Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-26 / 37. szám

2003. OKTOBER 26. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP LXVI. A Szegzárdi Önkéntes Tornász és Tűzoltó-Egylet Szekszárd szomorú fordulópontjai a tűzvészek: 1560-ban Horvát Márk szigetvári kapitány égette föl, 1794-ben 636 ház, a mezőváros négyötöde lett a lángok martaléka, 1825-ben a maradék a Fölsővárostól a Kadarka utcáig. Nem akarták megvárni a következőt. A helyi sajtó első évében, 1873. szeptember 7-én tette közzé fölhívását Boda Vilmos járásbíró, a hetilap árnyékban lévő szerkesztője. „A mai felvilágosult kor az erkölcsi és anyagi téreni haladást tűzte • zlajára. (...) Az anyagi jólétnek hatalmasabb ellenségei az elemek, s ezek közt a tűz, amely évek szorgalmas gyümölcsét pár óra alatt megsemmisíti s egész családokat juttat koldusbotra. Az is kétségtelen, hogy ezen káros elem leküzdésénél nagy szerepet játszik a rendszeres eljárás, az ügyesség és gyakorlottság." Erre legcélszerűbb tűzoltó egyletet alakítani, s e téren „Szegzárd sem maradhat hátra". Szeptember 14-én elhatározták, hogy alapszabály-tervezetet adnak, s megkezdik a belépni szándé kozók aláírásának gyűjtését. Erre a formális megalakulásra 1873. október 26-án került sor. December 21-én Georgievich Pált elnökké, Boda Vilmost parancsnokká választották. Érdekes bepillantanunk azokba az adatokba, amelyek a közhasznú egylet első évtizedeiről mesélnek. Már november 5-én megírták A nők mint tűzoltók ellenségei című cikkben, hogy egy asszony férjét elzárta, nehogy aláírjon; 1874 augusztusában, amikor bevezették az önkéntes éjjeli őrszolgálatot (amelynek részletes szabályzata is fennmaradt), számos feleség tiltakozott. Egy hónap múlva viszont már férjeikkel együtt nézték Jilk László helybeli rézműves tűzoltószivattyújának sikeres próbáját. Ez is valóságos népünnepély volt, akárcsak 1874. március 30án az egylet első fecskendőjének megérkezése. Aztán persze a nők is megbékültek: 1879. augusztus 3án bejelentették, hogy „az összetartozást jelképező zászlóval ajándékozzák meg a helybeli önkéntes tűzoltókat". Boda Vilmos Előfogatra várva (Régi tüzek tanúi) A Tolnamegyei Közlöny 1874 novemberében a kalocsai jó példával szemben megírta: „A szegzárdi tűzoltóság őrtornya is megépült a nyár folyamán - szóval és ígérettel, de a kivitel elkésett az éji homályban." Jelzésre mégsem az őrtorony, hanem a belvárosi katolikus templom volt a legalkalmasabb: nemcsak harangjait húzták meg, hanem tornyára tűz esetén „vörös lobogó" került, ahogy arról egy 1877. május 22-i bírói köszönetben írnak. Máskor viszont korholják a csak bámuló tűznézőket, vagy az előfogat (két ló) lassú jövetelét. (Ebben még az is számított, hogy polgárember, azaz paraszt vagy iparos nem szívesen bocsátotta kalandba magát és jószágait holmi kaputosok, azaz értelmiségiek és hivatalnokok tüzénél.) Lassan a délceg tűzoltók kezdtek közszeretetnek örvendeni, 1886. november 28-án már az irodalomba is bevonultak Tóhelyi János Tisztelem én a tűzoltóságot című versével. Három hét múlva örömmel jelentették: zenekaruk „az alapismeretekben annyira előre haladt, hogy Schunda Venceltől 25 hangszert rendeltek" - a már hagyományos tűzoltóbálra is, meg képviselőválasztásokra is. No igen, és mellesleg óvták szeretett városunkat. Dr. Töttős Gábor Meseíró gyermekek A 3. Számú Gyermekotthon Kétyi Napfény Lakásotthon hátrányos helyzetű, főként roma családok gyermekeit látja el, és gondozza szeretettel. Itt tizenkét gyermek lakik, többnyire általános iskolai tanulók. Számukra kevés lehetőség áll rendelkezésre, hogy lemossák a „gylvls" címkézést magukról, és bebizonyítsák, ők is teljes jogú tagjai a társadalomnak. Ezért kérte Róczóné Papp Krisztina szakmai vezető arra a gyermekeket, hogy jelentkezzenek a meseíró pályázatra. Aki írni tudott, tollat ragadott... Az álkészített művek közül mutatunk be néhányat lapunk hasábjain. A jóságos tündér Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó. Abban a házban lakott egy tündér. A gyerekek elmentek a házába és nagyon jó barátok lettek a tündérrel. Sajnos a gyerekek közt volt egy szegény fiú, ezt a fiút Zsoltinak hívták. A tündér, ahogy meghallotta, hogy szegény, ezt mondta: - Minden gyerek választhat egy-egy kívánságot. De Zsolti legyen az első, aki kívánságot kíván. Zsolti ezt kívánta: - Legyen egy szép, magas palotám és a szüleim boldogan éljenek. A tündér ezt mondta Zsoltinak: Csukd be a szemed. Zsolti becsukta, amikor kinyitotta egy szép magas palotában találta magát. A tündér odament Zsoltihoz és a Zsolti ezt mondta: - Nagyon szépen köszönöm, hogy ennyit segítettél nekem jóságos tündér. A tündér ezt felelte: - Én is köszönöm, hogy segíthettem neked és azt kívánom, hogy amíg csak élsz, legyél boldog. Zsolti elköszönt a tündértől és a tündér ezt mondta: - Most már mennem kell. A tündér visszament a többi gyerekhez: Az egyik gyerek mobilt kívánt, a második boldogságot, a harmadik ezt kívánta: - Ne legyek soha, de soha szegény. Az utolsó, tehát a negyedik: - Bárcsak lenne egy hifim. A tündér elment Zsolthoz vendégségbe, közben a többi gyereknek beteljesedett a kívánságuk. Zsolti soha nem felejtette el a jóságos tündért, hogy milyen jószívű volt vele. A tündér berepült Zsolti ablakán és Zsolt, amikor meglátta, volt ám öröm, átölelték egymást és sokat meséltek egymásnak. Zsolt leültette a tündért és megkínálta jó kis étellel. Sokat ettek, jókat beszélgettek. Evés után kimentek a játszótérre és ott voltak Zsolti régi haverjai, nem nagyon ismerték meg egymást, mert Zsolti gazdag ruhákban járkált és csodálkozva néztek egymásra. Zsolti jól eljátszott a régi haverjaival, közben a tündér elment haza. A gyerekeket Zsolti elvezette a palotájába. Zsolti régi barátai nagyon megcsodálták a szép, nagy palotáját. Kérdezték a Zsolt régi barátai: - Meggazdagodtál Zsoltika? Zsolti így felelt: Tüdőm, hogy nem fogjátok elhinni, de egy tündér jobbá tette örökre az életemet. - A gyerekek egymásra néztek és egyszerre kérdezték: - Tényleg? Ha tudod, hívd ide, hogy mi is láthassuk! Zsolti azt mondta a gyerekeknek: - Ha becsukjátok a szemeteket, akkor idehívom. - Rendben van - mondták Zsolti barátai. - Zsolti, kinyithatjuk a szemünket? Zsolti így felelt: - Igen - aztán, amint kinyitották a szemüket egy tündért láttak a gyerekek felett. A tündér ezt kérdezte: - Nem hittétek el, hogy létezem? A gyerekek csodálkoztak, hogy ott van egy tündér. A tündér nekik is ezt mondta: - Válasszatok ti is egy kívánságot! Az egyik gyerek, mert csak kívánságot választani, de ő is csak ezt kívánta: Bár tudnék repülni! És amint kimondta a varázsszót, rögtön elkezdett repülni. Mondta a tündér: örökre nem szabad megengedni csak esetleg tíz napra. Ez a gyerek, aki a kívánságot kérte, örömmel beleegyezett, hogy tíz napig repüljön. A gyerekek hazamentek. Zsolti azt álmodta, hogy még mindig ott vannak a barátai. Felkelt elment az anyukájához, vitt 2000 Ft-ot és az anyukája vett rajta élelmiszereket. Még visszament a palotájába, a rokonai vették őt körbe. A tündér is ott volt köztük és nagyon örült neki, hogy megbecsülte a palotát és a többi cuccot, amit még elfogadott. Nagyon jól mulatnak, beszélnek, jókat esznek, isznak és még mindig ott vannak vendégségül, ha még nem haltak meg. Laki Erzsébet, U éves ESZ-LELETEK 10. Kukakukkolás Mondjuk sokkal szebb lenne az eleje nélkül, kakukkolásnak, de ez a madár csak annyiban hasonlít a címben idézetthez, hogy ő is más fészkébe tojja tojásait. Szemét ügyben nagy szokás ez kisvárosunkban. Árgus szemű, ágrólszakadt, ámbár soha tönkre nem menő vállalkozók lesik, hogy mikor lehetne egy kis szemetet csempészni az őrizetlenül hagyott kukákba, utcai apró hulladékra váró - még el nem lopott - kis szemétkosárba a lehető legtöbb nem odavalót betenni. A minap több tucat moziplakát éktelenkedett a régi Szegzárd Szálló előtti kosarakban, de a központ nem túl nagy körében tíz-húsz konténer is úgy néz ki, mintha most ellett volna. A hivatásos szemetelők már előre szatyorba csomagolt gyűjteménnyel ballagnak, amíg egy védekezni képtelen hulladékgyűjtőbe gyömöszölik küldeményüket. Érdekes, de valahogy sosincs köztük fölsőutcai szegény nyugdíjas, akinek pedig az a pár száz forint kukabérlet mégiscsak számít. Az áldásos szemétlerakókat hathatósan segítik a kórház kedves látogatói, akik az egyszerűség kedvéért oda ürítenek, ahol parkolnak. A múltkor az egyik bokor alatt egy pelenkaváltás is volt. Köszönjük! Vajon azonban az a gyerek, ha felnő, mit szól ehhez? -ős -bor * 1 ¥