Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-09-29 / 34. szám

SZEKSZÁRDI WVASARNAP 2002. SZEPTEMBER 29. Borok, sorsok, borversenyek Ma a pincészetek életében sokat számítanak az egyes, rangos borversenyek eredményei, melyek legfőbb hozadéka az ismertség. Nem elég azonban „csak" jó bort készíteni, de kiemelkedőt, különlegeset kötelező. Pincészetünk az elmúlt évben két új borcsaládot alkotott, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy borainkat a legjobbak között látjuk. Természetesen indultunk minden jelentős hazai borversenyen is. Idén legjelentősebb esemény területünkön a Regionális Borverseny volt, melyet Villányban rendeztek, örök riválisunk hazájában. Villányban jó eredményt elérni mindig rangot jelent és büszkeséget. Ez idén három pincészetnek sikerült Szekszárdról, melyet minél többeknek kell tudni, hogy érezzük, igenis jók vagyunk, de tudjuk, még sokat kell fejlődjünk. Többen valamely oknál fogva nem is neveztek, így furcsa is lenne azt elvárni, hogy kellő súlyt képviseljünk a szakmában. A Nagyaranyérmet elért borok és termelőik LISZT PINCÉSZET: DOMAIN GRÓF ZICHY PINOT NOIR 2000. MÁRKVÁRT PINCE: BIKAVÉR 2000. TAKLER PINCE: BIKAVÉR 2000., CUVÉE 2000. Csak a tényszerűség kedvéért Pinot Noir borunk az abszolút második helyen végzett, csupán egy bor előzte meg, azonban minden Pinot Noir hátrébb végzett. Tompa Imre szavai e borról: „ezt a bort tanítani kéne". Ebben az évben történt Egerben a Bikavér verseny, ahol nemzetközi zsűri is részt vett a pontozásban. Az eredménynek örülünk, de önkritikaként megjegyzem, igen kevesen mernek Bikavért készíteni Szekszárdon. Két Bikavér szerepelt tőlünk a legjobb tízben (Liszt Pincészet: 2000. Bikavér, Takler Pincészet 2000. Bikavér). Pincészetünk bora ezenfelül a legjobb 2000. évjáratú Bikavér különdíjat is megkapta. Ez év legjelentősebb hazai borcsatáját pedig a III. Millenneumi Pannon Bormustra jelentette. Itt választják meg Magyarország 50 csúcsborát. Magyar és nemzetközi zsűri pontoz egyidejűleg és összesített ítéletük adja a végeredményt. így dől el 10 édes, 20 fehér, 20 vörös csúcsbor sorsa. Szekszárd nem először hoz haza díjakat a versenyről, idén azonban hármat is: LISZT PINCÉSZET: CHATEAU KAJMÁD CHARDONNAY 2001. LISZT PINCÉSZET: DOMAIN GRÓF ZICHY MERLOT BARRIQUE 2000. TAKLER PINCE: KÉKFRANKOS VÁLOGATÁS 2000. Erre a versenyre szintén kevesen jelentkeztek Szekszárdról, ezért talán nem meglepő, hogy Villány 12 vörös csúcsborral járt élen. Korábbi versenyekről a Vesztergombi Pince büszkélkedhet még csúcsborral. Ismerjük eredményeink értékét, de ne elégedjünk meg azokkal, hanem mindig egyre jobbra és szebbre törekedjünk. Gál József főborász Liszt Pincés^® Németországban jártunk Tolna megye és a német Main-Tauber járás partnerkapcsolatának keretén belül nyílt alkalmunk arra, hogy Németországba látogathassunk. A diákok - köztük én is - a Nyitott Világ Alapítvány nyelvtanfolyamának résztvevői közül kerültek ki. Az utazás célja a német nyelv gyakorlása és az országgal való ismerkedés volt. Július 23-án reggel 6 órakor indultunk az önkormányzat kisbuszával. Kísérőnk az alapítványnál tanító Tóth Lászlóné tanárnő volt. Az úti cél a több, mint 1000 km-re található 13 000 lakosú Tauberbischofsheim, mely Baden-Württemberg tartomány egyik városkája. 