Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-08-29 / 25. szám

2004. AUGUSZTUS 29. INTERJÚ A ugusztus 20-án Polcz Alaine és városunk polgármestere ünnepélyesen aláírta a Mészölyhagyaték egy része Szekszárdra kerülésének dokumentumát. Másnap délelőtt a könyvtár invitálta olvasóival való tízórais beszélgetésre a pszichológus, thanatológus írónőt, Mészöly Miklós özvegyét. „Az ember megérdemli, hogy odahajoljunk föléje » -Tíz évvel ezelőtti kép, a szüreti fesztiválon Közép-Európa címmel lengyel, orosz, bolgár, szlovák horvát, magyar írók, politikusok diplomaták beszélték meg az irodalom, a történelem jó néhány megtartó és elválasztó mozzanatát, folyamatát. Az eszmecsere után elvegyültek a forgatagban. Szép idő volt, sokszínű ősz. A sétakertben Mészöly Miklós jó kedvűen rázott kezet régi osztálytársaival, ismerőseivel. 0, az a Szekszárd! Igazi mediterrán pannon kisváros. Mintha tegnap lett volna. - Nagyszerű gondolat volt évekig, hogy Szekszárd Közép-Európa, azaz a pátria és kitágítva. S ahogy a konferencia Erdélyhez közelít^n valós helyzet láttatásában is példamutató v^r Mészöly Miklós számára a kiindulópont mindig Szekszárd volt. Mindig a kezdeményezés a fontos - A tárgyi emlékek is az élőt idézik majd. - Lehoztuk az íróasztalt, a fekhelyét, a másik íróasztalt, a könyveit, a biedermeier foteleket, amiket még Kolozsvárról hoztunk ki, itt van anyám sublótja és a képek. Úgy véljük, nagyon szép lesz. Örömmel tervezzük. Azt szeretném, ha a tárgyak úgy jelennének meg, ahogyan használta azokat, és lehetőleg pontosan idézzék. A hagyaték egy más része az irodalmi múzeumban van, szép raktári rendben. Kissé riasztott, hónapokig azon vitatkoztam, hogy mi az emlékszoba lényege. Szerintem nem az, hogy a kort tükrözze, mert az hamisítás, hanem az alkotót, aki a tárgyai között élt. Szekszárd ez ügyben mindent megtesz. Arra törekszünk Gaál Zsuzsával, Lovas Csillával és persze még sok segítőnkkel, hogy minden úgy legyen, ahogy volt, ahogy szerette. Még a parketta is sötétre pácolt azért, hogy valami megidéződjön és átlényegüljön. ^^ hagyatékból Szekszárd mellett jut a Petőfi f^fílmi Múzeumnak, az Országos Széchényi Könyvtárnak Pécsnek Szegednek. - Legyünk igazságosak, hogy több helyen is lelessen találkozni vele. De hogy mi, miért kerül de vagy oda, az bölcs döntés kérdése. Ehhez jó segítőim vannak. Mindig a kezdeményezés a fon:os. Láttam a Babits-emlékházat, és az meggyőzött arról, hogy kerüljön sok minden a szülővá'osba. Mert bár az irodalmi múzeum tökéletes cörülmények között tárolja, védi a tárgyakat, Szekszárd nyújtja az élőt. A Petőfi Irodalmi Múzeum nem magának akaija a hagyatékot, tudom, íanem gyűjti a nemzeti kincseket, s abba akaija jesorolni, ám hogy mikor tudnának Mészöly-Jciillítást rendezni, azt nem tudják előre jelezni. Or:ik, ez tény. Én azonban életpárti vagyok, ezért obb, ha több helyen vannak a tárgyak, látogathaó emlékszobákban. A Irodalmi Múzeumnak átidtam a 6000 darabos levelezést is. - Fel is tárják a tartalmát? - Most kell eldönteni, hogy mi zárt anyag és neddig. A feltárás eddig annyi, hogy ki és kinek rta a leveleket. Ez is nagy munka. Még otthon an, mert már beérkezett, a svájci, a francia és az .merikai levelezés egy része. Ez ügyben is jó lenle az egészséges egyensúly Szekszárd és a főváin •»» ros között. A képek azonban biztosan itt lesznek a falakon. Vannak olyan kincseink, könyvritkaságaink, mint a Pozsonyi Diéta kiadása, amiből talán nincs is több példány az országban, az kerüljön az Országos Széchenyi Könyvtárba vagy Debrecenbe, nemzeti könyvtáraink egyikébe. - A jövő évi új érettségi egyik tételcíme Mészöly Miklós és a szülőföld. Vannak irodalmunknak jeles alkotói, akik életüknek csak egy részét töltötték a városban, mégis ezer szállal kötődnek ide. Ha a diákok a szekszárdiakkal folytatott és a családi levelezésbe betekinthetnének személyesebben kötődnének az íróhoz, s megkapnák az olvasgatás, kutatgatás lehetőségét. s írásaiból jobban