Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-10-19 / 36. szám

2003. OKTOBER 19. J , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MESELO EMLEKEINK 9. Az első gyárigazgató ajánlatai Nevét hiába keresnénk városunk monográfiájában, s ezért látszólag csak a legszűkebb kutatói körnek lehet érdekes, ki is volt Szekszárd első gyárigazgatója, s ugyan miféle ajánlatokat tehetett. Közhely, de a látszat, mint anynyiszor, most is csal... A sajátos körülmények folytán az első gyár nem magántőkések, még csak nem is az állam pénzén, hanem megyei kezdeményezésből, rabdolgoztatónak épült. Már az alapozása is >

enzációt hozott, mert 45-ben itt találták meg a híres szekszárdi szarkofágot. Augusz Antal 1846-os jelentése szerint: „A megyebörtönebéli rabok hasznosan foglalatoskodtatnak a börtönökkel kapcsolatban lévő posztógyárral, naponként 45-50 rab talál ott alkalmazást." Egy HUMMHMMHHnM év múlva már „okszerű gépes felszerelésénél fogva" említi, s meglehetősen modern gondolkodásra vall az is, hogy a posztógyári raboknak „naponként érdemlett jutalmazásuk a takarék pénztárba tétetik", s azt majd szabadulásuk után meg is kapják. Vajon lett-e belőlük gyári munkás? (Vármegyei rabok Lüders egykorú rajza után) Aki mindezt magánvállalkozásával gyárigazgatóként lehetővé tette, gróf Aichelburg Ferenc volt. A karintiai származású egykori főhadnagy 1840-ben lett magyar honos, de 1848. október 13-án 600 honvéd ruházatának előállítására tesz ajánlatot a főispán-kormánybiztosnak, nemes önérzettel megjegyezve, „hogy a vállalkozók sorába, kik a körülményeket felhasználva tsak ön nyereségüket keresik, be állani nincs hajlamom". Ezért, ha a tervezett 30-40 forintnál kevesebből tudna egy-egy öltözetet kihozni, „a felesleg korántsem hasznomnak tekintetvén, az ország javára legyen megkímélve". Tegyük hozzá, hogy elsőszülött fia már honvéd önkéntes, egy hónap múlva pedig huszár hadnagy. A tervezett ruhába a 41. zászlóalj honvédjeit öltöztették, a megtakarított pénzből köpenyek lettek. Néhány hónap múlva, 1849 nyarán már kilátástalan volt a helyzet, ezért „Aichelburg Ferencz Tolna Megyének hív tagja" aláírással a gyárigazgató arra buzdítja barátait, hogy „ha fejedelmetek eránti hűség szíveitekben elhamvadva volna, mit nem hihetek..., azok hitegetésein, kik e drága hon vesztével kívánják bitorlott állásaiknak" fenntartását meghosszabbítani, „gondolkozzatok - okúljatok". Az előző ajánlathoz képest ez jelentős reálpolitikai visszalépés, de a tettek elhitetik, hogy „e körülmény soha nem szüntette meg keblemben azon szeretetet, mellyel honom iránt viseltetem". Azonban a gyárigazgató a helyén maradt, s ez szülte harmadik ajánlatát. A megyefőnökhöz írott 1849. november 18-i levelében keserűen panaszolja, hogy „rövid időre bebörtönzött kedvenc ifjak" „a gyári munkához rendeltettek", de „a gyári munkaházat Cassinonak nézve ottan mulatnak, a munkálni akarókat a dologba hátráltatják, a dolgozóknak jutalmul rendelt vatsorát meg eszik ugyan, de a gyári foglalatossághoz nem alkalmazhatók". Aichelburg mérgében azt kéri, hogy az ilyen rab „egy napi bőjtel büntetessék", a munkaidőt tartsák be, és ne alkalmazzanak el nem ítélt fogva tartottakat. Nem tudjuk, lett-e foganatja a gyárigazgató kérésének, annyi azonban biztos, hogy már nem sokáig mérgelődött, mert két év múlva, 1851. december 10-én meghalt: mindössze 57 éves volt... Dr. Töttős Gábor Koccanásos baleset egy kaukázusi juhászkutya miatt i Úgy tűnhet, valaki megrendezte a történetet, aminek helyszíe a Tartsay utca, időpontja október 4., azaz az állatok világapja volt. Egy hetven kilogramm körüli kaukázusi juhász először a körforgalmi csomópont kocsipályája közepén feküdt le, majd a Tartsay utcába ment, ahol fölváltva pihent az út egyik, aztán a másik