12 óra utazás után kissé fáradtan bár, de megérkeztünk szállásunkhoz, a járási kórház nővérszállójához. Az autóból kiszállva Peter Bernhardt fogadott minket, aki az ifjúsági hivatal egyik vezetője. Németországi tartózkodásunk idején ő szervezte meg a programjainkat, és ő szállította a csoportot. Az estét egy hangulatos olasz vendéglőben töltöttük Bernhardt úr és felesége társaságában, majd egy séta erejéig a belvárossal ismerkedtünk. Másnap reggel vendéglátónk a járási hivatalba vitt minket, ahol annak felépítéséről beszéltek nekünk, valamint találkoztunk az intézmény dolgozóival, körbevezettek az épületben, sőt még az irattárba is betekinthettünk. Délután a fiatalok problémáival foglalkozó éves értékelő gyűlésen vettünk részt. Itt az egyik fő téma a drogmegelőzés volt, amelyre Németországban nagy figyelmet fordítanak és hatalmas összegeket költenek. Végül Berhardt úr megmutatta a kórházat, amely a legmodernebb technikával van felszerelve és maximálisan odafigyelnek a higiéniára is. Ellátogattunk a tauberbischofsheimi vívóközpontba, ahol a centrum vezetője az intézmény működéséről és sportolóiról beszélt, akik között nem egy olimpiai bajnok vívó van, ugyanis az egész országban kizárólag itt foglalkoznak az ötkarikás játékokra készülőkkel. Ezenkívül megnézhettünk egy vívóedzést, valamint használhattuk a konditermet is. Számomra nagyon érdekes volt, hogy mennyire fontos náluk az utánpótlás-nevelés, hiszen már hároméves kortól kezdik és minden gyereknek saját edzője van. A helyi rendőrkapitányságon is jártunk. Itt megmutatták a rendőrség gépjárműparkját, és előadást tartottak a nyombíztosításról, a nyomozás menetéről. A lőtéren kipróbálhattam egy sportpisztolyt, ezt én élveztem a legjobban, mivel én voltam az egyetlen fiú az öt lány mellet. Megtekintettük a Bronnbachban található 850 éves, csodálatos cisztercita kolostort, és megkóstoltuk a helyi borokat is. 27-én Rothenburgba utaztunk, ahol az ember úgy érzi, mintha megállt volna az idő. A középkori hangulatú várost rengeteg turista, keresi fel. Délután Weikersheimban részt vettünk a Baden és Württemberg tartományok egyesülésének 50. évfordulójára rendezett kastélyfesztiválon, ahol egy dunaföldvári mazsorett csoport is fellépett. Másnap délután a meghívásnak eleget téve elmentünk a tauberbischofsheimi túraegyesület kerti partijára, majd az ebédet követően közösen egy rövid túrát tettünk a Spessart nevű erdőben. Jómagam itt beszédbe elegyedtem az egyesület néhány idősebb tagjával, akik közül többnek a gyermekkora részben Magyarországhoz kötődik. 29-én a Bad Mergentheimban található szanatórium igazgatója fogadott minket. Találkoztunk az intézmény marketingfőnökével, programszervezőjével és még több más dolgozójával is, akikkel önállóan beszélgettünk olykor kisebb feladatokat is kaptunk. A gyönyörű környezetben található gyógycentrum saját zenekarral rendelkezik^^ amelynek nagy meglepetésünk^^ magyar a vezetője és korábban Szekszárdon tanított a zeneiskolában. Tényleg igaz a mondás, hogy: „Kicsi a világ." A hazautazásunk előtti nap délutánján Würzburgban megcsodáltuk a királyi rezidenciát is, amelyben a svéd uralkodóház több tagja is lakott. Utolsó este egy étteremben vacsoráztunk a Bernhardt házaspárral, és mindannyian elmondtuk, hogy kinek-kinek mi tetszett a legjobban Tauber-járásban egy hét alatt és köszönetet mondtunk. Volt miért, hiszen nagyon színes és érdekes programokat szerveztek, valamint mindenki, akivel találkoztunk rendkívül kedves volt, így hát a magyar mellett a német vendégszeretetet is méltán emlegethetjük. A kint töltött idő alatt sokat gyarapodott a szókincsünk, melyet remekül használhatunk nyelvtanulásunk építésére és fontos az, hogy testközelből ismerkedhettünk meg azzal az országgal, mellyel leginkább csak a tanórákon találkozunk. Tamási Szabolcs