Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-19 / 36. szám

SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2003. OKTOBER 12. Elbúcsúztunk Kapitány Ferenctől Október 14-én délelőtt 11 óra felé már egyetlen sza­bad parkolóhely sem volt az újvárosi temető előtt, sőt a környéken sem. Ren­getegen érkeztek, hogy búcsút vegyenek a 77. életévében elhunyt Kapi­tány Ferenctől, sokaknak Feri bácsitól. A koszorúk, csokrok és szál virá­gok tömkelege is azt jelezte, sokan szerették és tisztelték őt, aki - mint ahogyan családja a gyászértesítő­ben írta - „türelemmel viselt hosz­szú szenvedés után visszatért Te­remtőjéhez". Kapitány Ferenc a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt Tolna megyei politikusa volt. A negyvenes években titkár­ként, majd a rendszerváltást követő­en elnökként működött a párt me­gyei szervezetében. Az első szaba­don választott parlament képviselő­jeként a kisgazda „36-okkal" politi­zált. Több országos kitüntetése mel­lett 2001. október 23-án Mádl Fe­renc köztársasági elnök a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével tün­tette ki. Feri bácsit legutolsó földi útja előtt többen búcsúztatták. Elveszté­se miatti szívbemarkoló mondatok közül idézésre nem tudnék válasz­tani. Nem is teszem, hiszen azoknak, akik a kellemesen langyos őszi napon elkísér­ték őt, a búcsúszavak ott lüktetnek fejükben, szívük­ben. A magam szerény módján köszönök el Feri bá­csitól, akivel többször be­szélgethettem. S nemcsak azért, mert oly sokszor ké­szítettem vele interjút... bár legtöbb­ször annak okán. Amikor befejez­tük a „hivatalos" tárgyalást, magától értetődően következett a politika, a család, a mindennapok. Engem mindig megragadott Feri bácsi ki­egyensúlyozottsága, határozott vé­leménye, amit rendre halkan, gesz­tikulációtól mentesen, ám roppant meggyőzően fejtett ki. Hogyan lett képes a sok-sok gyötrő esztendő emlékének nyomása után is hig­gadtnak maradni, csakis a tények­hez ragaszkodva érvelni? Erről többször ejtettünk szót, de valójá­ban nem kaptam rá választ, csak olyasmit, hogy „felül kell emelkedni a dolgokon". De fogalmazott úgy is, „a bosszúállás nem vezet sehova". „A tények makacs dolgok" ­mondta egyszer mosolyogva, majd készülő - három kötetesre tervezett könyvéről beszélt. Az első kötetet most megint a kezemben tartom. 1956 előtt - alatt - után Tolna me­gyében. (Betegsége miatt a követke­ző két kötetet csak előkészítette.) A vaskos, közel 600 oldalas könyv va­lóban csakis a makacs tényeket írja, ám izgalmat adóan, választékosan, remek stílusban, mondhatni olvas­mányosan emlékezett a szerző mindazokra az évekre és történé­sekre, amelyeket mind, mind bizo­nyít és hitelesít a maga őrizte, illetve a levéltári kutatásaiból származó dokumentumokkal. Feri bácsi néhány mondatot írt nekem ajánlásképpen könyve har­madik oldalára. Nagyon jól estek szavai, amit ő pontosan tudott. Fi­gyelmes, udvarias, mi több, lovagias ember volt. Mindig érezte, (Érezte? Tudta!) kinek kell adnia jó szavai közül és mikor, s kinek van szüksé­ge az adott pillanatban egy mosoly­ra. Mondhatja bárki, hogy ezek ap­ró dolgok. Igen, azok. De hiszem, s Feri bácsi is így érzett és élt, hogy az adott, illetve kapott néhány - mások számára jelentéktelennek tűnhető ­szó, akár meg is határozhatja az ember következő néhány napját, miközben segít átlépni egy konflik­tuson. Amúgy pedig az apró dolgok hűen adnak képet egy emberről. A francia gondolkodó, Joseph Joubert egyebek közt megfogalmaz­ta: „Vagy a kötelesség, vagy az erő rabjainak kell lennünk." Ezzel Feri bácsira vonatkoztatva is egyet lehet érteni, ám a „vagy" abszolút mellő­zésével. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági Az Ifjúsági Fúvószenekari Alapít­vány (adószám: 1923136-1-37) meg­köszöni, hogy az SZJA 1%-ávaí támo­gatták a zenekar működését. A befize­tett 397 610 Ft-ot a bietigheimi utazás­ra használtuk fel. Kérjük további szí­ves támogatásukat! Az Ifjúsági Gitárzenekari Alapít­vány (adószám: 18852400-1-37) meg­köszöni, hogy az SZJA 1%-ával támo­gatták a zenekar működését. A befize­tett 104 368 Ft-ot a későbbi kiadások­ra tartalékoljuk. Kérjük további szíves támogatásukat! A Thész László Zenei Alapítvány (adószám: 19231402-1-17) megköszö­ni, hogy az SZJA 1%-ával támogatták az alapítvány működését. A befizetett 11 625 Ft-ot a későbbi kiadásokra tar­talékoljuk. Kérjük további szíves tá­mogatásukat! A Zenetanárok Országos Zongora­versenye Alapítvány (adószám: . 19231725-1-17) megköszöni, hogy az SZJA 1%-ával támogatták az alapít­vány működését. A befizetett 9533 Ft­ot a későbbi kiadásokra tartalékoljul^^ Kérjük további szíves támogatásuka^B A Korszerű Urológiáért Alapítvány (adószám: 18858080-1-37) megköszö­ni, hogy az SZJA 1%-ával támogatták az alapítvány működését. A befizetett 263 748 Ft-ot műszervásárlásra fordí­tottuk. Kérjük további szíves támoga­tásukat! A Csatolna Egyesület (adószám: 18857917-1-17) megköszöni, hogy az SZJA 1%-ával támogatták az alapít­vány működését. A befizetett 188 527 Ft-ból 25 250 Ft-ot internetes megjele­nítésre fordítottuk, a többit tartalékol­juk. Ki kicsoda Szekszárdon? - JUNIOR 6. FINTA VIKTOR új­ságíró, televíziós, szerkesztő-műsor­vezető. A Szekszárd 1 TV. munkatársa. Született: Szekszár­don, 1972. szeptem­ber 3. Családja: édesany­ja, Szűcs Judit ház­tartásbeli, édesapja Finta István, gé­pészmérnök, a PA Rt.-nél. Testvérei: édesanyja részéről négy, édesapja ré­széről két féltestvére van. Családi állapota: három éve nős, felesége Szabó Noémi tanító-kosárlabda­edző, kisfia, Zétény másfél éves. Is­kolái: II. Sz. Általános Iskola, ma­gyar-testnevelés tagozat, Garay Gimnázium érettségi, Juhász Gyu­la Tanárképző Főiskola bioló­gia-földrajz szakon diploma. Ki­emelkedő eredmények: a gimná­zium IV. osztályában, a „Szép ma­gyar beszédért" Kazinczy-emlékér­met kapott. Életének legemlékezetesebb pil­lanatai: hármat tart nyilván: a há­zasságkötésének napját, gyermeke születésének napját, s azt a napot, amikor ­éppen egy évtizede ­először a Városi Televí­zióban a képernyőn köszönthette a néző­ket. Hivatás: miután ebben a szép, ám nem kön­nyű szakmában, a mé­diában eltöltött ennyi időt különböző „sze­reposztásokban" - hír­olvasó, műsorvezető, riporter, szerkesztő, sőt az írott sajtóban is kipróbálhatta magát - úgy gondolja ez már hivatás számára. Hobbi: kapcsolódik a hivatásához, mégpedig az a része, amely a sporttal fiigg össze. Sportrajongó, s nemcsak közvetíteni, írni szeret a sportról, de művelni is. A focitól a kosárlabdáig, a síeléstől a jogko­rongozásig, mindent. Tervei, céljai: olyan újságíró sze­retne lenni, aki az embereknek nemcsak a negatívumokat közvetí­ti a televízión, az újságon keresz­tül, hanem az örök emberi értékek­re mutat rá. Magánéletében jó férj, és a legjobb édesapa kíván lenni. SIMON V. ZITA, új­ságíró, szerkesztő­riporter, a Szek­szárd 1 TV. sokolda­lú munkatársa. Szü­letett: Szekszárdon, 1975. augusztus 20. (barátai szerint a tű­zijátékot minden év­ben neki rendezik), s stílszerűen az óvo­dában, a kenyér volt a jele. Családja: édesanyja Csőszné Szeleczki Katalin köztisztviselő a Ma­gyar Államkincstárnál, apja Csősz István és féltestvére Csősz Kornél, vállalkozásban egy kiskocsmát üzemeltet Mözsön. Családi állapo­ta: hajadon, de nem egyedülálló. Iskolái: általános iskola Mözs, Ga­ray Gimnázium érettségi, Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, Szek­szárd közösségszervező szak, dip­loma, Médiastúdió Budapest, an­golul nyelvkörnyezetben tanult egy évig, amikor Angliában dolgozott. Amire büszke: sikerként könyveli el, hogy akár itthon, akár külföldön bármilyen élet-, illetve munkahely­zetbe került, mindig a legjobbat tudta magából kihozni. Ez vonatkozik egy tár­sasági est háziasszonyi teendőire, illetve egy más országban, idegei^fc családban három gyer^^ mek nevelésére, vagy éppen a szülői házban, a háztartásban való se­gítésre is. Hivatás: vé­letlenül került a televí­zióba - bár tudjuk, hogy nincsenek vélet­lenek -, de nem vélet­len, hogy ott maradt, s lassan egy évtizedet tudhat maga mögött, úgy, hogy a legkülönfélébb „szereposztások­ban" állja meg a helyét. Hobbi: sze­rencsésnek tartja magát, mert a munkája a hobbija, szinte alig van ideje másra. Ha mégis, akkor sze­retne többet utazni, s mint minden nő szeret vásárolni. Tervek, célok: Tanulás!!! Az angol nyelvet folya­matosan tanulja, s szeretne még egy diplomát - lehetőleg egyetemit -, ami pár évre meghatározza majd a szabadidejét. A magánéletében fontos számára annak a szeretet­nek és biztonságnak a megtartása, amelyben jelenleg él. SASI

Next

/
Oldalképek
Tartalom