Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-15 / 23. szám

SZEKSZÁRDI 2003. JUNIUS 15. VASÁRNAP JUL Ki akar 15 ezer forintért bíróságra járni? Az ember dúl, fúl, bíróságot emleget, majd az idő lelohasztja mérgét, s tettrekészségét főként „piti" ügyekben. Mondom is a példát, ami nem egyedülálló. A benzinkútnál este ketten dolgoznak. Egyikük a pénztárban, másikuk pedig kint. Hárman tankolnak, miközben megérkezik a negyedik kocsi. Beáll a sorba. Tankolás után félreáll az olajos rámpához. A vezető bemegy, s kifizeti az 1200 forintot. Társa, egy fiatalember kiszáll a kopott, ám kidekorált autóból, kicsit őgyeleg, kinyitja, majd bezárja a csomagtartót. (Már most mondom, két öt literes motorolajat rakott el, mint az a rendőrségen ki is derült.) Egy férfi alig fél óra múlva telefo•

t a kúthoz: két fiatalember mojlajat árul a város központjában, s már diktálta is a kopott piros autó rendszámát. A benzinkút dolgozói leltárt készítettek, s kiderült, tíz liter olaj hiányzik. A rendőrség kihallgatta mindkét gyanúsítottat, majd az anyagot megküldte az ügyészségnek. A fiatalkorút megrovásban részesítette, társával szemben megszüntette az eljárást, mert nem volt bizonyítható, hogy ő követte el a bűncselekményt. Eddig rendben is lenne a dolog, ám nem térült meg a 14 500 forint, s az olaj sem került meg. A kút üzemeltetői polgári peres eljárást indíthatnának a fiatalemberrel szemben. De nem teszik. Azt mondják, nincs idejük és idegük a bíróságra járni, inkább lenyelik a kárt. S ezzel sokan így vannak, amit a tolvajok jól tudnak... s valószínű erre is „játszanak". -hmKi kivel és miért? s > Ne értsék félre a címbéli kérdést, ugyanis a tegeződésről, illetve magázódásról osztom meg néhány gondolatomat az Olvasóval. Természetesen Önnel, s nem Veled. A téma jó ideje motoszkál a fejemben. Amiért most írok róla, az nem más, mint egy idős pár beszélgetése, amit - lévén ismerőseim - velem is megosztottak, amikor a főutcán találkoztunk. Mondták, nagyon boszszankodnak, amikor az egyik kereskedelmi televízió valóságshowjának - mára műsorvezetővé avanzsált - korábban kedvelt volt lakója úgy köszönti a késő esti órán a nézőket: csá, csumi... puszillak benneteket és így tovább. Ugyanígy tesznek a szintén mély vízbe pottyantott többiek is. Kérdik ismerőseim, ezt ki engedi meg nekik? Vajon a szerkesztők nem adtak instrukciót nekik a szakma szabályairól? Az asszony még azt is fölvetette, vajon mára ez lett a sikk? Majd hozzátette, hogy a főműsort vezető fiatalember, saze műfajban kezdő ifjú hölgy tisztelettudóan magázza a tévé előtt ülőket. Úgyhogy a házaspár leszokott a kései műsor nézéséről, mert elalvás előtt nincs szükségük háborgásra. És igazuk is van. •

la az időmbe belefér, szívesen nézem a szellemi vetélkedőket a délni, koraesti játékokkal egyetemben. Mit tapasztalok? A játékvezetők többsége vagy csípőből letegezi a játékost, amit az zavart „sziával" viszonoz. Ám a második kérdés után a feledékeny műsorvezető átmegy magázóba. Állítom, hogy szerencsétlen játékosok közül több is azért bukja el az ajándékot, vagy a pénzt, mert arra koncentrál: tegezze, vagy magázza a képernyőn látható személyt. Persze, ez aző bajuk, az enyém a túlzottan és minden ok és javaslat nélküli tegeződéssel van. Amúgy figyeljék csak Vágó Istvánt vagy Vitray Tamást! Közvetlenek, de nem tegezik le játszótársaikat. Tőlük igazán volna mit tanulhatniuk az előbb említetteknek. Egyébként egy játék attól nem lesz „játékabb", ha a résztvevők tegeződnek. Különösen akkor, ha a tegezés egyoldalú és indokolatlan. Sajnos, a civil élet is szolgál hasonló meglepetésekkel. Az ember a napi vagy heti vásárlásai során gyakran tér be egyazon üzletbe. Második, harmadik alkalommal a kisbolt eladója, nagyobb üzletben a pénztáros lány a nála tíz-húsz-harminc évvel idősebbnek sziát köszön, gondolva, hogy régi ismerősöknek ez dukál. Persze, az idősebb „régi ismerősnek" esze ágában nem volt felajánlani a tegeződést. És naná, hogy ezután többé nem jár ebbe az üzletbe, ahol a vásárlás mellett barátkozni is kell. A tegeződés, illetve a magázódás szabályai rém egyszerűek. Úgy hiszem, még azok is képesek ezeket akár huszonéves korukban magukévá tenni, akiket óvodás és kisiskolás korukban erre nem is nagyon tanítottak. Mi több, e formulákra egyszerűen rá lehet érezni. Ez persze, csak azokra vonatkozik, akiknek nem a lételemük a lekezelő nyegleség. V. H. M. Újabb zuhanórepülés fenyeget a szekszárdi fociban A törzsszurkolók megkönnyezték csapatukat Furcsa érzelmi töltetű egy szezonzáró volt a vasárnapi a szekszárdi focisták számára. Akárhogy is szépítjük a dolgokat a búcsú ezúttal fájdalmasan hatalmasodott el a Sport utcában... „Miért ismétli a szekszárdi futballsors önmagát?" Tíz éve azt siratta a publikum, hogy Szekszárdnak nem adatik meg, hogy élvonalbeli csapata legyen. Noha az utánpótlás akkori új generációjával és néhány oldalági igazolással megspékelve felvértezett volt az együttes az élvonalra is. Fele vagy harmada költségvetésből is vállalta volna a nagy ugrást ez a még Teszler Vendel gardírozta együttes, mint a sztárokból álló más csapatok az élvonalat, de pont ekkor ütött be pénzügyi krach. Ez durván az ezredfordulóig kitartott. Ekkor kezdett az NB III szürke maszlagából kievickélni a szekszárdi futballegylet. Nem csupán a stadion szépült meg, hanem a csapat is. Azokat hívták haza, akik innen indultak élvonalbeli, külföldi magaslatokat is megjárva. Újra megpezsdült a futballélet, az utánpótlás szállította az új generáció egy-két hadra fogható emberét, a megye más csapatainak jobb sorsra érdemes játékosai is elkezdtek a megyeszékhely csapata iránt vonzódni. Úgy tűnt reális elképzelés lehet a tartós NB l/B-s tagság. A tavaly augusztusi sajtótájékoztatón elhangzott a vezetők részéről: nekik csak az a dolguk, hogy nyerjék meg a bajnokságot az NB II Hummel-csoportjában, a csapat iránt érdeklődőknek egy 80 milliós költségvetés összehozása sem jelenthet gondot. Ehhez képest, most ott sem állunk, ahol 92-93 fordulóján! Mindenki tudja, hogy ez a csapat, ha nem kerül az összeomlás szélére, úgy nyeri meg ezt a bajnokságot, ahogy akarja. De minek-kinek? Átveszik az ezüstöt. Kényszeredett mosoly a játékosok arcán, könny csillan a nyári kánikulában a törzsszurkolók szeme sarkában. Már a tehetetlenségi düh sem munkál. - Úgy tűnik egyedül maradtunk a súlyos gondokkal, nem számíthatunk segítségre most már sem a kibontakozásban, sem a sportág megmentésében - mondta egykedvűen a csapat játékosa, utánpótlás szakágvezetője Máté Csaba. - Ha két-három héten belül nem történik semmi, könnyen megeshet: csak a megyebajnokságban tud Szekszárd futballcsapatot indítani. Csak azzal az összeggel kalkulálhatunk, ami a menő játékosaink eladásából befolyik, ez pedig az egyre csökkenő futballpiaci árakon legfeljebb öt-hatmillió lehet, ami a mai megyebajnoki viszonyok között is igen szerény költségvetés. Amikor ezt vázolom, faluhelyen is megmosolyognak. - Azért az önkormányzati cirka 14-15-ből is juthat talán pár milliócska, no meg öt, értesüléseink szerint a támogatástól el nem zárkózó szekszárdi cég vezetőivel is találkoztak a közelmúltban. Akik ugyan tettek egy olyan ajánlatot, hogy ők is összedobnak annyit, amennyit a városnak megér a futball. - Látja itt a baj, itt csalódtunk a legnagyobbat! A városvezetés sem saját cégeire, sem a vállalkozói szférára nem tudott hatást gyakorolni. Amit egyébként az önkormányzattól kapni fogunk, az teljes egészében megy az utánpótlásra, hisz ennek a rendszernek a fenntartása is öt-hatmillióba kerül, ennek legföljebb harmadát képezhetik a tagdíjak. Az ifi csapatot minimum az NB I/B-ben kellene szerepeltetni, mert az alsóbb osztályok bajnokságában országosan kitűntek, amit pedig a Magyar Kupában már hetek óta művelnek, az önmagáért beszél. De azt ne kérdezze, hogy a nagyobb távolságokra miből utaznak, mert erre lehet, hogy nem látok fedezetet. Máskor a meccsek után fél órával már üres az öltöző környéke, legyen szó sikerről vagy kudarcról. Most a legigazibb szurkolók, a családtagok - nem kevesen vannak maradnak még... Hátha egy reményt adó fél mondat hangzik el valahol. Például azzal, hogy az ötök közül valaki akkor is mozdul, ha az önkormányzatnak csak sajnálkozó tekintetekre futja. No és arról is jó egy kicsit csevegni, hogy a Siófok, az MTK és a ZTE kiverése után ezek a Kniesz-fiúk elbánnak-e a Fradival is jövő héten az országos döntőbe jutásért rendezett mérkőzésen. De ha a felnőtteknek ez volt az utolsó tánc, a „zuhanyhíradóból" talán értesülnek már arról, hogy sztárjaink közül ki hol folytatja - olvashatók le a fenti töprengések a szurkolók némelyikének arcáról. Az egyik nem átallotta megjegyezni: „Bízok most már egy paksi futball kibontakozásban, és négy-öt srácot is elvisz majd a PSE, s oda járok majd meccsekre. Tíz évvel ezelőtt ez már megesett..." B. Gy.