Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-10-31 / 34. szám

2004. OKTÓBER 31. SZEKSZÁRDI AZ „ERDŐ ANYJA" a roma gyerekekért Cigány általános iskolások re­gionális prózamondó versenyét rendezte meg a megyei könyvtár Ozorán, amelyre Baranya, So­mogy és Tolna megyéből 44-en jelentkeztek. Az alkalom célja az olvasás népszerűsítése a roma fi­atalok körében, izgalmas iroda­lomkutatás a könyvtárakban, később a rendszeres olvasás. Az Esélyek Háza és a Peda­gógiai Intézet segítségével a könyvtár elsősorban az úgyne­vezett cigány bázisiskolákhoz intézte felhívását, ahol egyebek mellett a cigány kultúrát, a lovári és beás nyelvet is tanít­ják., tehát ahonnan szívesen vállalták a részvételt, ám a Pe­dagógiai Híradóban is megje­lent felhívás szélesebb körbe is elért, a három megye legkisebb falvaiba is. Mesét, mondát, do­kumentált helyismereti publi­kációt lehetett előadni cigány folklór- és meseirodalomból, amelynek kínálata az utóbbi években egyre színesedik. Két fiatal Szekszárdról is jelentke­zett, Orsós Tamás és Balogh András személyében. Orsós Tamás: - Nagyon sze­retek olvasni, a könyvtárba is járok. Mi négyen vagyunk test­vérek, én vagyok a harmadik. Szőlőhegyről járok iskolába a kis testvéremmel, aki szintén itt tanul a Szivárvány iskolá­ban. Apukám bontási vállalko­zó, anyukám nyugdíjas. Nálunk otthon mindig van mesélés, fő­leg Andinak, a legkisebbnek. Mi is szoktunk felolvasni, nem­csak a tévét nézzük. Talabos Magdi néni, az osztályfőnököm is hozott be könyveket az isko­lába otthonról, azokat is sza­bad olvasgatni. A versenyre na­gyon készültem, A cigány és pap vadászni mennek című me­sével. Kipróbáltam magam a sportban is, és rajzolni is szere­tek. Még országos versenyen is részt vettem. Az egyik díjazott képem itt lóg az iskola falán. Egyáltalán nem bánt, hogy cigány gyerekeknek szólt a prózamondó verseny kiírása. Szeretek cigány lenni. Megis­merhettem a roma nyelvet is, otthon hol így beszélünk, hol úgy. Szerintem a mieinknek akkor lesz jó, ha békességben élnek, ha tanulnak, mert akkor fejlődik az agyuk, ha van szak­májuk, amiben jók és jól is ke­resnek. Balogh András: - Nagyon jó dolog olvasni. Magdi nénivel sokat gyakorolunk az órákon. A könyvtárból is veszek ki ol­vasnivalót. Jó mesét mondtam most is, A szegény ember meg az ördögöt. Ez a versenyzés ar­ra is jó, hogy legalább megis­merem a cigány meséket. Amint meghallottam Zim­mermann Kati és Szűcs Aran­ka nénitől, hogy milyen jó ver­seny lesz, már jelentkeztem is. Nekem és testvéreimnek is jó dolgunk van otthon. Igaz, sze­génység van, de nincs vesze­kedés. Jó együtt lenni nevelő­anyámmal és édesapámmal. Én is szeretek rajzolni és az én képemet is kiállították az iskolában. Régi történeteket is ismerek, például a lány ki­kérését esküvő előtt. Engem ér­dekelnek a szokások. A ver­senyzés izgalmát meg különö­sen szeretem. Az ajándék­könyveket gyűjtöm és megőr­zöm. A cél, az olvasáskultúra fej­lesztése minden erőlködés nélkül, sikeres volt. Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár ha­gyományteremtő szándéka a családi könyvtárak gazdagítá­sa, amelyből a Nemzeti Kultu­rális Alap, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal és a Magyar Művelődési Intézet is kivette a részét. Mert az igazi tudás az, amit elsajátítunk, és közérthe­tően meg is tudunk fogalmaz­ni. „Ennek elérésében a könyv az információhordozó." Anya­ga változhat, de ami rájuk ír, az emberi elme célja örök, a megszerzett tudás átörökíté­se. A cigány értelmiség fel­adata is ez kell hogy legyen. Judika •Megbocsátás és emlékezés Emléktábla-koszorúzás a Polgármesteri Hivatal aulájá­ban, a Szekszárdi Kamaraze­nekar ünnepi hangversenye a belvárosi katolikus templom­ban, az Alisca Brass Band térzenéje a Szent István té­ren, majd ugyanitt, az 1956­os emlékműnél vers, tároga­tómuzsika és méltató beszéd, így zajlott le az október 23-i megemlékezés a megyeszék­helyen. A bukásában is győztes forra­dalmat jelképező szobornál Ko­csis Imre Antal polgármester méltó szavakkal köszöntötte a megjelenteket, majd a POFOSZ Tolna Megyei Szervezetének képviseletében dr. Hadházy Ákos állatorvos lépett a mikro­fon mögé. A szekszárdi '56-ról szólva alá­áldása után a Bezerédj István középiskola tanulói tiszteleg­tek irodalmi műsorukkal a for­radalom és szabadságharc em­léke előtt. Művészeti vezető Király Jó­zsefné volt. Majd koszorúzás és gyertya­gyújtás zárta az ünnepi progra­mot. - d ­húzta, hogy annak idején Tolna megye székhelyén ami egyébként az itteni forradalmi tanács tuda­tosan választott jelszavának meg­valósulását is jelentette egy pofon sem csattant el, nem uralkodott el az erőszak a városban. Szintén a mának szolgáló tanulságként kife­jezte óhaját: nem szabad, hogy eb­ben a városban egyetlen verbális pofon is elcsattanjon. Nem szabad egymásra szavakban és mondatok­ban ütéseket mérni. Nem szabad, hogy személyes kapcsolatainkat az határozza meg alapvetően, hogy ki, mit gondol a politikáról és ki, mit gondol a múltról. Ám függet­attól, hogy ki mit gondol a megbocsátásról, felejteni nem sza­bad. Spanicsek Attila tárogató­művész zenei betéte, Bárdos Sándor versmondása, a törté­nelmi egyházak képviselőinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom