Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-07 / 13. szám

SZEKSZÁRDI 2002. ÁPRILIS 21. vasárnap JUL Anyukám azt mondta, ne olvassak evés közben. Most az egyszer igaza volt, ugyanis a legutóbbi ilyen akcióm során majdnem a torkomon akadt a falat. A reggelimet fogyasztottam, miközben az éppen olvasott napilapban a következő címet pillantottam meg: „Érettségizhessen-e a drogozó?" Gyorsan végig is futottam a cikket, amelyben az utca emberei mondták el véleményüket egy előző napi hírrel kapcsolatban, miszerint egy kiskőrösi suli pár diákja ellen kábítószerrel való visszaélés gyanúja miatt folyik eljárás, és emiatt a diri éppen azon töri a fejét, hogy engedjee érettségizni a kópékat? •

|A nyilatkozó hölgyek háromne0yede azon a véleményen volt, hogy nem feltétlenül kéne ilyen döntést hozni, mert ugye ezzel a srácok jövőjét nehezítik meg, viszont a negyedik megkérdezett kapásból eltiltaná a fiúkat az érettségi vizsgától. És még azt is hozzátette, hogy egy 17-18 éves embernek kell, hogy legyen annyi sütnivalója, hogy tudja, miből származhat baja. Én úgy gondolom, hogy az érettségizést ellenzőknek nincsen igazuk. Mert ha a közeg bekeményít, úgyis lesz még elég problémájuk a legényeknek, nehogy már ezzel is keresztbe tegyenek nekik! Megmondom, én se komálom a kábszereseket, meg is van róluk a véleményem, de tegyünk már különbséget drogos és drogos között! Attól, hogy valaki elszív néhány spanglit, nem tesz olyan gonosz dolgot, mint ahogy azt egyesek hiszik. Mondjuk, ha üzletel is a cuccal, az már komolyabb, de szerintem még az sem lenne ok arra, hogy eltiltsák az érettségitől! Meg azt se felejtsük el, hogy a marihuána és a heroin nem ugyanaz... Felmerült bennem az a kérdés is, hogy mi lenne vajon, ha nem kábítószeres, de ugyanakkora mértékű büntetést maga után vonó ügyről lenne szó? Akkor is ilyen stramm lenne az igazgató úr? Különben annyi minden eszembe jutott még a dolog kapcsán, de egyrészt most egyik gondolatomra sem emlékszem, másrészt meg rohannom kell leadni a cikket, úgyhogy most be is fejezem. Az viszont szomorú, hogy a kilenc gyanúsított diák közül csak kettőnek a szülei érdeklődtek a fejleményekről az iskola vezetőségénél. A többi hétnek ősei biztos az ültetvényen dolgoztak, nem?! B. SZEKSZÁRDI HUMORRA Tele vagyunk (a) jó ötletekkel Egymást érik „ilyentájban" a jobbnál jobb ötletek. Itt van például a mozgáskorlátozottak ügye. Ugye mind azért szurkolunk, hogy előttük is „megnyíljanak" az ajtók. Illetve először azért, hogy eljussanak az ajtókig, kerekes székeikkel, útpadkát, küszöböt, lépcsőt leküzdve. A döntéshozók döntést hoztak, s rokkantnyugdíj-kiegészítésben részesítették őket. Ehhez persze be kellett fáradniuk egy vizsgálatra, a bizottság elé. Sok a visszaélés manapság, úgyhogy fogadjuk el jogos intézkedésnek, hogy a botos, járókeretes, mankós, tolókocsis honfitársainkra kíváncsi volt a doktorok tanácsa: nem bliccelnek-e. S aki a felülvizsgálaton „megfelelt", annál pénz állt a házhoz. Ebben nincs hiba; „ilyentájban" csínján kell bánni a rosszízű, bíráló megjegyzésekkel, hiszen négyévnyi lé múlhat egy elszóláson. Akik mások munkájával, pozíciójával, egzisztenciájával könynyen (el)bánnak, azok roppant érzékenyekké válnak, ha az ő karrierjük érkezik „válaszúthoz'\ No de vissza Z. úr történetéhez, aki eddig nem lépett színre eme írásban, és ezután sem fog, csak mint hiteles informátor sántikál a háttérben. Történetének slusszpoénja így hangzik: Szekszárdon az az első emeleti rendelő, ahová a mozgáskorlátozottakat citálták, számukra megközelíthetetlen. Hát igen, mindennek ára van. A nyugdíj-kiegészítésnek is. ' Wessely HETI RENDES Felbérlet Későn érő író sorsa, még ma is a padlásszoba. Rajzolmány: Sziráki Zsolt Rímelrnény: Wessely Gábor Buszos kalandiaim 4. Ha még valaki nem tudná, az ő kedvéért, igen, ez a „Buszos kalandjaim 3." folytatása, még akkor is, ha az előző nem tetszett... Nos, hát miután kielemeztük, hogy a péntek dél•

ini egyetem-otthon buszút milyen nehézségekütközik, vegyük számításba a tömegnyomor elkerülésének lehetőségeit: 1. A pénteki órák kihagyása, szakszóval skip, régiesen lógás. Előnye: sok időt nyer az ember. Hátránya: csütörtök délután sem kisebb a forgalom, mint pénteken, akinek lehetősége volt öszszeállítani a saját órarendjét, annak pénteken nincs órája. Péntek délelőtt meg olyan, mintha már délután lenne (már ami a buszokat illeti). Ennél a lehetőségnél figyelmen kívül hagytuk a létszámellenőrzés tényét, illetve feltételeztük, hogy van valaki, aki minket is felír a jelenléti ívre... 2. Szombat hajnali buszozás. Előnye: kisebb tömeg. Hátránya: nagyobb időveszteség. Na meg ki a francnak van kedve felkelni olyan korán. 3. Szombat délelőtti buszozás vagy vonatozás. Előnye: nem sok. Hátránya annál több. Emberi számítás szerint ekkor a hazaérkezés olyan kései időpontra tolódik, hogy előbb el kell indulni vissza. Képzeljék el: miskolci évfolyamtársaim Budapest után leszállnak a vonatról és visszafordulnak... 4. Kerülő útvonal. Alkalmazhatósága szigorúan a rövid távolságok (kb. 100 km) esetén alkalmazhatók. Például: Pécs-Szászvár-Szekszárd. Hátránya: több idő és forint, de kevesebb utas. (Éles szemű, fanatikus olvasóim az előbbi mondatnál vágták fejemhez, hogy ismétlem önmagam, de hát ismétlés a tudás... - vagy már ezt is mondtam?) 5. Átszállás. Pécs-Bonyhád és Bonyhád-Szekszárd. Előnye: ha hiszik, ha nem, 3 Ft (gy.k.: Pécs-Szekszárd 198 Ft, Pécs-Bonyhád 120 Ft, Bonyhád-Szekszárd 75 Ft. (Ezek még 2001-es árak). Hátránya: idő, az meg ugye pénz, az meg hatalom, az meg minden, ami kell... No de lista vége. Most a saját élmények című bekezdés következik (gy.k.: ez az.). Az előző lista ötödik pontját alkalmazva december 14-én vártam Pécsen a 8-as kocsiállásnál a bonyhádi buszt. (Aki megírja a szerkesztőségbe, hogy ugyanonnan még hová indulnak buszok, az megkapja a DoP figyelmes és hűséges olvasója kitüntető címet, amivel pénz nem jár, csak a szégyen! Figyelem, a játékban pécsiek, Pécsen tanulók, Pécsen valaha is előfordulók, menetrendismerők, a pécsi buszpályaudvart felhívni képes egyének és menetrendek valamint a Szekszárdi Vasárnap olvasói NEM vehetnek részt. Akik olvasni tudnak, azok meg főleg NEM!) A marginális kromatinná kondenzálódott (gy.k.: csoportosalt) (ez csak azért kellett ide, hogy csillogjak azzal, amit megtanultam) utazóközönség egyik tagja, egy fiatalember a társaságában lévő fiatal lánynak mesélte, hogy Budapestről Pécsre aznap a délutáni IC csak 2 óra késéssel ért le, mert vezetékleszakadás, lerobbant járművek stb. akadályozták útját. „Az lenne csak a csoda, ha ezzel a busszal nem történne valami" - mondja ő. Jelentem vannak csodák. Bonyhádig (ha a mecseknádasdi nagykanyar útviszonyaitól eltekintünk) zökkenőmentesen megérkeztünk. Aztán ott felszállok a Szekszárdra tartó buszra, és még ki sem kanyarodunk a főútra, nyiknyakziggziggziggsssssssszzzzzzzzzz. Azaz a busz megállt. Majd némi nógatás után elindult, kikanyarodtunk a főútra és kb. 10 km/h-s csúcssebességgel nekivágtunk az emelkedőnek. Csoda, hogy a trafisok nem fényképeztek le minket, mint a látóteret túl sokáig eltakaró nagy, jégvirágok által hótömbnek álcázott valamit. Szóval ismét csak nyiknyakziggziggziggsssssssszzzzzzzzzz, és a busz megáll. A nógatás immár valószínűleg seggberúgás lehetett, mert a buszvezető hátul próbált életet lehelni a járgányba. Sikerült is, be rükvercbe, aztán a lejtő alján ismét nekiduráltuk magunkat az emelkedőnek, immáron 12,47 km/h-ig is kilendült a mutató, de ez a tempó sem volt elég sem egy fotóra, sem arra, hogy fel is érjünk a csúcsra. De egy nyiknyakziggziggziggsssssssszzzzzzzzzz-re elég volt. Miután ily erőtlenekké váltunk, kihasználtuk Newtont, azaz visszagurultunk. A szegény járgány éppen csak a szervizig bírta. (A fanatikus olvasó minden bizonnyal itt is megszólal, hogy most meg ellentmondok önmagamnak: A múltkor az volt a baj, hogy ott a szerviz, most meg az a jó, hogy ott van? Kedves olvasó, ha ezt tényleg így gondolod, fogalmad sincs, mi az ambivalencia, (gy.k.: EZ!)) Szóval ott következett be a leszállás szomorú fázisa. Még szerencse, hogy az ügyeletes beszólt (telefonon, nem dühből) a pályaudvarra, ahonnan rögtön küldték a felmentő sereget, azaz egy másik buszt, ami 5 perc múltán meg is érkezett. Épp jókor, mert -17 fokban ez minden volt, de nem derűs este... Aigner Szilárd meg menjen a ... nyiknyakziggziggziggsssssssszzzzzzzzzz-be. DoP Ji A vadkender és az érettségi