Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-15 / 23. szám

, SZEKSZÁRDI m VAS

ARKAP „Az év kiemelkedő szellemi alkotása" Díjazott főiskolai tanárok A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolai karán két oktató, dr. Kurucz Rózsa főiskolai tanár és dr. Töttős Gábor főiskolai docens, az egyetem által minden évben meghirdetett: az év kiemelkedő alkotása pályázatán - amelyre minden alkalommal sokan pályáznak tanulmányokkal, jegyzetekkel, kutatási eredményeket tartalmazó művekkel - egy-egy kiemelkedő értékű könyvvel nyerte el az idei díjakat. A díjak átadásával egyidejűleg rektori dicséretben részesült dr. Tolnai Gyula főiskolai tanár, s nyerte el a hallgatók által odaítélt: a kar legnépszerűbb oktatója címet. - Mindhárom díjazott oktatóval egy forró délutánon, vizsgáztatás közben, után sikerült beszélgetni. Dr. Tolnai Gyula, a Szociálpolitikai Intézet igazgatója A rektori dicséretről és a legnépszerűbb oktató elismerésről, többek között a következőket mondta: - Az intézetnek szól ez a rektori dicséret, annak az intézetnek, ahol egy jól működő oktatói gárda van. Aminek igazán örülök, hogy ebben az intézetben kialakult egy nyitott ajtajú oktató-hallgató kapcsolat, amit ebben a világban egyre kevésbé lehet megteremteni és megtartani. Annál is inkább, mert radikálisan megnőtt a hallgatók száma, s ez nagyon megnehezíti a jó viszonyt tanár-tanítvány között, bármennyire is igyekszünk. A rengeteg tennivaló mellett is megéri ezt a jó viszonyt tartani, ugyanis ha a hallgató jól érzi magát, akkor ez az eredményein meglátszik. A nappali képzés mellett nagyon kibővült a levelező képzés. Egy részüknek már vannak szakmai tapasztalataik - nagy részük ilyen munkakörben dolgozik - érettebbek, s a szociális munkához kell egy kis érettség is, ezért velük jobban meg is értjük egymást. Sok a fiatal, ambiciózus hallgató közöttük, érdeklődők, és igénylik a szorosabb kapcsolatot, jobban, mint a nappali tagozatosok. Az intézetben megpróbálunk bizonyos szakmai napokat, rendezvényeket ébren tartani, hogy a tanításon kívül is legyen kapcsolat oktató és hallgató között. Ennek jegyében jött létre és működik a Szekszárdi Szociális Munkás Hallgatók Egyesülete. A tanároknak többletmunkát, a diákoknak egy olyan pluszt jelentenek ezek az élmények, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy évek múlva is elmondhatják, milyen élményekkel gazdagodtak s milyen hangulatban járták végig a négy esztendőt. Az a jó, ha a tanár a háttérből sugallja azt, amit a hallgató szívesen csinál, ezzel lehet igazán eredményes, közösségi munkát létrehozni. Meggyőződésem, hogy a jó diák buli ugyanúgy hozzátartozik a diákélethez, mint a felkészülés, a felelés, a vizsga. Az eredményekről: a környék intézményeinek nagy részében volt hallgatóink a vezetők. Már két olyan fiatal kollégánk van, akik itt végeztek, továbbtanultak, s aztán visszatértek. Legnépszerűbb oktató? 39 éve tanítok. Nincs jobb érzés annál, amikor itt vannak a gyerekek és él a ház. Dr. Kurucz Rózsa, a pedagógiai és pszichológia tanszék vezetője „Az első magyar óvóképző" című könyvével nyerte meg a pályázatot, tudományos munkásságáról, a tanításról a következőket mondta: - Könyveim tudományos kötetek, melyekben neveléstörténettel foglalkozom. A legutóbbi „Az első magyar óvóképző" a tizedik, s talán a legszebb. A felhasznált régi dokumentumok „kívánták" a könyv méretét és a borító antik bordó színét arany díszítéssel. Úgy mint az előző, ez is a Babits kiadó gondozásában jelent meg. A könyv 15 év kutatómunkájának gyümölcse európai kitekintéssel. A dokumentumokat az ország számtalan levéltárából kellett öszszegyűjteni. Büszke vagyok arra, hogy az ELTE felvette ezt a könyvet a kötelező irodalom ajánlatok közé, annál is inkább, mert ez a téma ilyen mélységig még nem került feldolgozásra. Oktatói munkámról? 