Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-18 / 27. szám

SZEKSZÁRDI 2005. SZEPTEMBER 18. VASÁRNAP Szüreti felvonulás a Felsővárosban Rendkívüli lakógyűlést hívtak össze a Kölcsey lakótelepen élők számára, melynek apropóját az új szolgáltatóközpont megépítése, ennek várható következményei je­lentették A múlt hét közepén, a Gyakorló iskolában megtartott gyűlést Acsné Oláh Gabriella kö­zös képviselő kezdeményezte, és képviseltették magukat az önkor­mányzat és a beruházó cég képvi­selői. Ez utóbbi, a székesfehérvári Nelson Consulting Befektetési Tanácsadó Rt. 2004-ben vásárolta meg az ingatlant, és szerződésben vállalta, hogy az új épület közéle­ti, kulturális, kereskedelmi célo­kat szolgál. A tervek szerint mint­egy 1300 négyzetméteren multip­lex mozi, étterem, bevásárlóköz­pont nyitja meg kapuit két év múlva. Az Augusz-projekt része egyébként a városközpontban megvalósuló rehabilitációnak és mintegy befejező része a Kiskorzó tér-Szakszervezetek Háza tömb­feltárásnak. A tény, hogy az ütött­kopott építmény mai napig csúfít­ja a városközpontot annak a számlájára írható, hogy a '92 óta létező beépítési terv ellenére nem léphetett a város, hiszen a fűtő­művet nem lehetett kiváltani. Az akadály elhárult, a befektető vál­lalta, hogy a városlakók számára hasznos központot hoz létre, ám a közvetlen közelben lakók aggód­nak. A legnagyobb problémát az je­lenti számukra, hogy a társashá­zak megsüllyednek, amit az utób­bi évek nagy építkezései számlájá­ra ír a közös képviselő. A környé­ken élőknek fenntartásaik vannak a megnövekedő forgalommal és zajjal szemben, ami véleményük szerint a központ megnyitásakor várható. Ezért javasolták azt a je­lenlevő önkormányzati képvise­lőknek, hogy keretszerződés for­mában rögzítsék a vitás kérdése­ket a lakástulajdonosok és az ön­kormányzat között. Ez azonban egyelőre várat magára, hiszen pil­lanatnyilag még az építési enge­délyt sem adta ki a hatóság, sőt a városközpontban éktelenkedő fű­tőmű elbontását sem kezdte el a beruházó. B. L. Szolgáltatóközpont a fűtőmű helyén Csötönyi Judit és Töttős István csőszleány és csőszlegény (1955) Ferenczi József né Fejes Klári és Horváth Ferenc (1957) Pilisi Gáborné Csötönyi Judit harminc év boldog házasság után ma egyedül él a Felsővárosban, férfiembereket meghazudtolva vezeti a gazdaságot - s ké­szül a szüretre, amely vidám mulatságok kedves emlékét idézi. A szüreti fel­vonulás és a bál a fiatalok ismerkedésére is kiváló alkalom volt. A szüreti felvonuláson a felsővárosiak mindig kíváncsian várták, ki kivel lesz párban csőszleány és csőszlegény, hiszen ez árulta el a külvilág számára leginkább, kik tetszenek egymásnak. Sokszor lett a barátság vége házasság, máskor egy élet­re szóló szép emlék. A régi, 1910-es évek­ben készített fotókon a nagyapa, idősebb Csötönyi Vince és későbbi felesége, Sza­bó Zsuzsánna mosolyog ránk. A Csötönyiek többsége nem szakadt el a várostól. Judit néni édesapja egy régi fotón csőszlegényként Majsai Annával áll párban. Aztán a Majsai lány Domonyainé lett, Csötönyi Vince pedig a decsi Rácz családba nősülve sárközi, pilisi, faddi ro­^^mságba került. A második világháború flkn a családért minden áldozatot vállaló Csötönyi nagymama nevelte Judit nénit és unokatestvérét, Bese Lajost is. A nagymama napszámba járt, a háború után a rendőrségre mos­ni. Persze ez a megélhetéshez ke­vés lett volna, ha nincs egy kis föld meg szőlő, amiből piacozni is lehetett. így ha szűken is, de mindenre jutott, ami okvetlenül kellett. Judit néni 14 évesen Töttős Istvánnal volt először csőszle­ány, 16 évesen a mulatságba már Sörös Sándor oldalán ment. Az akkori felsővárosi fiatalok Tóth József, Bosnyák József, Szerbacsics János, Csötönyi An­tal, Munkácsi Erzsébet, Csötönyi László, Fejes Klára, Maródi Klára, Király András, Csötönyi Sára, Szél Tibor, * cza Pál, Mészáros Juliska, Király Erzsé­, Horváth Juliska, Varga János, Bandi József, Nagy Erzsébet, Szász Erzsébet, Szabó József, Domonyai Péter, Perkátai László, Koca Juliska, Sörös József, Heidt Erzsébet, Varga Katalin, Kóródi Antal, Felsővárosi fiatalok a szüreti felvonuláson (1957) Szabó Erzsébet, Munkácsi Erzsi, mind ott voltak a szüreti felvonuláson. A szüreti fel­vonuláson elöl haladt a szőlőfürtökből ké­szített harang, utána kocsin a bírónak és bírónénak választott idősebb pár. Kísére­tükhöz tartoztak a pandúrok, a kisbírók ­akiknek az évben történtekről humorral fűszerezett szövegét máig ható családi ha­gyományt teremtve idős Tőttős Gábor írta - és a cigányok. Az utóbbiak feladata volt, hogy cigánynak öltözve mókázzanak. A felvonulók a vi­lágháború előtti években még inkább csak a Felsővárost járták körbe. A Refor­mátus Olvasókör épülete előtt gyülekez­tek, amely a harmincas évek végén a Bá­lint közben volt. Innen kimentek a Reme­te-kápolnáig, majd a Bethlen utcán jöttek vissza és a Béla téren át a Garay térig vo­nultak, s közben hívogattak az esti bálba A felvonulás délután kezdődött, s eltar­tott sötétedésig. A felvonulók minden csőszlegényes és csőszleányos háznál ­ahol süteményt és bort kínáltak - vala­mint a tereken megálltak, táncoltak. A legnagyobb mulatság a bíróné házánál volt. Az esti mulatság a református kör­ben, annak megszűnte után pedig a tsz­irodán volt, ahol most Gáspár Piusz asz­talosműhelye van. A lányos szülők a fiús szülőket megkínálták vacsorával a kör­ben. Oda vitték a fiúnak a rántott húst is. Elég szegényes volt az élet, de akkor azért mindenki igyekezett kitenni magáért. A csőszlegények anyja gondosko­dott a hangulatjavító tüzes szek­szárdi borról. Volt is mulatság hajnalig! Éjfélkor elárverezték a szőlő-harangot, s akiket közben elfogtak a szőlőfürtöket meg­dézsmálok közül a csőszlegé­nyek, azokat a csőszleányok az asztalnál ülő bíró elé kísérték. A bíró pedig kiszabta az ügyetlen tolvajokra a büntetést. Reggel aztán a legény hazakísérte a le­ányt, s a lányos háznál reggelivel kínálták. A régi felsővárosi szüreti mulatságok fel­idézésekor még ma is különös fény lobban Judit néni szemében. A szép emlékek még a szüreti készülődést is megkönnyítik. Nagy Janka Teodóra - Szabó Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom