Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-05-02 / 15. szám

, SZEKSZÁRDI VASARNAP 2004. MÁJUS 2. Szekszárd minden időben Ahogyan az embernek két családja van, úgy két otthona: a kapott és a választott. Az utamra bocsátó alföldi település az ideiglenesség, az átmenetiség létállapotának esszenciája volt. Lakói állandóan úton voltak. Az érkező és távolodó vonatok zakatolása ringatta álmaik mindig máshová hívták őket az örökös újrakezdés reményével, a tágasság illúziójával. Sohasem tartoztak sehová, nemzedékeken keresztül lebegtek gyökértelenül és határtalanul végső, feloldhatatlan magányukig. Választott családomhoz, otthonomba, Szekszárdra térve az állandóság, az egyhelyben gyökerezettség szépsége gyönyörködtetett (korlátai csak később nyomasztottak). A Mezőföld hosszú, lapos, lusta szürkesége után egyetlen pillanat műve volt meglátni és megszeretni a várost, amely szerelmes udvarlóként hajtotta fejét a szőlővirág illatú dombok ölébe. Aztán egy ideig hivatásommá vált szeretni Szekszárdot. Nagyszerű mestereim voltak: a Séddel bújócskázva Babits verseit skandáltam, szülőháza mellett elhaladva akácvirágzás idején is éreztem a sifonokból áradó levendulaillatot. Mészöly Miklós aliscai térképének személyessége ajándékozott meg Zelenka tanár úrral, a vándorló céhlegények vastag szegek borította, már régen csak az emlékezetben létező diófájával, Baka István pedig Séner Jánossal és a Szekszárdi misével. Tanítómul szegődött Vendel Mohay Lajosné Lucika, s rajta keresztül a két világháború közti Szekszárd vált személyes ismerőssé. Szavai nyomán színekkel, szagokkal telt meg a Babits-ház, történetet mesélt egy-egy híd, kapu és roskadó ház. Lucika Cenci néni pincéjét lakta, al^fc kulcsra zárta az időt: a dédelg^ tett, becézett drága tárgyak gyermekkora, a kisvárosi békés polgári fét csalóka intermezzójának díszletei voltak. Úgy ment el, ahogy élt: álruhásan, és észrevétlen, s mi csak későn ocsúdtunk, veszteségeink leltározása közben. E úr és a munkaebéd - Szabad itt egy hely? - kérdezi egy ismerős hang, melynek tulajdonosa a választ meg sem várva, kabátját egy birtokba vevő mozdulattal a szemközti székre teríti. - Szervusz - mosolyodik el kicsit kényszeredetten, amikor a borjúpaprikásból feltekint és beazonosítja leendő asztaltársaságát - foglalj helyet Képviselő úr! E úr lopva körülnéz. Hát igen, ahogy azt sejtette, a kisvendéglőben még számos üres szék és asztal található. Ez pediglen azt jelenti, hogy a hajdani barátból Képviselővé avanzsált - magát épp kényelembe helyező - vendég minden bizonnyal akar tőle valamit. Amikor amaz kérdéssel az arcán rámutat a vörösboros pohárra, E úr bocsánatkérő mosollyal hárítja el az invitálást. Ilyenkor azt szokta mondani a bortkínálónak, hogy az autó nem politika, ezt tényleg csak józanul szabad vezetni... Most inkább hallgat, és folytatja a falatozást. - Csak épp egy pillanatra ugrottam be - töri meg a csendet, miközben int a pincérnek, hogy ő is ugyanazt kéri, meg hogy jó lesz az ásványvíz - de hiszen bizonyára olvastad az újságban, hogy ma lesz a döntés... E úr arcára kiül az értetlenség. Az újságon majd csak este a TV előtt lesz ideje elbóbiskolni, most még nem tudja eljátszani a beavatottat. A Képviselő megértően elhallgat, és szó nélkül nekilát az épp elébe tett borjúpaprikásnak. Egy elismerő, hm... kíséretében úgy néz E úrra, mintha^k remekelte volna a tányér tart^P mát. - De tegnap a Városi Televízió is bemutatta - próbálkozik a téma felmelegítésével, mert makacs és kitartó - és én ott is elmondtam a frakció véleményét... de itt, látva E úr arcán, hogy e jeles média műsorát sem látta, újra elakad. Folytatódik a néma falatozás. E úr kér még egy rétest, hogy ne kelljen udvariatlanul otthagynia az asztalt. Arcára érdeklődést erőltet, hátha megtudja, hogy miről is van szó, de most neki kell csalódnia, mert a partner témát vált. - Bizony, hol van már az idő, amikor újságokat olvasgatunk, meg a televízió előtt üldögéltünk - mélázgat a képviselőség egyenderújével, ám a hangsúlyozott felséges többesben nem nehéz felismerni a lenéző iróniát - szoktunk még egyáltalán könyveket olvasni? I

A Braun Galéria és Művészellátó Uj íielyre költözött! Az új cím: Szekszárd, Dózsa Gy. u. 6. (A kereskedelmi iskola és a Yankee Pub mellett) Kibővült „kreatív hobby" termékekkel Várjuk kedves vásárlóinkat! Uj szolgáltatás: Képkeretezés, restaurálás Nyitva: H-P 9.00-től J7.UU-ig, Szombaton 9.00-12.00-ig Tel.: 06-30/32-92-502 *