Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-09-18 / 27. szám

2005. SZEPTEMBER 18. SZEKSZÁRDI Megyehét egyik legsikeresebb rendezvénye idei kitüntetettel, a tanár-népművelő-levéltárossal, után, a legújabb szekszárdi tanulmánykötetet aki bár nem tüke, de közel 50 éve él és ténykedik bemutató Levéltári Napon beszélgettünk az közöttünk. Pro Urbe 2005: Dr. Dobos Gyula főlevéltáros, a Tolna Megyei Levéltár igazgatója A fiatalok elindítása is szívügyem - Hová valósi? - Szülőhelyem, Tengőd, eredetileg a Tamási járáshoz tartozott, de 1950-ben a Tabi járáshoz csatolták, így lettem Somogy megyei, s úgy kerültem vissza Tolnába, hogy bár kitűnő tanuló, de kulák gyerek voltam, nem vettek fel a tabi gimnáziumba, amiért anyám nagyon megharagudott, bizonyítványommal a kezében eljött Szekszárdra, Horvay Árpád gimnáziumi igazgatóhoz, aki végighallgatva megnyugtatta, hogy „kell nekünk ez a Gyula gyerek, hozza csak ide". Nagynénémnél, Sitkey Lajosoknál laktam, aztán az Árpád utcai kollégiumban. 1962ben érettségiztem. - Tanárideálok? | Kiváló tanárok irányítása mellett rengeteget olvastam, és belefeledkeztem a magyar múltba. Arra készültem, hogy pedagógus legyek. A Garay gimnáziumban jó miliőbe kerültem. Osztályfőnököm Szalai Tibor volt, aki színjátszással is foglalkozott, ő volt Zwickl Tóbiás a Mária főhadnagyban, amit az iparos székházban játszottak. Kiváló tanáraim: Béla Pál, dr. Bíró János, Kaszás Imre, Létay Menyhért, dr. Pataki József. Bekapcsolódtam a Zsoldos Imre, Kaszás Imre, Szalai Tibor vezette irodalmi színpadba, ahol számos vers, próza, zenei betétes darabot játszottunk. Még önálló Csehov-estünk is volt. Sikerrel szerepeltünk a Helikonon és telt házas előadásokkal jártuk a megyét. Lemondás és pedagógiai alázat - Sokat foglalkoztak az egyes gyerekekkel is akkortájt. - Menyus bácsi minden matekórán dolgozatot íratott, és gyakran már 2 óra múlva beadta az osztályba a kijavított feladatokat, csak hogy lássuk, mit tudunk. Ez a hozzáállás óriási lemondást és pedagógiai alázatot követelt. Ő reggel már, és este még bent volt a gimnáziumban. - A mi időnkben ötöst osztott a hangverseny-láto| gatóknak. Pontosan tudta másnap, ki volt ott. Olyan telt ház előtt játszottak a muzsikusok a vármegyeházán és hallgatták Tucsni László, Hűsek Rezső vagy éppen az ő konferálásait, hogy még a karzat is tele volt. - Szakkörök és kulturális rendezvények abban az időben is voltak. Tény, hogy a megszerzett tudással be lehetett jutni az egyetemre. Szegedre a József Attila Tudományegyetemre kerültem. A tudományos ténykedést ott kezdtem. Az egyetemi diákkörök országos konferenciáján Debrecenben, 1965ben első díjat nyertem. - Mi volt a dolgozat címe? - Szóhangulat József Attila költészetében. Ez lett a 110 oldalas szakdolgozatom alapja. Szathmáry István professzor lelkesen támogatta a témát. Aztán tanár lettem. - Hogyan indult a pálya? - Magyar-történelem szakos állás nem volt, nevelő lettem az akkor nyílt Rózsa-kollégiumban. Bentlakásos állás volt, reggel én ébresztettem a diákokat, este én búcsúztattam a napot. Emellett 3 iskolában tanítottam, a Garay gimnáziumban is. - Milyen érzés volt tanárként visszatérni? - Izgalmas. Jó néhányan még aktívak voltak 1967-ben a régi tanárok közül. Szeretettel fogadtak. Bíró János bácsi mindjárt előkereste a régi latindolgozataimat is. 1970-től már teljes állásban a gimnáziumban dolgoztam. - 1976-tól 1980-ig a művelődési központ igazgatója lett. - Közben elvégeztem a népművelés kiegészítő szakot, mert szükségem volt arra a tudásra is, hiszen óriási élet volt a házban, díszítőművészek, rejtvényfejtők, fiatal utazók, filmesek, bábosok, képzőművészek, versmondók, zenészek és még sokféle tevékenység zajlott. Tíz és fél kilóméteres levéltári anyag - Akkoriban a városi közérzetet az jellemezte, hogy mindenki büszke volt a másik szekszárdi teljesítményére, közös volt az öröm. - Reggeltől estig talpon voltunk, mindig történt valami. A tapasztalatokat leszűrve elemző írásaim jelentek meg, egyikkel, a Színház színházterem nélkül cíművel sikerrel szerepeltem a helytörténeti pályázaton. - 1981-ben