Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-09-14 / 31. szám

& SZEKSZÁRDI 2003. SZEPTEMBER 14. M A Szekszárdi Vasárnap prózaíró pályázatának nyertesei MÁSODIK DÍJ: KARDOS LÁSZLÓ Ablak a világra Nem ám csak úgy nézegetni akartam én Sza­bó Nellyt, hanem komoly döntéseket megbe­szélni vele. Nem szerettem még úgy senkit az­óta sem, pedig már tizenkettő múltam. De hát, ki ne szerette volna? Azt hiszitek, a barátom, a Gyula nem volt szerelmes belé?! Az is az ő ötlete volt, hogy másszunk fel Nelly ablakához. Vagyis, hogy én, ő meg majd őrkö­dik. Most kinevettek, hogy az első emeletre kön­nyű, de próbálnátok csak ki! Nem is nagyon akarództam, csak hát az a pincérgyerek, aki kí­sérgette Szabó Nellyt, nem nagyon engedte vol­na, hogy végre vallomást tegyek a város leg­szebb lányának. Az a pincér meg nem is volt ám gyerek, felnőtt volt és testépítő, gondolhatjátok. Csak lakott volna abban a házban, velünk szemközt! Már egyetlen ép ablaka sem lenne, merthogy a Gyula meg én mindent el tudtunk rendezni néhány ablak bedobásával. Már két felnőttnek is megmutattuk, hogy ki nevet a vé­gén, ha kivárjuk az estét néhány kővel a zse­bünkben... Csak aztán odaköltözött a világ leg­szebb lánya és mi elhatároztuk, hogy itt nem lesz több gyerekes ablakbetörés. Sőt, sokszor még őrködtünk is, nehogy valakinek eszébe jus­son ilyesmi. Ezért aztán sok estét töltöttünk az ablaka alatt, no. Hanem ez a pincér, ez azt hiszi, itt minden az övé. Szerencsére mindig csak hazakísérte Nellyt, aztán már iszkolt is! Mi vigyáztunk hát Szabó Nellyre, a Gyula meg én. Szóval, kitaláltuk, főleg a Gyula, hogy fel ké­ne mászni Nelly ablakához és akkor beszélhet­nék is vele, közben meg, ha jönne a pincér, azt elzavarnánk. Ezt a Gyula mondta, aki a barátom és még nálam is erősebb. Én meg bátor vagyok és azt mondtam, hogy jó ötlet. De azt most el se mesélem, hogyan telt el az a nap, mert én úgy izzadtam, meg fáztam, hogy már attól féltem, beteg leszek. Azt hittem sosem lesz már este, pedig lett és az a hústorony pedig ismét hazakí­sérte szerelmemet. Ez felnőtt, mi?! Még a kezét se merte megfogni! De végre eljött az én időm. Vagy mégsem?! Beszélgetni kezdtek, amire semmi szükség nem volt. Pincér maradjon a kaptafánál, nem?! Az már biztos, itt nem kért kólát senki, akkor meg mi itt a megbeszélnivaló?! Aztán eljött a perc, amit egész nap, egész életemben vártam. Az a pojáca elment, sötétedett is, nekem meg sürgő­sen vallomást kellett tennem az első emeleten. Azt nem sorolom fel, hányféle lehetetlen helyre felmásztam már, de komolyan mondom, ilyen nehéz egyik sem volt. Most így hirtelen eszem­be se jut, hogyan jutottam fel. De azt megmon­dom, hiába értem fel, egy jó ideig csak lógtam ott, mint egy szédülős denevér. Képzelhetitek, hogy a villámhárítót nem leánykérésre tervez­ték, de mielőtt elzsibbadt kézzel-lábbal lepo­tyogtam volna, elhatároztam magam. Beakasz­tottam a zsibbadt bal lábamat a merevítőbe, a zsibbadt bal kezemmel biztosítottam magam, szélesen kihajoltam oldalra... és megláttam Sza­bó Nellyt egy meseszép köntösben, amint fésül­te meseszép haját... Ott tündökölt a világ leg­szebb virága, ezt persze úgysem értenétek, de ott állt a Szabó Nelly, gondolhatjátok! Kiszáradt a szám, de tán még a szemem is, pislogtam is erőseket. Csakis Szabó Nelly lesz a feleségem, gondol­tam, a pincért földhöz vágom és megkérem Nelly kezét. Ha másképp nem megy, majd Gyu­la segít megverni ezt a húshegyet és akkor még jobban a barátom lesz. Ha most észrevenne... talán behívna, meg ne fázzak... mosolyogva jönne ablakot nyitni... megfürdenénk, aztán megbeszélnénk az es­küvőt... S akkor csöngettek. Kis híján leestem, Ndfc^ felrezzent, egy pillanatra kapkodva körülnéz^P aztán - jaj! - az ablakhoz lépett, egy suhintással behúzta a