Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-15 / 45. szám

SZEKSZÁRDI 2002. DECEMBER 15. Rózsás volt a hangulat a „Vadrózsáknál" Kis pénz, nagy összefogás - Elfogytak a szendvicshegyek - A csantavériek dél-alföldi táncot jártak A szekszárdi Vadrózsák Hagyományőrző Néptánc Egyesület múlt szombaton rendezte meg a II. gyermek néptánctalálkozót. Bár a rendezvény délután egy órakor kezdődött, de színhelyén, a Zrínyi utcai általános iskolában már reggel nyolckor elkezdődtek az előkészületek - a tankonyhán a szülők és a csoport tagjai készítették a szendvicseket, Pusztai József pedig az ebédet főzte bográcsban. - Elsődleges célja a találkozónak, hogy fellépési lehetőséget biztosítsunk a gyerekeknek. Igaz, közben barátságok szövődnek, ami külön öröm valamennyiünk számára mondta az egyesület elnöke, Pusztai Teri, aki a csoporttal együtt alig néhány perccel ezelőtt fejezte be a mintegy húszperces, sárközi táncokból összeállított műsort. Valóságos csoda, hogy a tánctól és a sikertől kipirult Teri képes volt beszélgetni, ugyanis majd szétszedték a vendégek és a vendéglátók. Mindenki tőle kérdezett, tőle várt utasítást, beleegyezést, rábólintást. De Teri állta a sarat, s még varázsolt is... Ugyanis a táncban kifáradt gyerekek és fiatalok falták a szendvicshegyeket. Amikor úgy tűnt, elfogyott az uzsonnára szánt étek, Teri pördült, fordult, s újabb megrakott tálcák kerültek az éhes csoportok elé. Prantner Lászlónétól megtudtam, hogy harminc két literes üdítőt vásároltak, s mellé közel ennyi szörpöt. Mondani se kell, hogy ezeknek is nagy keletjük volt. Ha már az enni-innivalónál tartottunk, Pusztai József bemutatta a 25 literes bográcsot, aminek az alján csupán pár szem hús árválkodott. A tésztával, burgonyával, friss kenyérrel és savanyúsággal tálalt vegyespörkölt is óriási sikert aratott. Az alkalmi szakács a vajdasági Csantavérről érkezett csoportnak és a délelőtti segítőknek főzte - az egyik húsz év körüli táncos fiú szerint - „Közép-Európa legjobb pörköltjét". S ha már szó esett a csantavériekről, soroljuk fel a többi fellépő együttest is: tehát a „Vadrózsák", a Kisvejkei, valamint a Harci Hagyományőrző Néptánc Együttesek, és a szekszárdi II. Számú Általános Iskola német tánccsoportja. - Kétévente tudjuk csak megrendezni a találkozót, mert az évenkéntire sajnos képtelenség előteremteni az anyagiakat - közölte Pusztai Teri, s hozzátette, hogy a rendezvény költségét pályázatokon nyert pénzekből finanszírozzák. Folytatni tovább nem tudta, mivel a színpadra szólították: Toláczi Józsefnek, a Vadrózsák művészeti vezetőjének társaságában átadni az együtteseknek az emléklapot és az ajándékokat, illetve átvenni a megemlékezés dokumentumát. Molnár Istvánné és leánya, a hatodikos Rózsa együtt táncolnak a „Vadrózsákban". Mint mondták, remekül érezték magukat a színpadon. Az asszony úgy fogalmazott, nagyon fontosnak tartja a hagyományok őrzését. Rózsa pedig így szólt: - Már aput is fűztük, álljon be az együttesbe. Kedve talán lenne is hozzá, de ideje nincs a próbákra, mert nagyon sokat dolgozik. Toláczi József, a táncház kezdete előtti beszélgetésünkkor arról is szólt, milyen hajtóerőt jelent a gyerekek számára a szereplés. Ezután a Sárköz népművészetét és a kismesterségeket bemutató népi iparművészek munkálkodására és tanítására hívta fel a figyelmet. Később megismerkedtem Bakos Lászlóval, Csantavér tanácselnökével, aki hat éve tagja a szabadkai önkormányzati testületnek és Nikolity Antallal, a művelődési egyesület elnökével, egyben főszerkesztővel. Ők kísérték a találkozóra a tánccsoportot. Elmondták, hogy a 7500 lelkes település - közülük ezer az általános iskolás - lakói 98 százalékban magyarok. A háború okozta károkról beszélgetve kiderült, hogy a település ipara teljesen megszűnt. Az emberek nagyrészt mezőgazdaságból élnek, s a község a Vajdaság egyik tejtermelő központja. A 2500 tehén - vannak csa

L Iádok, akik két-három tehenet taij^^ tanak, de vannak, akik ötven-sza^^ zat - adja a tejet. Éves szinten 50 millió litert szállítanak Szabadkára feldolgozásra. Szekszárd szépségeit csodáló csantavéri egyesület havonta ötven euróból gazdálkodik. A polgárok „átlagfizetése" 130-150 euro. Nikolity Antal a két havonta megjelenő Csantavéri Újság két utolsó példányával ajándékozott meg. A szép kivitelű, igényes folyóirat kelendő a községben, noha pénzért adják. Ára: 30 dinár. A csantavéri csoport reggel indult Szekszárdra, de este - a virslivacsora után máris menniük kellett. Ugyanis csak egy napra kapták meg az autóbuszt természetesen nem ingyen. V. H. M. Fotó: Nagy Ági Liszt-emlékest Telt hát és lelkes taps jellemezte az emlékest műsorát. Hűsek Rezső, a Liszt Ferenc Társaság alapítója bevezetőjében elmondta, hogy ez a koncert fennállásuk óta minden évben immár 27 éve a szekszárdi Liszt-kultusz legjelentősebb állomása. Valójában nagy szerencse, hogy kezdettől fogva olyan csapatból áll a szereplőgárda, amely méltó Liszt szelleméhez és a város zenei életéhez. Ültek a nézőtéren olyan hallgatók, akik még emlékeznek Thész Lászlóra, Lányi Péterre és a zeneiskola több tanárára, akik rangos eseménnyé avatták a Megyeháza nagytermében rendezett emlékesteket. Forrai Miklós és kollégái lelkesen hirdették, hogy Szekszárdra érdemes jönni, mert itt pesti színvonalú Liszt-koncertet hallhatnak. Az utóbbi években ez a gárda újabb kitűnő művészekkel erősödött. Lozsányi Tamás, Kugler Zsuzsa, Klézli János és Deák László mellett most több új szereplőnek is lehetett tapsolni. A változatos műsor első számát Lozsányi Tamástól hallottuk orgonán. Liszt: Krisztus oratóriumából játszott egy számot és ahogy tőle megszoktuk most is profi színvonalon ünnepi légkört tudott teremteni. Lang Otília két dalt énekelt szép hangon, muzikálisan. Máté Éva zongoraszólója, az Ave Maria elmélyedt perceket szerzett. Autli Zoltánné brácsaszáma a ritkán hallható kuriózumok közé tartozik. Liszt XI. magyar rapszódiáját Hűsek Rezső adta elő korát meghazudtoló lendülettel és virtuóz ragyogással. Klézli János, a Zeneakadémia professzora a Szekszárdról elszármazott kitűnő művészek közé tartozik. Három dalt énekelt érett, művészi erejű megnyilatkozással. Az őt zongorán kísérő Kugler Zsuzsa egyenrangú társként osztozott a sikerben. Körtesi András, a Zeneiskola fiatal, új tanára két zongoraszámot adott elő ígéretes tehetséggel. Zárószámként Deák László orgonaművész több nemzetközi orgonaverseny győztese varázslatos, szinte soha nem hallott színeket mutatott be hangszerén. A műsorvezető lényegre törő műismertetése sok és érdekes információt tartalmazott. A szűnni nem akaró tapsok arról győztek meg, hogy Szekszárdon a Liszt-kultusz ápolása jó síneken halad. Gál A Tolnai Bárka Művészeti Szalon tagjának Beda Lászlónak nyílt önálló kiállítása 2002. december 10-én 16 órakor a Vállalkozók Háza II. emeletén lévő „R" Galériában. A képeket Babai Zoltán, az Ady Endre Szakmunkásképző Intézet igazgatója, többek között, a következő szavakkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Az Ótestamentum szavai: „Mondd el, add tovább fiaidnak", Babits: „Repülj lelkem, keresd meg hazámat", gondolatai egybeesnek Beda László által megfestett képek mondanivalójával. 40-50-200 év múlva ezek a képek a történelem képei, lenyomatai lesznek, mesélnek utódainknak arról, hogy és hol éltünk mi. A kiállítás 2003. január 6-ig tekinthető meg. Sas - Fotó: Nagy Ági