Szekszárdi Vasárnap 2005 (15. évfolyam, 1-40. szám)

2005-03-27 / 10. szám

SZEKSZÁRDI 2005. MÁRCIUS 27. M

inden porcikánkban érezzük, élvezzük, hogy végre, .. t

tünk A fák dermedtsége is engedett: itt-ott rügyek törtek elő, s már-már végre megjött a tavasz! Mert ebben az inkább .. ^ - kirobbant egy-egy levél, virág. Hozsánna zengett a levegőben, csak megkésett, mint hosszúra sikeredett télben s a korán jött virágvasárnapon, mint évszázadok óta minden sem maradtunk azért remény nélkül: először a f Mflg^

AHifil

ij) évben, most sem maradhatott el a barkaszentelés. Czéh hó kezdett olvadni, aztán előbújtak rejtekeikből ic^^ István, aki 82 évesen már többször néz visszafelé, mint előre, a madarak, s hangúk egyre gyakrabban töltötte meg a teret. gyerekkorának húsvétjait idézi... A virágokkal és az új ruháikban pompázó lányokkal feldíszített Belvárosi templomban a virágvasárnapi misén szentelték meg a barkát, amelyből a házi oltárra is tettek, hogy egész éven át védelmet nyújtson rontás és villámcsapás ellen. Pénteken csak pattogatott kukoricát ettek A nagyböjt virágvasárnaptól húsvétig terjedő utolsó hetében a szekszárdi katolikusok leginkább tejet ittak és „laskát" ettek, ami kenyértésztából készült, mint a „pompos" (lángos),, de nem volt olyan vastag. így nem is kellett a pékhez vinni, elég volt a sparhelt platnijára tenni, ott is megsült. Mindennap csupán egyszer lehetett jól lakni, nagypénteken pedig már csak pattogatott kukoricát ettek. Az asszonyok stációjárásra * Etelszentelés a Szentháromságszobor lépcsőjénél A nagyhéten mindenki igyekezett rendbe tenni a portáját: kitakarítani, kimeszelni a házat, az asszonyok a templomot is szépen feldíszítették, s komoly készülődés folyt a nagyszombati tűz- és vízszentelésre, a feltámadásnapi misére és a mentek a Remete-kápolnához, s amikor ott térdeltek a stációk előtt, felhangzottak az azóta már elfeledett népi imádságok is. A nagycsütörtöki utolsó harangszót követően, amikor „a harangok Rómába mentek", gyerekek jelezték kereplőkkel az időt és a szertartások kezdetét, s a városban is hallani lehetett arról, hogy egy-egy öregasszony már nagycsütörtök este az útszéli kereszteknél vagy a Remetén imádkozott. körmenetre. Főtt sonkát, tojást, kalácsot készítettek össze, mellé egy kis tormát, s a díszes szőttessel letakart kosarat a Szentháromság- szobor lépcsőjére tették. A körmeneten, amely a templomtól indult, s megkerülte a teret, a két világháború között még a Szűz Mária szobrot is körbehordozták. A Szentháromság-szobornál a pap megszentelte a kosarakban lévő ételeket. A Kórh|^ kápolnánál a vasárnapi kow^ misét követte az ételszentelés, az asszonyok pedig siettek haza, mert a húsvéti reggelihez hozzátartozott, hogy a családtagok számára az első falat a megszentelt étel legyen. Locsolkodás „szagos szappanyos vízzel" Húsvét másnapján, hétfőn volt a locsolás. A gyerekek éppen úgy, mint a legények léginJSd hengeríti el nekünk a követ a sírbolt szájáról? (Mk 16, 3) A hét első napján már pirkadatkor kihajtotta kecskéit Abdi a Hinnom völgye fölé. Alig derengett, amikor kiindultak a városból. Hirtelen szökött fel a nap a föld peremére. Bíbor arcával reácsodálkozott a házak fatáblás ablakaira, és megnézte magát a Kidron patakjában. Abdi gyönyörködve nézte a naptámadatot. Pára szállt fel a földről, szikrázva fénylett a harmat a fűszálakon. A nyáj felfelé kapaszkodott az Olajfák hegyén. A vezérbak már megtalálta a maga bokrát, felágaskodva nyújtogatta szakállas pofáját a gyenge hajtások felé. De szinte ugyanazzal a lendülettel visszaszökött. Elrúgta magát a bokortól és a többi kecske közé vágtatott. Pillanatok alatt riadtan összebújtak az állatok. Vonítva ugrott a kutya Abdihoz. - Mi történt ezekkel? Kígyó... ? Még be sem fejezhette a mondatot Abdi, máris megjött a hatalmas felelet a mélyből. Tompa morajjal közeledett a föld méhéből kiszabadult erő és egy olyant rengett alatta a föld, mintha ez lenne az utolsó szívdobbanása. - Isten! Földre vetette magát a megrémült ember. Valahol a hegyoldalban megindult egy nagy szikla és dübörögve hengeredett a mélybe. Zúgva söpört végig a szél a hegyoldalon. Aztán nagy csönd lett. Percek múltak el, amíg Abdi felemelte a fejét a földről. Sápadt volt az arca, reszketett a lába, nem tudott felállni. Szétnézett a kecskék után. Mind megvolt. Az egyik fejős kecske már legelészett. Szívdobogása megcsendesült. Mélyet lélegzett a friss levegőből. Felállt és lenézett a völgybe. Alatta zöldellt az Arimátiai kertje. Madár csicsergett a dúslombú gyümölcsösfákon olyan ujjongó csiviteléssel, mintha a nagyszerű továbbélést köszöntené. Amott, a kert aljában magasan felhőzött a por. A kövekből rakott kerítés kidőlt az útra, mert egy nagy kerek kő nekigördült a kert felső végéből. - A sírkamra záróköve! Abdi borzadva nézte a kő után maradt barázdát. Két fát kitört, egy cserjét a földhöz lapított. De más pusztítást sehol sem tett a földrengés. Mintha csak ez az egy munkája lett volna, hogy a követ lehengerítse a magasból. Elég munka lesz majd újra felvontatni. Lassan megnyugodott. Az állatok már szétszéledtek a hegyoldalon, mohón rapdálták a friss füvet és leveleket. Abdi ledőlt a bokor aljába. Lenézett a városra, ami a legszebb város lehetett a földön, mert benne van a Felséges egyetlen földi temploma. A templom előtti tér most teljesen üres volt. Tegnap még roppant tömeg hullámzott a templom előtt. Ezrével jöttek az emberek vidékről a Páska ünnepére. Hálát adni Adonáj Istennek. Lustán legeltette szemét a Városon. De szép is volt tegnap a feldíszített templom! Egész nap szállt az ég felé az áldozat füstje. Díszes templomi ruhában vezette a Főpap az ünneplő sokaság élén a papok menetét fel az Ur házáb,a. Kedvét lelhette népe áhítatában Izrael Istene! Odébb nézett. A városfalon kívül kopáran dísztelenkedett a Golgota dombja. - A három kereszt! Két gyilkost, meg egy felforgatót végeztek ki azokon a rómaiak az ünnep előtt. Azt mondta a főpap szolgája az esti itatáskor, hogy a felforgató Názáreti a templomot akarta lerombolni. H. Németh István