ismerem Szekszárdot, mint a valóságban... - Kértem az irodalmi múzeumot, hogy a levelezés minden darabjáról kapjon másolatot Szekszárd, de ez egyelőre túl nagy feladat, digitalizálása pedig szerzői jogokat is felvethet. A tartalmi feldolgozás 2-3 év. Minden anyag, ami kutathatóvá válik, az itt Szekszárdon az Irodalom Háza kutatószobájában a diákok rendelkezésére áll majd. Már el is készült a digitalizált családi fotóanyag. Pécsett pedig a könyvgyűjteménybe tett széljegyzeteket dolgozzák fel. Az is óriási munka. - Kit szerettem? Mit szerettem? című, legutóbbi könyve nagy barátságokról, Nemes Nagy Ágnessel, Károlyi Amyval, Weöres Sándorral, szeretett tájakról, ételekről szól, és persze mindenben benne van Ő is. - Miklós írásaiból, például Az én Pannóniámból jobban ismerem Szekszárdot, mint valóságában. O gondolkodásában is szekszárdi volt. Hány de hány könyvön dolgozott itt! A Porkolábvölgyben írta a Saulust. Ott laktunk Józsi bácsi elhagyatott tanyájában, a cseresznyefa alatt volt a dolgozószobája, egy asztal, szék, írógép. Egész nap dolgozott. Nyugalmas csönd ura, Ikodott, semmi zaj nem jött fel a városból. Most megpróbáltuk felkeresni az egykori helyet, de nem találtuk. Minden megváltozott. Egyébként házasságunk előtt is jártam Szekszárdon, konferencián, az megint egy más arc. Aztán ahogy édesanyjához jöttem le sokszor egyedül, az évi találkozók, az ünnepségek, mind-mind Szekszárd rétegei, amelyek lassan egymásra épültek. - Milyen volt az író édesanyja? - Joci-mama? Szászy-lány. Nemrég halt meg Miklós testvére Dénes, akitől egy kép került hozzám édesanyjukról. Nagyon szép, szomorú szemű asszony volt. Érdekes személyiség. Alkotó lehetett volna. Hol bőrmunkát végzett, hol rajzolt, zongorázott és rögtönzött. Elfojtott művészi ereje volt, de annak idején asszonynak nem lehetett így kiélnie magát. Feleség volt szakácsnővel, cselédlánnyal. Kényelmesen élt, soha pénz nem volt a kezében, nem tudta, hogy férje, Molnár Sándor árvízmentesítő főmérnök menynyit keres. Ha vásárolt valamit, a számlát elküldték nekik, ők meg kifizették. Amikor özvegy lett, elment dajkának. Zongorázott a gyerekeknek, színdarabot tanított be és azt mondta, élek. A róla készült festmény is idekerül egyszer. Véleményében hajthatatlan - Miféle témák foglalkoztatják mostanában? - Több könyvön dolgozom. írok az öregedésről, levelezés formájában a szerelemről és a Mészöly Miklóssal kapcsolatos műhelymunkákról, hátterekről. Örülni fognak a filológusok. Készül egy szingli szakácskönyvem, és naplót is írok, amiben rengeteg történés van múltból, jelenből, az író gondolataiból, kapcsolataiból, az egész életéből. Nála ugyanis nem csak az írás volt a fontos, hanem az a hihetetlen emberi magatartás, hogy amikor bármi rossz történt az országban, felemelte szavát. Nem tartozott párthoz, de nyitott volt, baráti köre széles, nem volt urbánus vagy népi, de a véleményében hajthatatlan. Mindig kimondta. Voltak is botrányok. Mindig féltem, mikor tartóztatják le, vagy telepítenek ki minket. Óriási tartás volt benne. - Mint pszichológus, thanatológus a kórházba is bejár még a betegeihez? - Próbálom már így 80 felett leadni ezt a munkát, de nem tudom. A haldokló mellett lenni, a gyászban levőket tanácsolni a feladatom. Hála Istennek a haldoklók ellátása, a hospice-mozgalom elterjedt, több ezer embert képeztünk ki. Erőfeszítéseink nyomán egyre több kórházi helyen illeti végtisztesség az elhunytat. Szemfedél, gyertya, búcsúszó. Örülök, hogy a Balassa kórházban a képzett szakemberek mellett önkéntesek bevonásával is ezt az utat tartják helyesnek. * Mészöly Miklós írja: „Ahány ember, annyi megoldás. Vagy megoldatlanság. Ezért nem hiszek az egyre jobban szaporodó ,bölcs tanácsokban '...Az ember mégiscsak eléggé egyedi. Ennyit, gondolom, a magunk javára talán elmondhatunk. Hogy legvégletesebb formációnkban - legyen az bűnöző vagy próféta - sem vagyunk akárkik. Az ember megérdemli, hogy odahajoljunk fóléje." Németh Judit