Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)
2004-03-21 / 9. szám
2004. MÁRCIUS 21. PROGRAM AJANLO M - Akkor ez tekintélyes szöveget is jelenthet. Mennyi idő alatt Mródott? * - Körülbelül egy hónap alatt írtam meg. - Ezt megelőzően mennyit „forgott benned" a téma? - Előtte a másik drámámat írtam, tehát egymás után jött a kettő: épphogy befejeztem az egyiket, írtam a másikat. Bár más módon, hiszen az elsőnél előre kigondoltam, hogy mi mi után következik, ki mikor hal meg és ilyenek, az utóbbinál pedig csak leültem a számítógép elé, és szinte magától „jött". - Milyen technikai feltételek álltak rendelkezésre a darab megformálásakor? - Bizony nem sok, hiszen az iskolában, az I. Béla Gimnáziumban nincs sem színpad, sem háttér, a kellékeket is magunk gyűjtöttük össze, de az is tény, hogy az iskola társ volt a munkában, segítették a megvalósítást. - A szerző és a rendező is te voltál. Mennyire sikerült együtt tartani a csapatot? - Hát, nem volt gond nélküli folyamat. Sok szöveghiba volt, a múlt héten volt először olyan próba, amin nem volt jelentős baki. Őszinte lehetek? Azt hittem, hogy össze sem jön csütörtökre. De szerencsére a végére mindenki öszekapta magát. -Erezték a dolog súlyát? - Talán az is, és hát... a barátaim. Orbán György // AZ EV KIEMELKEDŐ SZELLEMI ALKOTÁSA Szekszárd nagybajszú, mosolygós helytörténészét az egész város ismeri. O az, akinek mindig akad ideje beszélgetni, mesélni eleinkről, megnevettetni minket. Személyesen és a hasábokon is. Megyénk történelme iránti szenvedélyét jelzik folyamatosan megjelenő tanulmányai, anekdotái, egy-egy életutat bemutató kötetei. Legutóbb az első magyar professzornőről, Dienes Valériáról jelentetett meg könyvet. Ezzel nyerte el már második alkalommal - a Pécsi Tudományegyetem rektora által alapított az Év Kiemelkedő Szellemi Alkotása Díjat. Minden karon hirdettek pályázatot, erre kellett a munkákat beadni. Ezeket előbb a helyi tudományos és művészeti bizottság véleményezte egyben rangsorolta. Évente nyolc-tíz pályamű érkezik Pécsre. Mint mondta, megtiszteltetésnek érzi a főiskolai kar részéről, hogy őt méltatták bizalmukra, s a munkák közül ezt választották továbbításra. A kötet első része tanulmányokat tartalmaz, a másik összeállítás a híres filozófusnő fiatalkori írásaiból. Valéria ugyanis egykor egészen más pályára készült. No de ne menjünk a dolgok elébe. Ízelítőül annyit, beleláthatunk Babits és Dienes Valéria fiatalkori szellemi versengésébe, az idősebb leány ösztönzése nélkül Babits valószínűleg „megrekedt" volna a jogi pálya aktaszagú világának hálójában. Nyomon követhetjük a tudós asszony csendes szenvedését megromlott házassága miatt. Csodálatot érdemel az a lelkierő, amellyel fiait, a későbbi táncművészt és a világhírű matematikust nevelte. Töttős Gábor elmesélte, kutatásának kezdeti stádiumában bizony nehéz volt a mozgásművészetet megteremtő nő nyomaira bukkanni, hiszen korábban Geiger Valériának hívták. Akinek felkeltettük érdeklődését, az jövő heti lapszámunkban bővebben olvashat a kötetről, a szerző pedig megosztja velünk életének történetét. Europaban bölcsességével az arcán - jobb a rendhez igazodni, mint azokkal a mindenféle telefonokkal zavarogni! - De hiszen így sem intézett semmit, még a borítékot is visszaküldték - legyintett, mintha a további kérdéseket hessegetné el a homlokráncok elől - csak a bajt szerezte magának. Nézze a bokáját, hát megérte? - Nekem az a paszport nem is igazán kellett - nézett fel a lábáról lemondó mosollyal - csak a menyem erőltette, hogy váltsam csak ki. Magamért ugyan egy lépést sem tettem volna. A borítékot is csak azért akartam beküldeni, hogy annak a kis csupamsolyos asszonykának nehogy kellemetlensége legyen. Tudja ebben a rendcsinálós világban, már az is csoda, ha az emberfiára rá mer mosolyogni valaki! úr ebédjegye E úr a faliújságok előtt álldogálva egy kicsit mindig zavarba jön. Minden hirdetmény olyan, mintha már látta volna valahol, valamikor. „Figyelem! Március l-jétől a munkáltatói étkezési hozzájárulás havi összege 6000 forintra emelkedett. Az emelt összeget a főtt ételt igénylők kaphatják. Akik vásárlási utalványt kérnek, azoknak 3500 forint jár." Fanyar mosoly telepszik E úr arcára. Érvényben maradt tehát az utalványosok, vagy más néven „nyersanyagkvótások" diszkriminációja! Egyszer már megkérdezte ugyan az akkori illetékesektől, hogy miért ez a megkülönböztetés, de a válasz olyan zavaros és értelmetlen volt, nemhogy megjegyezni, de még megértenie sem sikerült. Valami adózási trükk van a dologban, ami persze nem az ő világa. Attól azért ez a dolog mégiscsak személyes ügy. Amikor az édesanyja - aki alig 5 percre lakik a Hivataltól - 13 évvel ezelőtt nyugdíjba ment, abban egyeztek meg, hogy a mindenkori ebédjegyek hazaadott árán inkább, jó hazai ízekkel felspékelt ebédeket kap. A vásárlási utalványok árát persze mindig meghaladta a költség, de nem ez volt a fontos. A mamának lett napi elfoglaltsága, és meghitt találkozási alkalma a mindig elfoglalt fiúval. Jól van, s jó lesz ez így eztán is, hiszen a dolog ennél többet is megér. Valójában nem a 2500 forintos különbségtétel, inkább csak az a hír által okozott keserű szájíz zavarja. A munkáltatója e hirdetmény tanúsága szerint arra kényszeríti, hogy a neki adott 6000 forintos étkezési hozzájárulásból 2500 forintot engedjen át a vendéglátóipar valamely vállalkozásának. Ugyanezt a saját édesanyjának nem engedheti át, pedig annak főztje nem kevésbé főtt vagy finom. Sőt! Az adóját is megfizette s tán meg is fizetné, O vagy helyette áthárított költségként vendége, a fia... Akkor meg miért nem? És, ha a felesége főzne... annak sem? Ja, hogy mindenki maradjon a kaptafánál? De, hiszen E úr anyukája mesterszakács, a felesége pedig élelmiszeripari technológus! Lássuk be barátaim, E úrnak azért van min elmorfondíroznia. Kipi