Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-07 / 13. szám

. SZEKSZÁRDI YMRNAP 8- 2002. ÁPRILIS 7. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! mm Az ifjú sportolók mind en téren jó irányban változnak Tövisháti András és Béla, a restaurá­tor és szobrász ikerpár javaslatára Balogh Lászlóval, a Vármegyeháza gondnokával beszélgettem, aki a munkahelyét, valamint az íjászatot és a karatét már-már megszállottan sze­reti. - Felemelő érzés lehet a várme­gyeházát gondnokolni. Más, mint egy közhivatalban, vagy üdülőben ellátni ugyanezt a feladatot. - Fantasztikus érzés, amiben az is különös, hogy ott is lakunk. Úgy érzi magát az ember, mintha egy kastélyban élne. A reggeli ébredés­kor a tiszafákon csiripelnek a ma­darak, a fekete rigók, a rozsdafar­kú, de olykor még fácán is oda té­ved. Vannak denevérek is. 1982-től lakom ott, aminek nagy szerepe volt, hogy elvállaltam e munkát. Hiszen közalkalmazotti fizetésem nem a legvonzóbb. - Gyerekei vannak? - Tamás a legidősebb, ő 18 éves, Nilla a 17. évében van, nevelt fiam, Gergő pedig 14 esztendős. A gye­rekek is nagyon szeretik a parkot, de a barátaik is gyakran nálunk töltik az idejüket. Sőt, az íjászok és a karatésok is érthetően szívesen jönnek hozzánk - éppen a hely va­rázslatos hangulata miatt. Akár az udvarban, vagy a külső parkban telepedünk le, nem tudunk betelni a látvánnyal. ^ -Ki a főnöke, és mi a feladatkö­re? - A megyei önkormányzat gaz­dasági és műszaki osztályához tar­tozom. A munkám végzéséhez rendezvénytervet kapok. A kisebb - de főként - nagyobb rendezvé­nyek lebonyolítása a feladatom, az épület környékét én tartom rend­ben. s mondhatom, házmesteri te­vékenységet is ellátok. - Szép kutyája van. Gyanítom, hogy segíti önt a biztonság megte­remtésében. Ugye, Artúr a neve? - Sajnos, Artúrt lelőtték, mert a városban tekergett. Most egy akita fajtájú kutyám van, s az Akira név­re hallgat. Mondhatom, tudja a dolgát! - Sok rendezvényük van, kiemel­ne az ön számára emlékezetes programokat? - Gyönyörű műsorokat tartottak a romkertben, például Oszvald Marikáék, de előadások és hang­versenyek is voltak. - Miért szűntek ezek meg? - Azt nem mondom, hogy nincs rá igény. Talán a rendezők figyel­me fordult más felé. Néha egy-egy szabadtéri előadást szerveznek ide a művelődési házasok. Sajnos, egyre kevesebb esküvőt tartanak nálunk, most csak éppen előfordul egy-egy. Viszont roppant kelleme­sek a megyebálok, de most szil­veszterkor is tartottak bált. • - A bálok elegánsak? - Igen, már a hely is meghatáro­zó. Szilveszterkor a Főispán étte­rem korhű vacsorával lepte meg a résztvevőket, akik roppant elegán­sak voltak. A hölgyek nem öltöz­ték túl egymást, diszkrét ékszere­ket viseltek... mintha összebeszél­tek volna. - Elképzelem, hogy a család mi­lyen csodás húsvétot tartott... - Ez így igaz. Amikor kicsik vol­tak a gyerekek, a romkertben rej­tettük el az ajándékokat. Óriási hangulatban telt a keresgetés, de volt, hogy a tiszafán nem sikerült megtalálniuk a csokit. A tavalyi húsvét nagy része a rendőrségen zajlott. Ugyanis locsolkodáskor Gergőt és az egyik barátját két fiú kirabolta az utcán. Igaz, húsz per­ces autózás eredményeképpen el­kaptuk őket, s a dolog természete­sen a rendőrségen folytatódott... Az azt megelőző húsvétot Olaszor-. szágban töltöttük a karatésokkal, ugyanis versenyen vettünk részt. De nagypénteken sikerült eljut­nunk Vatikánba. Igaz, messziről, de láttuk a pápát. Ehhez fogható élményben ritkán van része az em­bernek. Ráadásul akkora tömeget sem láttam még soha. Állítólag rengetegen már éjjel „kiköltöztek" a hatalmas térre, ülőalkalmatossá­gokkal fölszerelkezve, hogy jó he­lyet biztosítsanak maguknak. - A főtt sonkán kívül van-e ha­gyományos étele a Balogh család­nak? És ki főzte az ünnepi ebédet? - Nagyon szeretek és állítólag tu­dok is főzni. Húsvétkor a húslevest feltétlenül én készítem el: sok zöldséggel, kis sáfránnyal. Két-há­rom óráig hagyom a kis tűzön, épp hogy csak gyöngyözzön. - Mit szokott még főzni? - Vadból készült különböző éte­leket, de babgulyást és sóletet is szoktam készíteni, de a pörkölte­ket sem hanyagolom. Mostanában pedig a túrós dolgokkal foglalko­zom. -És a halételek? Mert azt mond­ják, azokhoz is a férfikéz kell. - Amikor van időm, szívesen horgászom, de ha olykor akad va­lami a horogra, azt elosztogatom. A horgásztársak gyakran zrikál­nak, hogy miért nem figyelek ren­desen. - És miért? - Mert olyankor jut időm olva­sásra. Ráadásul akkor vagyok friss levegőn is, amit nagyon élvezek. - A Szekszárdi Ippon Karate Egyesület elnöke és edzője is. Mel­lette íjászattal is foglalkozik? - Persze, az Alisca Nyilai íjász Egyesületnek szintén én vagyok az elnöke és az edzője. Az Ipponnak mintegy 140 tagja van, többségé­ben gyerekek. Van klubunk Hő­gyészen, Zombán, Tolnán és ter­mészetesen Szekszárdon, mégpe­dig kettő. - Hogy jut ideje edzést tartani mindenütt? - Nem egymagam vagyok. Pél­dául Szekszárdon a kisebbek edzője a feleségem, Györgyi. - Igen, Horváth Gyöngyiről van szó, aki egyben kiváló versenyző is. De beszéljen arról, hogy azon kívül, hogy a karate is sport, miért fontos még? - A mai világban különösen nagy a jelentősége, hogy már gyer­mekkorban kialakuljon az önfe­gyelem és a céltudatosság. És erre ugyancsak alkalmas a karate. Mel­lette a kis sportolók megérzik az együvé tartozás jelentőségét, az edzéseken és a versenyeken kívül Is együtt töltik a szabadidejüket. Szülők mondják, hogy amióta hozzánk jár a gyermek, javított a tanulmányi eredményén, előnyére változott a magatartása, nőtt a koncentrációs képessége, s per­sze, egyértelműen jól alakult a fi­zikuma. - Visszatérve Gergőék tavaly hús­véti megdöbbentő esetére, nem ér­iem, miért nem védték meg magu­kat, hiszen ők is karatéznak, s Ger­gő kiemelkedő eredményeket ér el. - Rengeteg önvédelmi technikát tanulnak, de valójában félnek al­kalmazni, nehogy baj származzon belőle. Ezzel magam is így vagyok, ha megtámadnak, csak az ütéseket védem ki, s nem viszonozom..., mert akkor... na, hagyjuk. A mai fiatalok között dúl az agresszivi­tás, megjegyzem, még az iskolák­ban is. - Soroljon néhányat a sportered­ményeik közül - Albert Szilárd még nincs 12 éves, de már profinak számít, hi­szen több világversenyt nyert meg. Tavaly 529 érmet szereztek a srá­caink, körülbelül harmincan. Ez magyar csúcsnak számít. Egyéb­ként évente 20-22 versenyre me­gyünk, és négyet rendezünk mi. Minden hét végén utazunk valaho­va. A tavaly december eleji világ­kupán tíz versenyzőnk nyert, pél­dául Kakukk Korina három érmet hozott el. Korábban nemzetközi bajnokságot nyertünk Franciaor­szágban: 22 francia csapat elől hozzuk el az első helyet. Azó^ nem hívtak bennünket. ™ - Az íjászat sokak szemében úri sportnak számít. - Mi nem tudunk eleget tenni az úri passziót jelentő oldalának, hi­szen nekünk nem futja csodálato­san szép „varázsfegyverekre", ele­gáns öltözékre. A középkategóriás fegyver húsz-harmincezer forintba kerül, de vannak olyan fővárosi sporttársaink, akiknek 200 ezer fo­rintos íjjal lőnek. Mi inkább a te­repíjászatot választottuk, de a pá­lya- és a teremíjászatban sem mű­ködünk rosszul, pedig alig több, mint két éve alakultunk. Hogy mi, felnőttek vonzzuk magunk köré a gyermekeket, vagy a sportágak, azt pontosan nem tudom, de sok karatés íjászkodik is. Gergő fiam a tavalyi diákolimpián 3. helyezést ért el, Tamás fiam pedig aranyé^ mes lett. fl - Sokan tudják, hogy ön a me­gyei harcművészeti szövetség és a megyei íjász egyesületek szövetsége elnöke is. Úgyhogy jogos a kérdé­sem: mikor jut ideje pihenésre -sa horgászat mellett kivéve -, olvasás­ra? - Éjszaka. Bár mostanában az egyesületek pályázatait írom késő esténként. Sajnos, nagyon kevés sikerrel, mivel a legjobb progra­mokra sem mindig tudnak pénzt adni. Igaz, tavaly az egymillió fo­rintos edzőtáborozásra az ISM-től nyertünk nyolcvanezer forintot. E mellett a várostól és egy-két szponzortól is kapunk támogatást. - Kinek adja át a jelképes staféta­botot? - Szeretném, ha dr. Ökrös Mag­dolna, a Tolna Megyei Főügyész­ség fellebbviteli főügyésze - aki éveken át a fiatalkorúak ügyésze volt - elmondaná tapasztalatát a gyermekek agresszivitásáról. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági l

Next

/
Oldalképek
Tartalom