1985 óta dolgozom a főiskolán, pedagógia és pszichológia a szakterületem, a doktori disszertációmat és a kandidatúrámat a reform pedagógiából írtam. Legszívesebben a gyakorlati pedagógia szempontjaival foglalkozom, tudományos munkáim erről szólnak. A pedagógia minden résztudományágát végig oktattam már a főiskolán. Egy éve jött léte a Pedagógus Képző Intézet, amelynek igazgatója lettem. Ide tartozik a tanító, óvodapedagógus, német nemzetiségű óvodapedagógus képzés, valamint a pedagógus szakvizsga irányítása. Dr. Kurucz Rózsa arra a kérdésre, hogy tanítani, igazgatni, tudományos művek sorát letenni az asztalra, milyen energiákat követel, a következőket mondta: Sokat dolgozom, ma 20 hallgató záróvizsgái vannak, amely őket és a tanárokat is ebben a rettenetes melegben nagyon megvisel. Az én tantárgyaim, a pedagógia és a pszichológia minden záróvizsgán ott vannak. A teherbírásomról annyit, hogy sokat köszönhetek a szüleimnek, akik mindketten pedagógusok voltak. Édesapám sajnos már nem él, de nagyon büszke volt rám. Édesanyámtól nemcsak a biztos hátteret kapom, hogy leveszi rólam az otthoni munkák gondjának nagy részét, hanem óriási ösztönzést is. Tudományos munkáim talán sosem jelentek volna meg - vagy legalábbis nem ilyen nagy számban ha ő nincs, s nem inspirál arra, hogy csináljam. Szerencsésnek érzem magam, mert olyan szülőktől tanulhattam, akik még igazán hivatásnak tekintették ezt a pályát, és így is dolgozták végig. Bár édesapám orvosnak szánt, iskolában nőttem fel, a pedagóguspályát szívtam magamba, ott volt a példa előttem, más hivatásra sosem gondoltam. Dr. Töttős Gábor főiskolai docens, költő, író, helytörténész A sort lehetne folytatni, bár aligha van ember Szekszárdon, aki a városunk történelmét kutató, és íróem2003. JÚNIUS 15. bert ne ismerné. A díjat a „Hajdani Tolnai Hölgyek Könyve" című művéért kapta. -A 25. könyved volt ez a díjazott, amely az olvasók körében óriási népszerűségnek örvendett, a berni^^ tatóján, 2002. március 8-án rri^V látszott, sikeres lesz. Értéke felbecsülhetetlen, ezért a kérdés adja magát, a város és a megye hogy reagált erre a könyvre? - Sehogy! Még csak tudomásul sem vették. Úgy látszik, olyan bővében vagyunk az ilyen értékeknek, különlegességeknek, hogy erre már nem jutott figyelem. Igaz, hogy eleve nem az anyagi siker reményében adtam ki, de ha már az ember a saját életvitelén megspórolt összegen valamit kiad, akkor valamilyen gesztust várna cserébe. Talán 20 évi gyűjtés és kutatás többet érdemelne. - Igaz, hogy nem azoktól, akiktől vártad, mégis ez a könyved díjazott lett, s nem akármilyen körben. Mi az, amit a mű nagy erősségének tartasz? - A III. kötetet, a „Tolna megyei nölexikon"-t emelném ki, amely^ maga nemében első, s aki talállQP zott már vele, az tudja miért. A trilógiát bemutatni egy-két mondatban felesleges próbálkozás lenne, az olvasók pozitív visszajelzései számomra azt jelentik, megérte a fáradtságot. - A könyvben szereplő 215 nő között olvashatunk Dienes Valériáról, az első magyar professzornőről. Most 2003 pünkösdjén újra egy értékes „ajándékkal" lepted meg az olvasóidat... - 25 éve hunyt el Dienes Valéria akinek ifjúkoráról szól a legújabb kötetem. Számomra is szép ünnep ennek a könyvnek a megjelenése. Dr. Töttős Gábor első könyve 1984-ben jelent meg, amely után Babits-díjat kapott. Ennek már lassan két évtizede. 1996-ban „Közjóért" kitüntetést kapott a várostól. Ennek is lassan már egy évtizede... Sas Erzsébet Fotók: Nagy Ági