oldalán. Helyének változtatása során elütötte egy autó, de meg sem állt. Ekkor érkezett egy gépjármű-oktatással foglalkozó férfi, aki megállította autóját a kutya mögött, kitette az elakadásjelző háromszöget, s bekapcsolta a vészvillogót, mesélte Fiáth Szilvia, a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány elnöke, s így folytatta: - A férfi ekkor alapítványunknak telefonált, ám eközben egy személyautó az előtte állóba hajtott. Fiáth Szilvia és Nagy Piroska titkár nyomban a helyszínre ment, s megpróbáltak nyugtató tablettát adni a kutyának, de nem fogadta el, sőt magához közel sem engedett senkit. Az állatvédők kénytelenek voltak kihívni a - szabadnapos - kerületi főállatorvost és a rendőrséget. A zuhogó eső ellenére rövidesen a helyszínre érkezett dr. Borús István és két rendőr. A járőrök a forgalmat irányították, az állatorvos pedig lövedék formájában jutatta az állatba a nyugtatót. A már alvó ebet öten emelték a kocsiba, majd az állatmenhelyre szállították. A két állatvédő hölgy - akik szintén szabadnaposak voltak kérte, írjuk meg, hogy ezúton is köszönetet mondanak az állatorvosnak és a két járőrnek. Bognár Zsoltnak és Köteles Gyulának, akik segítettek az újabb balesetek megelőzésében és a kutya elszállításában. Megjegyezték, tapasztalatuk szerint vannak olyan települések, ahol hasonló esetben „egyszerűen" kilőtték volna az állatot. - h „Ti pedig testvéreim ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe" (II. Thesszaloniki levél 3.13) Önkéntesek ünnepeltek A Szekszárdi Civil Szervezetek Közössége és a Városi Mentálhigiénés Egyesület díjat alapított a másokért végzett önkéntes munka elismerésére. Nevét Szomjú Györgyről, a legendás szekszárdi lakatosmesterről kapta, aki híres volt szépérzékéről, mesterségbeli tudásáról, emberségéről, önzetlenségéről, az emberek és a közjó szolgálatáról. A díjat Farkas Pál szobrászművész önkéntes munkában tervezte, készítette és ajánlotta fel. A Hála-Gálán, október 12-én ünnepélyes keretek között adták át a díjat a Babits Mihály művelődési központ márványtermében. Díjazottak: Kindl Ferenc, a Tolna Megyei Felnőtt Diabetes Közhásznú Egyesület vezetőségi tagja; Andrásné Marton Zsuzsa, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület vezetője; Kovácsáé Seres Júlia nyugdíjas; Forgó István nyugdíjas; „Ifjú Szív" Német Nemzetiségi Néptánc Egyesület. Ugyanekkor került sor az „EGYMÁSÉRT" pályázat értékelésére is, amelynek eredményeként Tóth Olga és Cser Jolán vehetették át Decsi Kiss János és Németh István alkotóművészek ajándékait. ÉSZ-LELETEK 9. Gesztenyekoppanáskor Megható figyelmességként értékeltem, hogy a Bezerédj utcai fákon - gondosan odamadzagolva - a következő felirat jelent meg: „Vigyázat! A fáról gesztenyék potyoghatnak. Szekszárdi Vagyonkezelő Kft." Nagy lépést tettünk ezzel az angolszász precedensjogba való beilleszkedés útján. Az USA-ban ugyanis, ha nem írják rá a késre, hogy kedves bamba használó vigyázz, mert ez éles, aztán valaki lenyalja róla a ketchupot, elvágja a nyelvét, perelhet, s a gyártó fizet. Gondolom, a Yellowstone Nemzeti Parkban minden macin ott a figyelmeztetés: Vigyázat, ez nem tejbegrizzly! Szeretem és pártolom e kedves, új szemléletet, amely a biztonság kedvéért agyalágyultnak tekint mindenkit. Ki kellene bővíteni azonban a felirattal megcélzottak .körét és a tudatni szánt ismereteket. A fa alatt ott lehetne például: Vigyázz, a kő kemény! Vagy: A kellő panírozás és átsütés nélkül elfogyasztott parkolócédula szorulást, gyomorrontást okozhat! Esetleg csapon keresztül jöhetne: Figyelem! A szekszárdi vízben semmi nem szabványos, csak az ára! Beláthatatlan távlatokat nyitna, ha néha-néha az égen hőlégballon jelenne meg egy felirattal: „Innen akármi leeshet! Menny Kft." -ös -bor