váltás, jött a levéltár. A legrégebbi intézmény 1727 óta. - K. Balog János fogadott helyettesnek. Mindenfajta levéltári munkafolyamatot igyekeztem gyorsan megtanultam, így a selejtezést, rendezést, segédletkészítést vagy éppen az iratképzők ellenőrzését. Sűrű évek voltak, elvégeztem a levéltár szakot, történelemből doktoráltam és ekkor építettük házunkat. Majd megkezdtem a kutatásokat. A ma már tíz és fél kilométeres levéltári anyag óriási lehetőséget biztosít a múltat megismerni szándékozóknak. - Megnőtt a helytörténeti kutatások ázsiója. - Kezdtek megjelenni a tanulmányok, kötetek, a Szekszárd monográfia, a Levéltári füzetek, a Perczel-monográfia, a Tolna megyei nemesi családok 4 kötetes repertóriuma, a Tolna megye 1848^19-ben, a 100 magyar falu sorozatban megírtam Ozora történetét, a Bátaszék monográfia 3 kötetét szerkesztettem. Mikrofilmes műhelyünk van. Volt, van munka bőven. Többnyire szerző, szerkesztő, társszerző vagyok. -A most adományozott Pro Urbe emlékplakett átadásakor elhangzott, hogy a levéltár nyitott intézménnyé vált. - Igen, amióta a kárpótlási ügyeken túl vagyunk. Volt olyan nap akkortájt, hogy 100 ember is betért. A kutatók érdeklődése is megnőtt. Az '50-es években 5-6 kutatási engedély volt évente és 20-30 eset. Most 200 feletti az engedély, 1000 feletti esettel. -A jövő? -A levéltári füzetek 11. kötetének megjelentetése és a legnagyobb fokú rendezettség, segédletezettség, ami az anyagok kutathatóvá tételét jelenti. Később egyre több anyaggal az internetre való felkerülés, ehhez nemcsak szellemi kapacitás kell. - Személyes tervei? - Jelenleg Szekszárd kistérség kötethez gyűjtök. Kedvenc témám a megye neves személyiségei, családjai története. Szándékom befejezni a levéltár történetének megírását napjainkig. Folytatjuk a levéltári napokat, konferenciák szervezése, felolvasó ülések tartását. Fiatalok elindítása is szívügyem, hiszen a főiskolán kutatómódszertant tanítottam gyakorlati oktatással, a társintézmények megismertetésével. A hallgatók közül többen választották ezt a pályát. - A legutóbbi vaskos kötetet, a Szekszárd a XX. század első évtizedeiben címűt, szívesen ajánlja a hallgatóknak is. - A települési kutatómunka, a monográfiaírás nagy lendületet vett. A fiatalok is kedvet kaptak, de a szakdolgozatokban elég, ha egy-egy résztémát dolgoznak fel alaposan, amiből majdan szintézist lehet szerkeszteni. Már az is nagy dolog, ha valaki megírja egy-egy neves ember vagy intézmény történetét. A kutató nyugalmazott korosztály pedig arra kíváncsi, hogy amit megélt, az iratvalóságban hogyan van jelen. Legyen az közgazdász, mint dr. Szilágyi Mihály, vagy orvos, mint dr. Csordás Jenő. - Nagy divat lett a családfakutatás. - Érdemes ez ügyben eljönni hozzánk, mert az állami anyakönyvek másodpéldányai 1895-től, a felekezeti másodpéldányok pedig 1828-tól vannak a levéltárban. Korábbi anyakönyvek vagy az egyházközségeknél tekinthetők meg, és ehhez utazni sem kell, vagy az Országos Levéítár mikrofilmtárából kölcsönözhetők. Szülők, nagyszülők tudott adatai után már segít a kutatószolgálatunk. Látom a megbecsülésüket - Családi háttere? - Feleségem a főiskola legrégebbi munkatársa, jelenleg a főépületének gondnoica. Kata és Zsuzsa lányom a pályakezdés gondjaival bajlódnak. Sajnos városunk munkaerő-megtartó ereje kicsi. Fiam az atomerőműnél dolgozik. Örülök annak a családi miliőnek, amelyet mindig támogatóként magam mögött érezhettem. Hálás vagyok érte. - Megvan még e „hely szelleme"? - Sokat foglalkozom a városhoz kötődő egykori személyiségekkel, és mindenkinél látom a közéletiség nyomait. Számukra természetes, hogy ott voltak az iparos- és egyéb köztestületekben, a polgári és egyházi egyletekben, körökben, dalárdában. De látom a megbecsülésüket is. Nem pénzhez kötődő, de emberien szép gesztusnak tekinthető, hogy amikor megöregedtek és egy-egy tisztségről lemondtak, örökös elnöknek választották meg őket, rangjelző címeket kaptak tiszteletből. Ezt hiányolom manapság. Fél évszázados „együttlétünk" után Szekszárd úgy a szívemhez nőtt, hogy nélküle nehezen tudnám mindennapjaimat elképzelni. Németh Judit