függönyt és én tudtam, hogy ki a láto­gató. Villámgyorsan leereszkedtem, a tenyerem vérzett, az ingem elszakadt, Gyulához egy szót sem szóltam. Megtöröltem a kezem a nadrá­gomba, hosszan, lemondóan néztem barátom­ra, aki mindent tudott. Nem emlékszem, ho­gyan jutottam haza, képzelhetitek. Egy hónapig jártam testépítésre, aztán meg­untam. Utána még hetekig nem találtam a he­lyem, kétségbeesve kóboroltam a sötét utcákon motyogva, magányosan. Egyik este megvertem a Gizit, aki szemüveges volt és szerelmes be­lém. Aztán egy éjjel betörtem Szabó Nelly ablakát és kifutottam a világból. Ki kicsoda Szekszárdon? - JUNIOR 3. KARÁCSONYI JÁNOS, a Babits Mihály Műve­lődési Ház és Gyerme­kek Háza munkatársa, a Szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület fel­nőtt csoportjának veze­tője. Született: Szek­szárdon, 1975. szep­tember 8. (éppen ma, amikor ezeket az ada­tokat felvesszük ün­nepli 28. születésnap­ját. Gratulálunk!) Családja: édesanyja, a Tolna Megyei Népbolt Rt.-nél előadó, édesapja, a Tolna Megyei Rendőr­főkapitányságnál alezredes. Báty­ja, Karácsonyi György nős, a család szeme fényének édesapja. Családi állapota: egyenlőre nőtlen. Isko­lái: Gyakorló Általános Iskola Szekszárd, érettségi, Sztárai Mi­hály Gimnázium Tolna, technikum Székesfehérvár, fogtechnikusi ok­levél. (A szakmában egy pillanatig sem dolgozott, ahhoz szerinte egy fogtechnikus papa és egy fogorvos mama kellett volna.) Pécs, művelő­dés-menedzser sza­kon diploma. Tánc: 8 éves kora óta tán­col a Bartinában, ennek idén 20 esz­tendeje, és 6 éve a felnőtt csoport ve­zetője. Kiemelkedő ered­mények: Tolnán, Baranyán túl bejár­ta szinte az egész világot, ahol a sike­reket a csoportjával érte el. Hobbi: jelentős idejét lekö­ti a tánc, amely nemcsak munka, nemcsak hivatás, de hobbi is szá­mára. Célok, tervek: a közeljövőben egy középfokú angol nyelvvizsga. Rö­vid, közép és hosszú távú tervei között két dolog szerepel. Az első, hogy mindennapi munkájában tudjon megfelelni. A második, hogy szeretne a magánéletében is olyan sikeresen és élményekben gazdagon „táncolni" mint azt a Bartinával eddig tette, s reményei szerint ezután is teszi. WESSELY ÁGNES, a Csapó Dániel Mg. Szakközépiskola vég­zős hallgatója. Szüle­tett: Szekszárdon, 1985. november 6-án, a család legkisebb ne­gyedik gyermeke­ként, olyan viharos gyorsasággal, hogy az orvos már csak az ő hangjára ért be a szü­lőszobába. Családja: édesanyja Lenkey Il­dikó telefonközpont-kezelő és irat­táros az OTP Bank Rt.-nél, édesap­ja, Wessely Bálint pénzügyi előadó a Konzum Banknál. Két nővére és egy bátyja van. Családi állapota: hajadon, addig, amíg az igazit meg nem találja. Is­kolái: V. sz. Általános Iskola Szek­szárd, most fog érettségizni a Csa­pó Dánielben. Iskolán kívüli el­foglaltsága: zene, zene, zene. Jazz, valamint akusztikus. Énekel­ni tanul Bátaszéken, Jagicza József kántornál. Különféle rendezvénye­ken lép fel, ahol énekét az utóbbi időben Barta Balázs bőgővel, Máté Zo^ kongával kíséri. ^^ ker: minden fellépé­se alkalmával azt ér­zi, hogy tetszik az embereknek, amit csinál. Próbál egy sa­ját előadóstílust ki­alakítani, de vannak példaképei, többek között: Tracy Chap­man. Tapasztalata, hogy közel és távol­ban ennek a műfajnak egyedüli női képviselője. Hobbi: mindenek fe­lett az éneklés, azon túl szeret fü­rödni, úszni, főleg a szabad vizek­ben, s reméli, egyszer a tengerre is eljut. Célok, tervek: hivatásul sze­retné választani a zenét, ezért az érettségi után a Konzervatóriumba felvételizik, jazz szakra. Szeretné hangját tökéletesen kidolgozni, s a diploma megszerzése után Svédor­szágba utazni, ahol magyar barátja él, s akivel egymást segítve szeret­ne sikereket elérni. SASI Fotó: N. Á„ C. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom