Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-26 / 37. szám

SZEKSZÁRDI <6VAS4RNAP 2003. OKTÓBER 26. A HÓNAP MUTARGYA Szekszárdon még fellelhető értékeink Az órákat mintha elfelejtenénk. Valamikor uralkodók rendelték meg és őrizték a legszebb, legkülönlegesebb darabokat, paloták, polgári otthonok minden egyes szobájában megtalálhatók voltak és mindig fő-, illetve - funkciójuknál fogva - jól látható helyet foglaltak el egy enteriőrben. Az órák esetében a dekorativitás, egy-egy precíziós bonyolult óramű, mint a műszaki zsenialitás megtestesítője és az eredeti funkció betöltése - az idő múlásának megjelenítése - évszázadokig összetartoztak. Tokjaikat bútorasztalosok, ötvösök, szerkezetüket az adott kor kiváló órásai készítették és az idők folyamán kialakultak különböző típusai a toronyórától, a gyűrűóráig. Mai életvitelünk, valamint a gyors technikai fejlődés következtében az óra, mint műtárgy, eltűnt az életünkből. Ugyan beszerezhetőek különleges anyagokból készült bonyolult és tökéletes szerkezetek akár százmillió forintos áron, ám ezt kevesen engedhetjük meg magunknak, mint ahogyan kevesen olvasgatjuk kedvenc könyveinket esténként egy nagy ingaóra nyugodt, lassú hangja mellett. A képen látható óra a XIX. század első felében készült. Mahagóni színű tokjában negyedütős szerkezet található. Aprólékosan kidolgozott klasszicista bronz díszítményeivel, valamint túlfestésével még az empire-t idézi, de alabástrom oszlopaival és a mögéjük helyezett tükrökkel már a biedermeier egyik legkedveltebb óratípusának formáját vetíti elő. Vékony Péter (ékszer-műtárgy becsüs) Fotó: Nagy Á. Frideczky Katalin és Büki Mátyás hegedűzongora szonátaestje —Hl •••Hl Koncertjüket október 16-án hallottuk a Művészetek Házában. Első számként Mozart jelentős e-moll szonátáját játszották, amelyet a szerző 1778-ban Párizsban írt. A Párizsban töltött hónapok a 22 éves zeneköltő számára sorscsapásokkal terhes szomorú korszak volt. Apja parancsára kellett Párizsba jönnie. Itt halt meg az őt kísérő édesanyja és a végzetes időben szerelme is elhagyta. Mint zeneszerzőt megalázóan fogadták. Volt pártfogói gorombáskodva és fennhéjázóan viselkedtek és életében először maradt magára. Az e-moll szonáta tragikus hangjának ez a háttere. Úgy tűnt, az előadók nem érezték át a mű tragikumát. Főleg a hegedűs háttérben maradó, kevés expresszivitást mutató játéka szolgálta kevéssé a hiteles interpretálást. Műsoruk következő száma a nagy tehetségű norvég szerző: Grieg F-dúr szonátája volt. A maga korában, az 1880-90-es években a szerző harmóniai gondolkodása részegítő hatással volt a fiatalságra. Ez alkalomm^^ főleg a hegedűszólam modoros, szürke, színtelen hangja az unalom pe^^ ceit sugározta. A szünet után végre igazi koncerthangulatot tudtak teremteni. César Franck híres A-dúr szonátájának minden tételét remek felkészült technikával tolmácsolták. A nagyvonalú és eredeti logikával felépített műben a lassú tétel bensőséges hangon, elégikus, sokszor átszellemült percei éppúgy érvényesültek, mint a szélső tételek szenvedélye. Ezzel az interpretációval hiteles képet kaptunk arról, hogy miért tisztelik a franciák e nagyszerű zeneköltőjüket. César Franck egyik nagy érdeme, hogy amikor a francia polgárok meggazdagodtak, a sekély értékű divatoperáknak hódoltak és számukra nem sok becsülete volt a kamarazenének. A szerző jogosan vívta ki a műfaj népszerűségét. A szekszárdi zenebarátok is lelkesen tapsolták meg a kitűnő előadásban tolmácsolt művet. Hur Több mint könyvtár A Pullmann Tervezet szerint külön szakmai programokat kell kidolgozni, és könyvtárosokat kell képezni a hátrányos helyzetű emberek segítése érdekében. A megyében tizenöt éve működik hangos könyvtár, ám a technológia fejlődésével sok újabb eszközök segíthetnék a vakok és gyengénlátók életét. Wü „Nem csak zene" címmel rendezett konferenciát ősz közepén az Illyés Gyula megyei könyvtár. A téma a közkönyvtárak audiovizuális szolgáltatásainak fejlesztése és a zenei könyvtárosok országos továbbképzése volt. Regionális programnak indult, de az ország egész területéről érkeztek szakmabeliek. A második napon tartott előadást a hátrányos helyzetű olvasóknak nyújtott szolgáltatásokról dr. Bartos Éva, az Országos Széchenyi Könyvtár Könyvtári Intézetének osztályvezetője. A konferencia címére utalva elmondta, a könyvtár sem csak könyvtár. Információs, kommunikációs és segítő központ egyben. A fogyatékkal élőkhöz való hozzáállás 1945 után katasztrofális volt. Abban a szellemben élt a társadalom java része, hogy nincsenek hátrányok, mert a törvény egyenlő jogokat biztosít mindenkinek. Ergo, a probléma nem létezik. A 80-as években kérdés volt, van-e helye a könyvtárban hangzó dokumentumoknak? A döntő fordulat egy évtized múlva állt be, s mára már össztársadalmi szinten fogalmazódott meg feladatként, hogy (nemcsak a könyvtárosi képzés összes szintjén) külön szakmai programokat kell kidolgozni, hogyan lehet segíteni hátrányos helyzetű társainkat. Központi akarat, jogi szabályozás, központi szolgáltatás és pénzforrás kell. Az idei év májusában Szolnokon rendezett szakmai konferencia egyik szervezője volt a Publika Magyar Könyvtári Kör. A szervezet pályázatíró tréningjén részt vett Tamási Csilla, a Pest Megyei Könyvtár munkatársa, ő is felszólalt most Szekszárdon. Megtudtuk, a Pullmann Tervezet első része olyan képzőközpont létrehozását indítványozza Magyarországon, ahol könyvtárosokat lehetne képezni szóban forgó területre. A szolnoki megyei könyvtár szervezte az első Beregfürdőn tartott tréninget, amin tizenhármán vettek részt, hogy kidolgozzák e központ anyagát. Kiderült: még a fővárosban is gondot okoz a fogyatékosokkal való bánás akár családi, akár intézményi szinten. Egyértelmű: a tréningeken szakemberek kellenek, a pszichológiai felkészítés elengedhetetlen. Az egyre fejlődő technológia eszköznek tekintendő, elsajátításával számos benne rejlő segítségre lelhetünk. Egy számítógépes program, ami az írott szöveget hangzó anyaggá alakítja mekkora segítség ez egy postai csekk kitöltésénél! Beszélő vérnyomásmérő, konyhai mérleg például cukorbetegeknek, magnetofonok, minél teljesebb hangoskönyvtár. Szekszárdon 15 éve működik az Illyés Gyula megyei könyvtárban ez a szolgáltatás, de megtalálható a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Tolna Megyei Szervezetének székhelyén, a Vállalkozók Házában is. Kovács Lászlóné Marika, a szervezet titkára a szekszárdi konferencián hálás köszönetet mondott Elekes Eduardnénak, a könyvtár igazgatójának és Béresné Kollár Évának, a zeneműtár vezetőjének egyben a Tücsök Zenés Színpad művészeti vezetőjének - Tolr^fc megyében eljut a vakokhoz, gyengénlátókhoz a hangoskönyv, nem beszélve arról, hogy az itteni könyvtárban mindenki tudja, hogyan kell bánni velük. A „tücskök" évente több alkalommal jönnek hozzájuk szerepelni, jelentős lépést téve az integráció felé. Nélkülük nem képzelhető el a karácsony vagy a nyári tábor. Béresné Kollár Éva és együttese több évtizedes kiemelkedő teljesítményű közművelődési és könyvtári munkájáért kapta a városunkban rangos elismerést jelentő Dr. Thész László emlékérmet. Végül egy idézet az 1998. január l-jén életbe lépett Esélyegyenlőségi Törvény kommunikáció fejezetéből: „Hozzáférhető az információ akkor, ha azt a fogyatékos személy érzékelheti és az biztosítja számára a megfelelő értelmezés lehetőségét. A kommunikációban jelentősen gátolt személy számára a közszolgáltatások igénybevételekor lehetővé kell tenni a kölcsönös tájékozódás feltételeit." PanyiZita Fotó: Nagy Ági