Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-08-11 / 28. szám

SZEKSZÁRDI <6msárn4p 2002. AUGUSZTUS 11. ERDEKLI? BEMUTATJUK! • Egyszerre adnak tudást és érzelmet Amikor sorozatunk legutóbbi részében Sebestyén Gyulával, az Elektrolit Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével beszélgettem, először azt kérte, hogy az általa is nagyon tisztelt Elekes Eduárdné, az Illyés Gyula megyei könyvtár igazgatója beszéljen hivatása szépségeiről és a könyvtár épületének elkeserítő állapotáról. Akkor nem sikerült elérni az igazgatónőt, ezért kényszerűségből másnak terveztük átadni a jelképes stafétabotot, amit elfogadott, majd furcsa módon visszadobott. De - mint mondják minden jó, ha a vége jó... így következzék az interjú Elekes Eduárdnéval. - Soha nem láttam idegesnek, sőt mindig mosolyogós, láthatóan roppant kiegyensúlyozott. - Mostanában éppen nem vagyok kiegyensúlyozott, mert nagyon elszomorít a könyvtár méltatlan helyzete, egyben az, hogy a könyvtárosok munkája a katasztrofális körülmények között igen nehéz, s bármilyen szolgáltatás megteremtése - összehasonlítva más megyei könyvtárral - többszörös erőfeszítést igényel. De mindettől függetlenül is vannak morcos pillanataim, s olykor a munkatársaim is megkérdik, elvesztettem-e a kedvemet, s főképpen a hitemet. - És elvesztette? - A kedvemet már igen, mert nagyon sokáig éltetett az a lehetőség, hogy a címzett támogatást megnyerjük, s a bővítéssel megoldódik a könyvtár helyzete. Úgy tűnik, hogy a megyeszékhelyek között már-már utolsók leszünk, ahol új könyvtár épül. - Mióta dolgozik a könyvtárban, s mióta igazgatója? - 1970 óta dolgozom itt könyvtárosként, s 1988-tól vagyok igazgató. Megjegyzem, hogy a „régiek" közül már sokan elmentek nyugdíjba, s ez az első olyan év, amikor hárman kérték nyugdíjazásukat. Érthető, hiszen belefáradtak a kimerítő munkába, hiszen minden nyarat az állományrészek mentésével töltöttük, miközben a hőségben új raktárakat alakítottunk ki. Ha nyertünk öt polcot, akkor átpakoltunk hozzá egy teljes részleget. Elképesztő a zsúfoltság! Említhetem a Mattioni-ház tragikus helyzetét, a beázásokat, s hogy többször hárítottunk életveszélyes helyzetet. Mindezt kitartóan viselték a kollegák, miközben ők is reménykedtek az új könyvtárban. - A könyvtárhoz tartozik a Mattioni-ház is? - Igen. Éppen most költöztetjük ki, mert fertőző penész lepte el. A szakemberek megállapították, hogy a ház raktározásra alkalmatlan. Próbáljuk menteni az állományt, de hova? Ezért is vontunk ki rengeteg könyvet az állományból, valamint bővítettünk a padlástérben és az alagsorban is alakítottunk ki raktárokat. Ekkor is iszonyatos munkát végeztek kollégáim és a két polgári szolgálatos fiatalember. - Ráadásai meg kell főni ebben a hőségben. Ironikusan mondhatnám, „ez igen", látva az igazgatói iroda egy szem ventillátorát. Légkondicionálásra nem is gondolnak? Például a könyvek és a dolgozók védelme okán? - A könyvek állapotán nem vesszük észre ezt a hiányosságot. De az olvasók számára egyszerűen embertelen ez a hőség. Itt járt az ÁNTSZ főorvos asszonya, s azt mondta a könyvtárra, hogy „nyáron hosszabb munkavégzésre alkalmatlan". De belső beruházásokra alig lehet „összeméhecskézni" pénzt. Ám légkondicionáló berendezésünk a szerver gépeknél van, azokat mindenképpen védeni kell. - Térjünk vissza az évek óta rendszeresen igényelt címzett támogatásra. - Valóban benyújtjuk - pontosabban a megyei önkormányzat készítteti el a pályázati terveket, s szintén ő nyújtja be - minden évben, s mindig azt hisszük, lesz új könyvtárunk. Az 1997-es első pályázat nagyon szép terv volt, helyi bővítést tartalmazott. Sajnos, az új önkormányzat nem nyújtotta be. - Mit tartalmaz az idei terv? - Az idei már a Szekszárdi Nyomda épületének átalakítását és az udvar beépítését jelentené könyvtár és levéltár kialakításával. - Ha szavazni, netán döntenie kellene, melyikre esne a választása? - Elsősorban a megoldásra voksolnék, de nekem nagyon tetszett a megyei könyvtár bővítését jelentő elképzelés. Igaz, az rengeteg városi és egyéb egyeztetést kívánt volna, de meg lehetett volna oldani párhuzamosan a városrendezési tervvel. Akkor hátul is megtisztítanák a jelenleg elképesztően rendetlen területet. - Úgy emlékszem, vagy két évtizede foglalkoznak a könyvtár bővítésével. - 1978 óta próbálják megoldani a bővítést. Ekkorra az 1961-ben az országban elsőként e célra épült - átadott könyvtárat már kiWWÜW mmmmm mm wí nőtte az olvasók és a látogatók köre. Mára már tarthatatlan a helyzet. Volt már súlyos beázásunk, amikor az alagsorba jött föl a talajvíz. Ez statikai problémákat is okozott. Egy másik alkalommal a teljesen tönkrement villanyhálózat okozta gondot az utolsó pillanatban oldották meg, így szerencsére nem keletkezett tűz. Ezután az egyik épületrész kábelhálózatát ki kellett cserélni. - Az Ady Endre Szakközépiskola Kollégiumában jó helyen van a gyerekkönyvtár? - Igen, barátságos, kedves hely. De mint tudja, előtte eladták a Széchenyi utcában levő helyünket. De annak az árát, legalább az árát be kellett volna fektetni a címzett támogatáshoz szükséges saját erőbe... Érti az elkeseredettségemet? Jártak itt miniszterek, akik szintén indokoltnak tartották az új könyvtár megépülését. - A körülmények ellenére is remek munkát végeznek. - De a helyzetünk más szempontból is súlyos. Ugyanis Szekszárd kis megyeszékhely, s egyetlen nagy és nyilvános közkönyvtárral rendelkezik. Míg más, súlyos könyvtári helyzetű megyeszékhelyeken a megyei mellett van városi és egyetemi közgyűjtemény. Mi meg az internetezésre sorban állóknak mit tudunk mondani? Hogy menjen el Bonyhádra vagy Kecskemétre az illetői? Tavaly 17 millió forintot nyertünk pályázatokon. Bővítettük az informatikai szolgáltatásunkat, fejlesztettünk olvasótábort rendeztünk... Annak ellenére, hogy sok ötletünk van, sokféle munkát elvégzünk, mégis igen hátrányos helyzetben vagyunk, s abban van a Tolna megyei olvasó is, akinek elemi joga például a információhoz való korszerű hozzáférés. Az utóbbi időben egyre gyakrabban tiltakoznak az olvasók, a rendezvényeink megnyitóiról kiszorulnak a lépcsőházba, potyog rájuk a leszakadó négyzetméteres vakolat. Ez méltatlan. A mozgásukban korlátozott emberek a házhozszállítási lehetőség ellenére is itt szeretnének olvasni, böngészni, beszélgetni, szívni a könyvtár levegőjét. De a tolókocsival nem tudnak bejönni. Olyankor a kollégáim viszik föl őket az első emeletre internetezni. - Tehát önök és a könyvtárügy mellett áll a közvélemény. - Sőt, elmondhatom, hogy a város és a megye között is megvan a közös szándék az építkezésre. A civil szervezetek is egyre határozottabban ragaszkodnak az új könyvtárhoz, ami az ő komfortérzetüket növelné a városban. - Évente kilencvenezer körüli a látogatójuk, s háromszázezer dokumentummal dolgoznak. Ezt átlátni e körülmények között különösen nem egyszerű. Itt mégis min^^ denki kedves, készségesen „házki^p tatnak" egy-egy dokumentumot keresve és cipekednek, hiszen a lift nem is közelít meg minden részleget. - Azt valljuk, hogy tudást és érzelmet - személyre szóló tájékoztatásra, tanácsadásra utalok - egyszerre kell adnunk, s úgy érzem, ez legalább sikerül. - Am ez csakis önökön múlik. - Csodálatos az empátiával megáldott könyvtárosok akarása, hogy ilyen körülmények között tudnak dolgozni, a látogatókkal foglalkozni. Örülhetek mind a 36 munkatársamnak. - Mikor tud szabadságra menni? - Olykor-olykor veszek ki néhány napot. Minden évszakra jut pár nap, mert csak így tudom megoldani. Nagyon szeretem a természetet és a vizet. Leginkább halőr szeretnék lenni. ^^ - Mennyi ideje jut a családra? - Rájuk szakítok időt. Két nagy fiam van, s hatéves Boglárka, az unokám. Boldog vagyok, hogy itt élnek a városban. Számomra ők nagyon sok féltést

1, ugyanakkor nagyon sok örömöt jelentenek. - Az igazgató asszony mindig elegáns, amit a jó frizura és a smink harmonikusan egészít ki. - Ez túlzás... Kevés időt fordítok magamra, ám szerencsém, hogy roppant gyors vagyok. Ez vonatkozik a kertünkben megtermő gyümölcsök eltevésére, szárítására, főzésre, ami, ha alkalom adódik, szintén kint a kertben történik. - Ki következzék? - Örülnék, ha városunk költőjének, Baka Istvánnak édesanyjától, Baka Istvánnétól olvasmányairól érdeklődne, mert ő nagyon korszerű irodalmat olvas és ajánl az unokájának is. Szeretném, ha emellett a Baka-hagyaték sorsába is beavatná a nagyközönséget. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági