas, lassú, parlando tem­póban. A Rákóczy-induló gyimesi változatát hatal­mas, dübörgő vastapssal köszönte meg a közönség. Az emberek saját életü­ket, gondjaikat, bajaikat énekelték ki a dalokban. Ez szükséges volt a lélek számára. Vajon miért volt hát annyi betyárnóta? Ezekben az emberek sza­badságvágya fejeződött ki, hiszen a törvény akko­riban sokszor nem értük, hanem ellenük volt. Egy betyárról szóló ballada szomorkás, fájdalmas dallama csendült fel. Egy falusi zenész a muzsikát úgy tudja, mint mi az anyanyelvet ­mondta Hamar Dániel. A Muzsikás együttes tagjainak ez nem adatott meg, először klasszikus zenét tanul­tak. Megtanulni ezt az anyanyelvet, ellesni, hogy hogyan improvizálnak csak úgy lehet, na együtt zenélnek velük. Porteleki László egy tőlük ta­nult improvizációt mutatott be, amely mégis igazából itt született. A teremben leírhatatlan, frenetikus hangulat alakult ki. Ezután egy kü­lönleges, gyönyörű moldvai táncdalt játszottak. A szólista furulyás volt, Eri Péter, és dob is volt a zenekar­ban. Az utolsó dal Kalotaszegről szólt. Nem kellett biztatni a közön­séget, hogy magasba emelt kézzel tapsoljanak. Hamar Dániel azzal bú­csúzott, hogy visz haza bort, így ránk fog emíékezni. Kovács Etelka Ádám és Éva egy ideig gond­ban voltak látva eltérő szerszá­maikat. Mivégre e különbség? Mígnem szemükbe akadt, hogy ezek éppen összeillenek. Össze is illesztették hát őket időnként. Ezt az ősi örök témát járta körbe pikáns jelenetekben mesével, tánccal, humorral, színjátékkal, mozgással a Duna Művészegyüt­tes Paraszt Dekameron című műsorában szeptember 17-én a Megyeháza udvarán felállított színpadon. Hamar további kérdések me­rültek fel: Bűnös dolog-e a füszülés? Nem, hiszen a plébános úr is csinálja. Ártalmas-e a füszülés? Nem, hiszen a doktor úr is ezt teszi. Élveze­tes-e a füszülés, vagy kemény munka? Attól függ, kivel csináljuk. A Vargánéval élvezet, de az anyósával nagyon kemény munka. Elsőként a férfivágy mutatta meg magát dal­ban és táncban, amely akár el is kanászodhat: „Uccu fekete retek, barna legényt szere­tek!" - kiáltotta vidá­man egy csiricsáré ru­hába öltözött fiatalem­ber elüldözve ezzel a többieket, már csak a papra tekinthetett. Csipkés bugyi és ka­lap árulkodó jelek. Ko­mikus, tanulságos jele­net a megcsalásról és a megcsalatásról. Ki is az, aki in­kább bűnös? Hallhattunk mesét mozgással kísérve arról, micsoda bonyodal­makba botlik, aki szeretne meg­szabadulni füszülőjétől. A csacs­ka népi történet után felforróso­dott a hangulat, a táncban izzó szenvedély lépett színre. A medi­terrán hangulat után tangó, amelybe már némi komorság is vegyült. Majd fiatalok szép sze­relemét láthattuk táncban és iz­galmat keltő mozgásban. A me­nyecskék paraszti vetkőző szá­mában finoman kifejeződő eroti­ka, a férfi magamutogatásában erőteljesebb szenvedéllyé foko­zódott. Különleges lírai jelenet következett arról, amint a vágy felkel és beteljesedik. Majd a fér­fiak érzéki mozgásukkal környé­kezték meg a menyecskéket, akik nem álltak nekik ellen, mígnem az erősebb nem képviselői hal­ként vergődve maradtak a szí­nen. Legjobb a halászlegénynek - tudtuk meg mesemondónktól ­hiszen ő fogja az aranyhalat. A paplan alatt. Végül már csak a mulatozás maradt hátra. A nézőtéren ülőket a látottak^^ fűtötték a szeptemberi hűvös^B időben. Végül vastapssal hono­rálták az erotikát sokszínűen be­mutató magas színvonalú elő­adást. Ki tudja, talán igyekeztek haza, hogy maguk is bebújjanak a paplan alá. - Kovács ­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom