Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-22 / 46. szám

, SZEKSZÁRDI V4S4RNAP 2002. DECEMBER 15. •VASÁRNAP 1 SZEKSZÁRDI ERDEKLI? BEMUTATJUK! A köpönyegedet soha meg ne fordítsd!" Molnár Ákos, a Liszt Ferenc Művészeti Iskola jazz tanszakának vezetője a jelképes stafétabotot a borhoz is értő Sikabonyi Miklósnak adta tovább, aki egy barique hordót gyártó céget vezet. Már most mondom, ez alkalommal nem ketten, hanem hárman beszélgettünk. Sikabonyi Miklós kicsi lánya, az öt és fél éves élénk és okos Kitti is beleszólt például a karácsonyi készülődés fejezetbe. - Kezdjük a beszélgetést a jelenlegi munkájánál, amiből kifolyólag van mit utaznia. - Az Európai Kádárok Kft.-nek vagyok az ügyvezető igazgatója. A cég székhelye Bátaapátiban van, telephelye pedig Palotabozsokon, ami 55 kilométerre van szekszárdi lakásunktól. - Hogyan került kapcsolatba ezzel a céggel? - Először a Mőcsényi Szövetkezetből - amelynek közel húsz éven át voltam az elnöke - kivált Eurobor Kft.-t alapították meg az olaszok, akik 1989-ben fölkerestek ajánlatukkal, majd rendkívül komoly tesztet hajtottak végre a szövetkezetnél: a földrajzi adottságoktól a menedzsmentig mindent megvizsgáltak és pontoztak. Mint később kiderült, ezt tizenegy gazdaságban tették meg, majdMőcsény mellett döntöttek. Ezután hosszas tortúra következett: tárgyaltunk a különböző fórumokkal, végül a közgyűlés döntött a vegyes vállalat létrehozásáról. - Milyen tulajdonosi aránnyal? - Már-már büszkélkedhetem azzal, hogy sikerült elérnem a külföldiekkel szemben, hogy a szövetkezet lett a többségi (51 százalékos) üzletrész-tulajdonos. Az már más kérdés, hogy miután eljöttem onnan, a szövetkezet nem élt azzal a lehetőségével - igaz, anyagi eszközei sem voltak hozzá -, hogy megtartsa tulajdonrészét, sőt 1993-ban el is adták üzletrészüket az olaszoknak, akik nagyon jó árat fizettek érte. - Kik voltak az Eurobor alapítói? - A szövetkezet mellett egy olasz márki, név szerint Machese Pierro Antinori - egyesek szerint az ő szeszesital-forgalma eléri Magyarország összes forgalmát - valamint egy mezőgazdasági vállalkozásokat szervező olasz cég, az Agrikonzulting és Zwack Péter. A vagyonnevesítéseket követően átrendeződött a tulajdonosi kör: az Agrikonzulting tulajdonát átvette egy luxemburgi befektető csoport, az Interland, majd én is résztulajdonos lettem, mellette ma tagja vagyok a felügyelő bizottságnak. - Térjünk át a hordógyártásra. - Négy-öt év múlva az olaszok fölvetették, szeretnének Magyarországon hordókat vásárolni, mert tudták, hogy nálunk igen jó faanyag létezik. Elmentem velük több kádárüzembe, s eljutottunk Palotabozsokra, ahol Flódung Kristóf kádármester már gyártott barique hordókat. Ezek Antinorinak nagyon tetszettek, s vett is belőlük. Egyébként a borászata évente több ezer ilyen hordót vásárol. Flódung Kristóffal - ő vezeti az üzemet és tulajdonos is - megtörtént a megállapodás, 1997-ben megalakult a kft. A további tulajdonosok: Antinori, az Interland és egy olasz hordógyáros, Eugenio Gamba. - Magyarországon mikorra tehető a barique hordók alkalmazása? - 1994-95-re. Nyugaton sokkal, de sokkal régebben. - Mi a titkuk ezeknek a hordóknak? Mit érdemes tudni róluk? - Tölgyfából, mégpedig kocsánytalan, s nagyon sűrű szerkezetű tölgyből készülnek. A célra alkalmas tölgyek a Mecsekben és a Zemplénben - déli és északinak nevezettek - vannak. A kádármester kiválasztja és darabonként megjelöli a megfelelő farönköket. Évente 1200-1250 köbméternyit vásárolunk meg. Egy köbméter ára 50-60 ezer forint között van. Kétféle eljárással készítjük a hordókat, s amikor elkészülnek, az igénynek megfelelő mértékben égetjük saját fájával, amitől vanília ízt és illatot kap, s ez átkerül a borba. - Évente hány hordó készül Palotabozsokon? - Az a betárolt fa mennyiségétől is függ, de idén 2200, jövőre 3000 ilyen hordót csinálunk. Jelenleg közei 500 köbméter dongánk van betárolva, ami közel 6000 hordó gyártásához elég. Hordóink 98 százalékát exportáljuk. • - Két márkival, azaz őrgróffal is találkozott. Milyen tónusban tárgyaltak? Milyenek voltak a benyomásai? Barátságba kerültek? - Ez nagyon érdekes dolog, annál is inkább, mert többször vendégeskedtem náluk. Nem egyszer laktam a márki palotáiban. Az egyik olyan, mint egy vár: patak veszi körbe, s leeresztik a hidat, ha be akarunk jutni. Beérve egy régi palota belső udvarán találja magát az ember. A berendezés korhű: akkorák az ágyak, hogy négy ember kényelmesen elférne bennük. A lovagterem tele van fantasztikus páncélokkal és régi fegyverekkel. - Milyen ember a márki? - Öt világnyelvet beszélő, rendkívül intelligens, halk szavú 63 esztendős férfiú. Mindig mosolyog, csöppet sem olasz típus, szemben a vezérigazgatójával, dr. Renzo Cotarellával. Ám soha nem konfrontálódik egyikük sem, nem állnak le vitatkozni, alkudozni. Türelmesen, higgadtan tárgyalnak... nem jönnek ki a sodrukból, nyilván azért, mert erre kötelezi őket a legfelsőbb körbe való tartozás. Amit külön hangsúlyoznék, szívesen fogyasztanak jó ételeket, finom borokat vagy pezsgőket, de pontosan tudják, hol van a határ. Nem duhajkodnak, a 12 év alatt egyetlen egyszer nem rúgtak be. Alpárian fogalmazva: nem zabálnak és nem rúgnak be. Rossz tulajdonságuk is van, a közismert olasz pontatlanság. Náluk három, öt, vagy nyolc óra késés nem téma. - A tárgyalásokat megelőzően ismerték az ön gyökereit? Kérem, hogy erről az úgymond összekötő kapocsról is szóljon. - Korábban nem ismerték családom múltját, amit kérésére röviden elmondok. Édesanyám egy olyan felvidéki földbirtokos és több ciklusos országgyűlési képviselő lánya volt. Bozotai Ajtits Horváth Dezsőnek hívták nagyapámat, aki testi-lelki jó barátja volt Széchenyi Zsigmondnak. Gyakran vadásztak együtt például Ausztriában, ahol nagyapámnak több ezer hektár bérelt vadászterülete volt. Édesapám édesapja jogászként Kaposváron törvényszéki tanácselnökként dolgozott, majd Felvidéken megismerte édesanyámat, s Vágsellyén laktunk, ahol apám szolgabíró, majd főszolgabíró lett, később Pozsony vármegye főispánjává nevezték ki. A fordulatot követő időben nagyon rossz sors jutott a családnak. Apámat ezrek és ezrek felháborodására letartóztatták, anyám ötéves nővéremmel és velem - akkor kétesztendős voltam - átjött Magyarországra. Mindössze két stráfszekérre való holmit hozhattunk át. Ám miután átkeltünk a Dunán, útonállók elszedték értékeinket. Később apám utánunk jöhetett. Több településen éltünk, majd apám rendőr-büntetőbíró lett. Ekkor felszólították: lépjen be a pártba. Mivel nemet mondott, kényszernyugdíjazták. Szegény bányába ment dolgozni, s a dupla doktori címével élete végéig fizikai munkát végzett. - Miért mosolyog? - Azon tűnődtem, hogy apám édestestvére, aki a fordulat után jogászként Győr-Sopron megye főügyészeként működött, de test^^ módon fél óránál tovább nem tirer tak beszélgetni, mert édesapám mindig azt mondta a testvérének: „Te megszegted az esküdet! " Ám milyen érdekes, nekem azt mondogatta: „Fiam, téged ez a rendszer nevelt, ezt szolgáld, de a köpönyegedet soha meg ne fordítsd." A rendszer alatt az előző érát keli érteni. Szegénykém nagyon korán és hirtelen halt meg. Akkor 21 éves voltam. Anyukám örömünkre sokáig élt. Nagyon jól tartotta magát, ezért is tagadhatott le hosszú időn át gond nélkül tíz évet a korából. Erre az kényszerítette, hogy dolgozhasson a bonyhádi zománc-, majd a cipőgyárban. - Gondolom, a Sikabonyi családnál is javában folyik a karácsonyi készülődés. - Hogyne, természetesen. Három nagy fiamnak, feleségemi]^^ és Kittinek az ajándékai, megle^^ tései már a „dugihelyeken" vannak. Feleségem remekül főz és süt, ezért a konyhában az övé a főszerep. Én nem tudok főzni, csak halászlét és pörköltet. így ezek készítése az én reszortjaim közé tartoznak. - Már feldíszítettük a lakást vette át a szót Kitti. - Az én szobámban is van adventi koszorú és minden héten meggyújtunk rajta egy gyertyát. Az ablak üvegére szép képeket ragasztottunk... Barbie házat és babákat kértem a Jézuskától és egy nagy babát is. De nagyon szépet - sorolta, majd jó kislányként folytatta a rajzolást. - Ki következzék? - kérdeztem édesapjától. - Szeretném, ha a Kölcsey óvoda vezetőjével, Pernyész Józsefnével az óvodák (anyagi) gondjairól, a gyermekek lelki és szellemi változásáról és az ő pályafutásáról beszélgetnének. V. Horváth Mária