Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-09-26 / 29. szám

2004. SZEPTEMBER 26. INTERJÚ Érdekli? Bemutatjuk! egutóbb dr. Szemes László általános és plasztikai Szentes Imrének adta át azzal, beszéljen arról az sebész a jelképes stafétabotot az eredetileg kőműves útról, ami a TOTÉV-től vezetett a vállalkozásig. „Keserűen mondom, a fiatalok nem állnak kőművesnek" - Gondolom, az 1990-es évek legelejére, a TOTÉVfelbomlása idejére tehető a váltás. - Bármilyen meglepő, de én a TOTÉV-től már 1980-ban leszereltem, azaz - ahogyan akkoriban mondták - elmentem maszeknak. Bevallom, a váltásban a pénz volt a fő motiváció. Később betéti társaságot alapítottam, majd egyik ícollegámmal, akivel már húsz •ve együtt dolgoztunk, közösen hoztuk létre a Szentes és Társa Építőipari Kft.-t. Mire a hajdani cég megszűnt, nekem már kész pacientúrám volt. A legszebb feladat a kétkezi munka - Ezt hogy értsem? Hiszen ha valaki építtet egy családi házat, az általában két-három év múlva nem akar újat. - Nem is. Viszont évek múltán is engem kér meg, építsem meg a tanyáját, vagy a nyaralóját. Később pedig jellemzően az illető fia, vagy a lánya is hozzám fordul családi ház ügyben. - Tudom, hogy a cég fő profilja a családi ház. Kivel terveztet^P A megrendelő tervezteti meg az épületet, s már a kész tervvel együtt keres fel minket, hogy árajánlatot kérjen. Ezt általában több cégtől megkérik, s egyáltalán nem biztos, hogy a kiválasztásban az ár a döntő szempont. - Társa és Ön között mi a munkamegosztás ? - Ez az évek során kialakult. Az én feladataim közé tartozik az úgynevezett papírmunka, de a megosztásnál a „kire mi jut" elvet követjük. Hozzáteszem, hogy számomra a legszebb feladat a kétkezi munka. Én a szakmámat nagyon szépnek tartom, s a mai napig nem unom. Ez különösen azért van így, mert mi nem szakosodtunk, az építkezés minden fázisát mi végezzük. Hogy jól értse, nem csak a falakat húzzuk fel, vagy csak vakolást végzünk, hanem az alapoktól a kúpcserép felrakásáig mindent mi végzünk el. - Kiket értsek a „mi" alatt? - Öt alkalmazottunkat és bennünket kettőnket, a kft. tulajdonosait. Létszámot bővíteni nem áll szándékunkban. Azt gondolom, mi így vagyunk egy jó csapat. Ismerjük egymás gondjait és örömeit, toleránsak vagyunk egymással, együtt ebédelünk a tarisznyából... Ez érthető, hiszen tizenév után a társaság tagjai között barátivá vált a kapcsolat, mindenben számíthatunk egymásra. - Már az előbb is meg akartam kérdezni, miért mosolyog? - Mert a mesteremre, Ress Feri bácsira gondoltam. Tőle tanultam a szakmát, annak tiszteletét, a stílust és az emberséget egyaránt. Szívesen emlékezem vissza azokra az időkre, amikor engem kibökött, s mint fiatal segédet, munkaidő után elhívott „maszekolni". Vagyis eleinte én dolgoztam neki, majd amikor már nyugdíjba vonult, ő dolgozott nekem. Olyan mértékben számíthattunk egymásra, mint ahogyan a mostani csapat. Ez azért természetes, hiszen több időt töltünk egymással, mint családjainkkal. - Megadta a végszót. - Igen, a család. Gyönyörű 22 éves leányom, Kriszta fodrász. Az értők azt mondják, tehetséges, érti a szakmáját, amit imád is. A párom pedig szintén Szekszárdon dolgozik, egy baba-kellék boltot vezet. - Honnan került Szekszárdra? - Gondolom, már a nevemből is kikövetkeztette, hogy székely „gyerek" vagyok. Nagyvejkén nőttem föl, majd 14 évesen jöttem Szekszárdra ipari tanulónak. Akkor ezt így mondták. A TOTÉV diákszállóján laktam az Epreskertben, majd következett az albérlet. Nagyon nagy dolognak számított, amikor a cég munkáslakás-akciója keretében lakáshoz jutottunk... Eleinte az volt a legfurcsább itt a városban, hogy mentem az utcán és senkinek nem kellett köszönnöm, de nekem sem köszönt senki. Nagyvejkén mindenki ismert mindenkit... Harminc évnek kellett eltelnie, hogy minden második, harmadik emberrel köszöntsük egymást. A szakma tisztelete, stílus és emberség - Elsősorban itt, a megyeszékhelyen építenek. Milyen érzés sorra látni a saját alkotásaikat? - Igazán nagyon jó. Néha azért autózom be a várost, hogy gyönyörködjem kezünk munkájában. Az érzés csodálatos. - Nem beszéltünk még az egyre bővülő építőanyag-kínálatról. wmH&wm&mtmiHatimimmmmBimmamMBm Nem lehet egyszerű az eligazodás. - Valóban rengeteg az új anyag. Éppen ezért használom ki a kereskedelmi és iparkamara által nyújtott továbbképzési lehetőségeket. Minden télen általában Pécsett rendezik azt a két-három napos regionális összejövetelt, ahol a különböző cégek mutatkoznak be, szakmérnökeiktől nem csak elméletet, hanem gyakorlati tudnivalókat is tanulunk. De rengeteget. Állítom, hogy aki ad magára, az ezeken a képzéseken a saját és a megrendelői érdekében részt vesz. - Reggelente mikor kel föl? - Öt órakor. Természetesen vekker nélkül ébredek. Hajnalban végiggondolom, azaz előre lejátszom magamban a napot, beleértve a számokat, az elvégzendő munkát, mindent. Olyankor tiszta a fejem, gondolataim mindenre kiterjednek. Hétkor kezdünk dolgozni, s hogy az valóban hét óra legyen, háromnegyed hétkor valamennyien a munka színhelyén vagyunk. Boldogan adnám át a tapasztalatokat - Mit ígér a szakmája jövője? - Keserűen mondom, de nincs utánpótlás. A fiatalok nem állnak kőművesnek. Nem is értem, hogy miért? Pedig szükséges lenne a fiatalítás, magam pedig szívesen foglalkoznék kezdőkkel. Boldogan adnám át nekik mindazt, amit megtanultam és megtapasztaltam. - Várom a javaslatát. - A napokban jártam a temetőben, s azt tapasztaltam, egyre több gondot fordítanak elhunyt szeretteink nyugalmas környezetének biztosítására. Ezért kérem, hogy Nyakas Lászlót, a Panteon Kft. ügyvezetőjét faggassa a temetőkkel kapcsolatos terveikről. V. Horváth Mária