Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-12-08 / 44. szám

2002. DECEMBER 8. SZEKSZÁRDI <L Y4S4RNAP ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! „Az együtt zenélés fegyelmezettséget, intelligenciát, csapatszellemet követel' Kocsis Imre Antal Szekszárd polgár­mestere javaslatára Molnár Ákossal, a Liszt Ferenc Művészeti Iskola jazz tanszakának vezetőjével beszélgettem - például azon okból, hogy a zeneis­kolák zenekarainak országos verse­nyén az általa vezetett Junior Stars nyerte el az első díjat. - Mióta karnagya és művészeti vezetője az együttesnek? - Két esztendeje. Nem régen ün­nepeltük a születésnapunkat. De ha már felsorolta tisztségeimet, te­gyük hozzá, hogy tanára is vagyok a 16 fős Junior Starsnak. Közülük itt az iskolában hét növendékem van, a szaxofonosokat tanítom, hi­szen szaxofon tanár vagyok. - Mellette más zenekarokban is ..fáj". - Igen, a Szekszárdi Jazz Quar­tettnek - mondhatni - örökös ven­dége vagyok, ahogyan Körtés Jó­zsef kollégám is. Ez olyan, mint a régi albérlet, nem lehet kitenni bennünket. Igazgatónk, Pecze Ist­ván vezette Szekszárd Big Bandnek pedig a másodkarnagya vagyok. - Hogyan alakult meg a Junior Stars? - A városban tradíció volt, hogy a „nagy Big Band" mellett azok a ta­nárok, akiknek volt hozzá kedvük és tehetségük, felépítették és mű­ködtették a serdülőkből álló „kis big bandet". Idénre bizony igen ko­moly együttessé fejlődött a kiválo­gatott társaság, s olyan jónak ígér­kezett, hogy érdemes hosszú távon komoly munkát és fáradtságot for­dítani rá. Amit szintén fontosnak tartok, nevet is adtunk az együttes­nek, hiszen minden zenekarnak van neve. Például az Omega... - Vagy a Syrius... - Amiben én magam is játszot­tam, sőt alapító tagja voltam. - Milyen korosztály alkotja a ze­nekart és milyen a hangszerek meg­oszlása? - Elég széles a skála: 14-25 év kö­zöttiek az együttes tagjai. Vannak szaxofonosok, trombitások, poza­nosok és a zenekari alaphangszere­ken - billentyű, gitár, basszusgitár, dob - játszók. - Miben különbözik a Junior Stars a Szekszárd Big Bandtől? Mondhatjuk, ugyanaz kicsiben? - Nem! Abszolút önálló életet él. A nagy big band húsz éve funkcio­náló társaság, megvan az ars poeti­cája, s a stílusa, amiben két évtize­de mozog. Tagjai nagyrészt felnőtt, dolgozó emberek, akik amatőrök. Bár ez a szó nem igazán jó, hiszen fele részben tanárok, azaz profik. De a koncepciója egészen más, mint a miénk. - Ezekben az esetekben mi hatá­rozza meg a koncepciót? - Van az úgynevezett big band kategória, amin belül van a nehe­zebb és könnyebb műfaj. A szek­szárdi együttesre természeténél fogva a könnyebb műfajt kell bízni, mivel heti egy próbánk van, s a ta­goknak nincs idejük arra, hogy munka után otthon gyakoroljanak. Ezek az emberek tovább nem ter­helhetőek. A „kicsik" viszont nö­vendékek, így napi rendszeresség­gel fújnak. - Milyen lehetőségeik vannak az igen fontos szereplésre? - Is-is. Hívnak bennünket a szek­szárdi rendezvényekre. Az más kérdés, hogy a széles tömeg szere­ti-e a muzsikánkat vagy nem. De az nagyon szimpatikus, hogy a növen­dékek koncertjére eljönnek a csa­ládtagok, sőt a barátok is. Hozzáte­szem, hogy az együtt muzsikálás óriási feladat, ami minden zenész­től igen nagy fegyelmezettséget, in­telligenciát, alkalmazkodó képes­séget, azaz csapatszellemet köve­tel. És ez már megvan az együttes tagjaiban, amit az iskola azon kon­cepciója is erősít, hogy színpadké­pessé nevelje hallgatóit. - Improvizálnak is a zenekar tag­jai? - Is. A jazz tanszakon ezt is meg­tanulják. Az improvizálásra annyi­ra képesek, amennyire hisznek a dologban, s amennyire fejlesztik magukat. Nekem van egy keret­anyagom, amit tanárként prezentá­lok. Ez komoly - mondhatni - sze­mélyre szabható mozgásteret ad a növendékeimnek. Hozzáteszem, hogy „fölmérem" a diákokat, ami egyaránt vonatkozik a szellemi színvonalukra, szociális helyzetük­re és mindenre. - Gondolom, a szociális helyzet említésekor a hangszerek megvá­sárlására utalt. - Pontosan. Ugyanis.a meglevő hangszereink egyrészt a big bandtől származnak. Azokból a jobb időkből, amikor még volt „te­hetsége" vásárolni. Másrészt pedig az iskola meglehetősen szűkös hangszerállományából - minden meglevő hangszerre két-három diákunk van - kapunk. A tehető­sebb családok pedig megveszik a trombitát, a szaxofont. Az utóbbi ára négyszázezer forint felett kez­dődik. Ám azzal, hogy egy gyerek­kel megvetessek egy hangszert, óriási felelősség hárul a családra és rám is. Mert néhány hónap múltán kiderülhet, hogy a diák nem tehet­séges vagy egyszerűen elmegy a kedve a zenéléstől. A hangszerek hiánya miatt viszont tehetséges fia­talok maradnak az „utcán". És mindez nemcsak Szekszárdra, ha­nem az egész országra jellemző. - Szeremek a jazz tanszakra jár­ni a diákok? - Nagyon. Ezt úgy szoktam meg­fogalmazni: ha a zeneiskola a templom, akkor nálam van az oltár. Nálam nincs hiányzó, leszámítva a betegséget. Lemorzsolódás sincs, legfeljebb egy-kettő a legelején. Ha nekem valamilyen okból elmarad egy órám - amit később természe­tesen pótolok - miatta a gyerekek jobban elkeserednek, mint én. S azt is mondhatom, hogy bár diákja­im és köztem 30-40 év a korkü­lönbség, nem tanítványokként, ha­nem ifjú barátaimként és kollégá­imként kezelem őket. Gyakran mondom nekik, hogy én egy náluk idősebb, tapasztaltabb zenész va­gyok és elárulom nekik a szakma titkait. - Gyanítom, az alapítványként működő Junior Stars esetében is vannak anyagi gondok. - Bizony, vannak. Olykor sikerül kisebb összegekért - 20-30 ezer fo­rintért - fellépnünk. Abból javíttat­juk a hangszereket és vásárolunk például dobverőket vagy nádat a szaxofonokhoz. Egy doboz ára tíz­ezer forint. Illetve szereplés után veszünk egy-egy pohár sört vagy üdítőt. Ruha is kellene, de egyelőre a „kínaiban" vásárolt fekete, illetve bordó ingben és csokornyakkendő­ben szerepel a csapat, a nadrág és a cipő a sajátjuk. Mit mondjak még? Bár tudnék... - Tanár úr honnan került Szek­szárdra? - Budapesten születtem, s 1986­ig ott éltem, utána nyugatra men­tem, mert megnősültem. Németor­szágban éltünk, s immár leteleped­tünk Szekszárdon, s jól érezzük magunkat. - Felesége is zenész? - Nem, de a zenét nagyon szere­ti, engem motivál és a maga „civil" módján a kritikusom is. - Térjünk vissza a jazz népsze­rüsödéséhez, aminek a magyará­zata...? - A szabadság érzése, megteste­sülése ... A zenét tanulók egy ideig együtt haladnak a klasszikus zene útján. Majd ki-ki felfedezi, hogy ezen kívül van valami más is. S mint a mesében, az egyik a jobb, a másik a bal oldali út mellett dönt. Ezt a választást a gyerekeknél is jól lehet érzékelni: óriási magatartás­beli és mentális különbségeket le­het felfedezni bennük. Miután én a jazz mellett voksoltam, elfogult va­gyok. Bár nem tisztem megkritizák ni a klasszikus muzsikát, de... oi^B hogy is fogalmazzak? - nem tört^ nik semmi. 300-400 év óta ugyan­az, legfeljebb a hangszerek lettek modernebbek. - Ki volt a legmeghatározóbb ta­nára? - Gonda János. Osztályfőnököm volt, majd a zenekarában játszot­tam, a rádiós múltunk is összeköt sok más mellett. - Egyébként mi motiválta, hogy Németország után, az amerikai turnékat - ahova egy zenekar meg­hívására vendégművészként ment ­követően Szekszárdra költözött? - Nem mondhatom, hogy Né­metországban jól éreztem maga­mat, elsősorban a diszkriminációk okán. Úgy gondoltam, ha kínlódni kell, akkor legalább „magyarul" kínlódjam. Szekszárddal viszont húszéves kapcsolatom van, kö­szönhetően Pecze Istvánnak, ak^ vei barátok lettünk. - Mikor következik be olyan hely­zet, hogy a jazz koncertek jegyeiért összekapnak az emberek, amikor a jegyüzérek is boltot látnak a jegyek felvásárlásában? - Most nagyon kegyetlent kérde­zett. Úgy gondolom, hogy esetlege­sen azután, amikor a többség olyan szintre jut, hogy nem lesz számuk­ra kuriózum egy színházi előadás, egy kiállítás megnézése vagy az el­költhető pénzükön könyvet vásá­rolnak a demizson bor helyett. Ta­lán akkor eljön a jazz Kánaánja. Legalábbis ezt remélem és szeret­ném. - Kinek adja át jelképes staféta­botot? - Sikabonyi Miklósnak, aki bizo­nyára beavatja az olvasókat, mi a jó bor titka, s szól a kulturált borfo­gyasztásról is. Miklós egy barique­hordó céget vezet, e munkáról is szívesen olvasnék. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
Oldalképek
Tartalom